Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

U5. országos ülés 1909 márczius 2%-én, szerdán. 205 jesiti, s mint ilyen, az állam bizalmára érdemes és ennek elismeréséül — de tételes törvényeink alapján is — jogosultsággal bir az államsegélyre. De ha az állam által nyújtott lelkészi jövedelemkiegészités igazán segítség akar lenni, akkor legyen az ment minden korlátozó feltételtől, és ne kivántassék ellenértékül az egyházak szabadságának feláldozása, autonómiájuk feladása, nehogy egy kézzel adjunk és kettővel vegyünk el. Mert vajmi keveset ér az anyagi téren való segitség, hogy ha azt kívánjuk, hogy a lelkészek és az egyház szabadságukban gátoltassanak. Én nagyon hiszem, hogy ha a t. ház nem fog ezen törvényjavaslat rendelkezéscin oly irányú módosításokat és javításokat eszközölni, hogy sem személyi, sem közjogi, sem autonómiai vagy egyházjogi jogosítványok ne zavartassanak és meg ne rövidíttessenek, akkor egy lelkész sem fog találtatni, a ki ilyen körülmények között a kiegészítést elfogadná . . . Ugron Gábor: Majd meglátjuk! Damián Vazul: A ki ő rája és egyházára megalázó körülmények közt a segélyt elfogadja és alávesse magát és egyházát az önkéntes szolgaságnak, a mely a legalaesonyitóbb. Ugron Gábor : Olyan nehéz hazafinak lenni? (Mozgás.) Damián Vazul: Hiszen a latin közmondás is azt mondja, hogy »nulla servitus est turjúor quam voluntaria«. Én azt hiszem, hogy minden lelkész meg fogja fontolni hivatásának magasztosságát és nem fogja anyagi erdekekért feláldozni a szellemi érdekeket; hogy inkább visszatér az eke szarvához, a melytől nem régen vált meg és a szerényebb megélhetési módhoz, Isten igéjét hirdetvén tovább és valamint a múltban Isten segítségével közel 2000 évig nagyobb megpróbáltatások közepette tisztán őrizte és hirdette szent igéit, ugy remélni fogja, hogy ha ezen az állásponton megmarad, akkor Isten véget fog vetni ezen állapotoknak : »Dabit Deus huius quoque finem.« Más idők, más emberek fognak jönni, a kik meg fogják érteni az egyház fontosságát és meg fogják adni számára mindazon jogokat, a melyek őt megilletik. Ezek után kijelentem, hogy a törvényj avaslatot sem általánosságban, sem részleteiben el nem fogadom, hanem csatlakozom Lukács László t, képviselőtársam indítványához. Elnök : Ki következik szólásra! Szent-Királyi Zoltán jegyző: Gyarmathy Dezső! Gyarmathy Dezső: T. ház! A beterjesztett törvényjavaslat egy lépés a végezel felé és az egyenlőséget és viszonosságot lesz hivatva megvalósítani. Ismerjük azt a nagybecsű szolgálatot, a melyet a római katholikus papság hazánk érdekében századokon keresztül teljesített. (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek ! Gyarmathy Dezső: A kereszténység első századaiban halált megvető bátorsággal keresi fel a pogány magyarokat, megnyerni őket a kereszténység eszméjének; a népet oktatja, neveli, erkölcseit fejleszti és századokon keresztül egyetlen világító és vezető szövétneke volt a népnek a sötétség korszakában. (Ugy van!) Mindig ott látjuk őket, valahányszor a hon segítségre szorul. Szabadságharczunk idején nem egy közülük vértanúhalált szenved és folytatják a küzdelmet a végső napokig, daczára, hogy a püspöki kar 1849. január 20-án felszólította a lelkészeket a királynak való meghódolásra és Windischgrätznek való engedelmeskedésre. Ez a testület, annak minden tagja megérdemli, hogy exisztencziája biztositassék, hogy a fizetése legalább annyira biztositassék, hogy megélhetését könnyűvé tegye. Nagyon indokolt a kormánynak azon lépése, hogy ezen lelkészeknek, az alsó papságnak fizetésjavitását a kezébe vette, mert magából a törvényjavaslat indokolásából látjuk, hogy csak a latinszertartásu katholikus egyház 3199 plébániája közül a kongruán alól esik 1071. A történelem feljegyzései a tanúi annak, hogy a kegyurak és a kegyúri jognak egyetlen bázisát képező magyar nemzet mindig törekedett az alsó papság sorsán segíteni, de ezt mindig megakadályozták az egyház fejedelmei, akik az egyház ezen szegényeivel szemben mindig szűkmarkúak voltak és a hol csak lehetett, kibújtak kötelezettségeik alól. Az első, a ki a lelkészi fizetésrendezésre gondol, Bethlen Gábor fejedelem volt, a ki a beszterczebányai országgyűlésen a vallás- és jogegyenlőség elve alapján kimondatja, hogy ugy az evangélikusoknak, mint a katholikusoknak három-három püspökük legyen és mindegyiknek 2000—2000 forint fizetés biztosíttassák. A papi javadalmak és birtokok a korona vagyonaként kezelve, azoknak jövedelmei a végvárak szükségleteinek fedezésére fordíttassanak. A három vallás alsó papságának pedig a tizedek, nyolczadok és egyéb parochiális jövedelmek a fennálló gyakorlat szerint kiadassanak. Néhány évvel később, 1625-ben II. Ferdinánd kiadja deczember 11.-i diplomáját, melyben a főpapoknak kiváltságolt végrendelkezési jogot adott, a mely szerint fenmaradott vagyonának felerészéről szabadon rendelkezzék, a másik fele pedig a felállítandó szemináriumok részére fordíttassák. Ha ez meglesz, a parochusok javadalmazásának kiegészítésére tétessék le alapul. Hasonló elvből kiindulva III. Ferdinánd megalapítja, s ugyané czélra megveti a most is fenlévő »Cassa parochorum« alapját 6000 forinttal. Több törvényes intézkedést is látunk. így az 1723:LXXI. t-czikk, III. Károly, majd Mária Terézia, utána II. Lipót, az ő korában az 1790—91-iki országgyűlés, később I. Ferencz