Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

208 H5. országos ülés 190Ö márczius 2í-én, szerdán. s a király a főhatalom gyakorlója. E főhatalmat a király sohasem gyakorolhatta . . . Elnök: Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a kongruatörvényjavaslathoz szólani. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) Gyarmathy Dezső: . . . sohasem gyakorolhatta a nemzet nélkül. Nmcs is történelmünknek egy lapja is, midőn a nemzet belenyugodott volna abba, hogy a király nélküle vagy meghallgatása nélkül kormányozzon. Közjogunk alapeszméje, hogy a királynak nem lehetnek oly jogai, a melyeket a nemzet befolyása nélkül gyakorol. A szent koronát a király és a nemzet képezi. Az előbbi nem szerezhet állami érvényű jogokat a saját, hanem csakis a nemzet számára. (Helyeslés balfelöl.) Az apostoli jogot sem szerezhette meg Szent István a saját, hanem csakis Magyarország számára. (Helyeslés balfelöl.) Elvitázhatlan tény, hogy a legfőbb kegyúri jogot Szent István szerzetté meg a római pápáktól, és eredetiben ez az ő joga volt, és a nemzet kevés befolyást gyakorolt erre is, mint egyéb királyi jogokra, de ezen jogot is, mint előbb emiitettem, a király a saját maga számára meg nem szerezhette, s azt sem ő, sem utódai a nemzet nélkül nem gyakorolhatták. Elején ez a pápa és a királyok közti viszonyt látszott képezni, de a mint a magyar állam kezdett kibontakozni, az apostoli jognak is állami jellege mindinkább kidomborodott. Hunyadi János kormányzó nem mint királyi jogot alkalmazza, hanem azzal a nemzet nevében él. Mátyás annak gyakorlásában az ország függetlenségének biztositékát látja, midőn kimondja, hogy a kettős keresztet inkább hármasra változtatja, sem hogy a főpapok kinevezését a szentszékre bizza. (Mozgás.) Elnök : Bocsánatot kérek a képviselő uraktól, én kénytelen vagyok a házszabályok szerint eljárni. A képviselő urnak jogában áll ezt a törvényjavaslatot minden oldalról kritizálni, minden indokot elmondani, de itt olyan jogtörténelmi fejtegetésekbe bocsátkozni, a melyek nincsenek napirenden, nincsenek semmi összeköttetésben a javaslattal, nem szabad, mert különben kénytelen volnék a szót tőle megvonni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) A jíüspökök kinevezése nem ide tartozik. Nagy Dezső: De ide tartozik! Elnök: Bocsánatot kérek, Nagy Dezső képviselő ur, nem tartozik ide és méltóztassék a kéj>viselő urnak is tiszteletben tartani az elnöki enuncziácziókat, a melyek csak a házszabályoknak akarnak érvényt szerezni. Senkinek különleges állást nem biztosithatok. Tessék folytatni és a tárgyhoz szólani. (Helyeslés.) Gyarmathy Dezső: T. ház! Verbőczy ezt a királyi jogot államjognak nevezi. De legeklatánsabban tünteti fel a kegyúri jogok államiságát az 1848 : III. t.-cz., mely az apostoli királyi jogok gyakorlását véglegesen a parlament hatáskörébe utalja. Tehát kétségtelen, hegy a kegyúri jogok a törvényhozást igenis megilletik. Az osztó igazság és a méltányosság szolgálatában állunk, ha a magyar szent korona, t. i. a király és a nemzet felhasználva közjogi helyzetét, élve kegyúri jogával, a püspökökkel egyetértve, de azok ellenzése esetén ellenökre is az államkincstár mellőzésével kizárólag a nagyobb egyházi javadalmak jövedelméből meriti ezen szükségletek fedezetét, a mely jövedelem történelmileg is e czélok szolgálatára volt rendelve. Csupán a jövő tekintetéből sem tartom észszerűnek törvényhozásilag kimondani, hogy a dúsgazdag egyházi javadalmak jövedelmei hasonló kiadások fedezetére már nagyobb terhet nem birnak meg a most megállapított 700.000 K-nál. De ez az ország közvéleményében sem találna hitelre, mert tudvalevő, hogy ezen egyházi javadalmak az ország legelső minőségű földjei és az ország összes területének egy huszadát képezik és csak a magát túlélt, létjogosultságát elveszített 24 káptalan kezében 800.000 katasztrális hold föld van. Ezek alapján bátor vagyok a következő határozati javaslatot előterjeszteni (olvassa): »A lelkészi jövedelem kiegészitéséről szóló 1898, évi XIV. t.-cz. módosításáról beterjesztett törvényjavaslat 1. §-ának harmadik mondata tör ül tetik és helyette jön: A latin-, görög- és örményszertartásu rom. katholikus egyházlelkészi (helyi kápláni) és segédlelkészi állásainak jövedelmi kiegészítése a katholikus nagyobb egyházi javadalmak jövedelméből meriti fedezetét.« Ennek elfogadása esetén a megfelelő értelemben lesz a 6. §. módosítandó. A jövő békés fejlődésének érdekében kérem a t. házat, méltóztassék az egyenlőség és viszonosság ezen egyenlő útjára lépve, határozati javaslatomat magáévá tenni, a kezdeményezést kezébe venni és az ezzel kapcsolatos, de kényes kérdéseket megoldani, mig ellenhatáskép a kitörő vad szenvedélyek magukhoz nem ragadják azokat. A javaslatot magát elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök : Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző: Ballagi Aladár! Ballagi Aladár: T. képviselőház! Csak röviden akarok a javaslathoz hozzászólni. Mindenekelőtt az 1840. évi VI. t.-cz. érvényesítésének felvételét üdvözlöm, bár a javaslat e részben nem elégít ki egészen, mert az illető szakaszhoz hozzáteszi, hogy azon esetre, ha az illető lelkész magyarul még nem tud, a minister az illető szakasz rendelkezése alól felmentést adhat. Ezt azért nem tartom helyesnek, mert ez egy régi törvényre vonatkozik, a melynek már igazán érvényt kellene szereznünk azon papsággal szem-