Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

210 445. országos ülés 1909 márczius 24-én, szerdán. ebben az utolsó pillanatban arra kérem a ministerelnök urat. tartsa kötelességének, mint az ország első hivatalnoka, mint a király bizalmasa, tájékoztatni az országot, hogy van-e félelemre, van-e rettegésre okunk, vagy van-e reményünk? (Nagy zaj. Felkiáltások: Micsoda beszéd ez!) Nekünk nincsen félelemre okunk, de Magyarország anyáinak, a kik fiaikat küldik a csatatérre, azoknak van okuk az aggodalomra és félelemre. (Felkiáltások bal felől: Nincs oka igy leszélni!) Van, még pedig több, mint a képviselő urnak, mert nekem van családom. (Nagy zaj.) Igenis ezeknek van félelemre okuk, ezek az anyák joggal megkövetelhetik, hogy a képviselőházból megnyugtassák az iránt, hogy ez az ország nem akar háborút, hogy ez az ország a békét akarja. Azok az anyák, akik tegnap sürgönyileg fordultak itt Budapesten tartott 11 női gyűlésből kifolyólag O felségéhez a királyhoz, hogy a béke mellett döntsön, azok az anyák, a kik mögött még több százezer magyar anya van. joggal megkívánhatják és elvárhatják, hogy aggodalmukat, félelmüket, gondjaikat oszlassák el az ország képviselőházában. (Zaj.) De nemcsak erre kérem a ministerelnök urat, hanem arra is, hogy vesse latba befolyását, vesse latba azt a hatalmat, a melyet az ország neki ad, de vesse latba ennek a képviselőháznak erejét és szavát is 0 felségénél, a királynál, a kinek — az én nézetem szerint törvénytelen és helytelen gyakorlat folytán — a békében és háborúban döntő szava van, vesse latba befolyását az ország népének nevében, a mely a háborút nem akarja, hanem a mely a békét áhitozza, hogy a béke mellett döntsön. Én azt hiszem, hogy ezt a képviselőház joggal kívánhatja és hogy ezt megtenni a ministerelnök urnak kötelessége. Mert én hiába keresem, hogy mi haszna lesz Magyarországnak ebből a háborúból? Hiába kutatom ezt. Akár győzünk, akár pedig vereséget szenvedünk, mi mindenképen a vert fél leszünk, mert Szerbia nem tud azokért a nagy kiadásokért, költségekért, azokért a nagy pénz- és véráldozatokért kárpótolni, a mit mi ezen háborúban áldozni fogunk. Én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy valamennyiünknek kötelessége akkor, ha hazánk, országunk érdekei veszélyeztetve vannak, sikra szállani. De könnyelműségnek tartom akkor belemenni egy háborúba, a mikor abból az országnak, a mi hazánknak semmi néven nevezendő haszna nem volna'; mert egész Szerbia nem éri meg azt az áldozatot, a mit majd mi hozunk ezen háborúért. De vegye tekintetbe a tisztelt kormány, hogy egész eddigi működését, a melyből egyegy helyes, a nép javára szolgáló cselekvést megtagadni nem akarok, eddigi iparpártolói akczióját és mindazt, a mit tett a múltban és jelenben: az mint buborék fog szertefoszlani, ha ez a háború kitör, mert méltóztassék tájékozódni a felöl, hogy már gyárakat csuknak be és szanaszét küldik a munkásokat azon bizonytalanságból előállott helyzet folytán, a mely a kereskedelmet ós az üzleti életet megbénítja és megöliÉs mi lesz, ha a háború az ő rémeivel bekövetkezik? Akkor teljesen oda lesz ennek az országnak zsenge ipara és kereskedelme. Ez ellen védekezni kell. Ha Ausztria megengedheti magának azt a luxust, hogy vigan megy a háborúba, ez a szegény Magyarország ezt a luxust nem engedheti meg magának. (Zaj. Elnök csenget.) Én még azt is figyelmébe akarom ajánlani a ministerelnök urnak, hogy ezt a kérdést igazán nagy komolysággal és az ország képviselőházának egyetemével tárgyaljuk. Fel akarom hivní figyelmüket a behívott tartalékosok családjainak szomorú helyzetére. A részletekbe nem akarok menni, mert itt a képviselőházban is respektálni kívánom az ország érdekeit, de annyit állithatok, és pedig az ezredek megnevezése nélkül, hogy ezer és ezer tartalékost vittek már a kitörendő háború színhelyére. ^ K\ fog gondoskodni ezeknek családjairól? És ha a hazának, az országnak érdekében ezt az áldozatot megköveteljük tőlük, gondolom, hogy ezek a tartalékosok, a kik életüket mennek most feláldozni, a kik családapák, joggal megkövetelhetik, hogy nélkülöző családjukról, éhező feleségükről és gyermekeikről az állam gondoskodjék. Ha tehát a háború küszöbön áll, — a mint rettegve látom — ha igaz ez, akkor már látnunk kellene törvényhozási intézkedést, már tudnunk kellene, hogy a tartalékosok családjaival mi történik, gondoskodni fog-e az állam róluk, igen vagy nem ? Nem kívánok hosszadalmasan e tárgygyal foglalkozni; bízom abban, hogy a képviselőház minden nemesen gondolkodó tagjának érzelmeit tolmácsolom, és pedig minden politikai vonatkozástól eltekintve, a midőn a minister urat arra kérem és arra szólítom fel az ország népe nevében, a mely a háborút nem akarja, mert semmi érdekét nem látja a háború kitörésében : vesse latba a ministerelnök ur a királynál befolyását és jelentse be a nemzet tiltakozását a háborúval szemben, és gondoskodjék arról, hogy a tartalékosok nélkülöző családjai, gyermekei állami eszközökkel gyámolittassanak. Interpelláczióm igy hangzik : 1. Van-e arról tudomása a ministerelnök urnak, hogy a tartalékos katonákat tömegesen szállítják Boszniába, Herczegovinába és Pólába, a mi kétségtelenné teszi, hogy a háború kitörése, csak rövid napok kérdése lehet ? 2. Van-e arról tudomása a ministerelnök urnak, hogy ezt a háborút Magyarország népe nem