Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

204 445. országos ülés 1909 márczins 2h-én, szerdán. házhatóságok befolyása nélkül o maga állapítja meg 400 koronában. 0 birtokában van mindazon adatoknak, a melyek szerint az erdélyi görög-keleti román lelkészek száma 1000, ezek közül 800 nem járul jelenleg és nem járulhat a jövőben se a lelkészek javadalmazásában több, mint 323-nak 100—200 koronával. Tebát ha ezen intézkedés, a mely a 3. §. utolsó bekezdésében nyer kifejezést, elfogadtatik, akkor az erdélyi román-keleti főegyházmegyében 800 egyházközség és ha hozzávesszük ehhez még az aradi és karánsebesi egyházmegyék hasonnemű községeit, hát 1400 görög-keleti lelkészség, tehát kétharmadrésze az összes lelkészségeknek fosztatik meg az 1600 korona jövedelem kiegészitéstó'l. Ugyanez az állapot a görög-katholikus román felekezetnél. Ha e viszonyokból következtetve a román görög-keleti egyházfelekezet többet is kap, mint a többi felekezetek és ez irányban aránytalanság mutatkozik a jövedelemkiegészités mérvében, akkor a minister ur ne háborodjék fel és ne fáradozzék, hogy az egyenlő mértéket megtalálja, és a hol ez nem sikerül, az aránytalanságot megszorító intézkedésekkel ellensúlyozni biztosítván a mindenkori kultuszministernek azon diszkrecionális jogát, hogy a törvény által megállapított kivételes esetekben mely lelkészt és mely lelkészséget ismerje el az állami segélyezésre jogosultnak. Tehát az a körülmény, a melyet akkor felhozott, hogy t. i. abban az esetben, ha 1600 K-ás kongrua éretik el, akkor a református egyház 2,200.000 hive után csak 438.000 K-át, az 1,500.000 lelket számláló görög-keleti román egyház 911.000 K-át, a 700.000 lelkű izraelita egyház pedig 91.000 K államsegélyt kap. Ez a visszásság ne zavarja a minister urat, mert ez csak látszólagos viszszásság, szemben azzal, a mi már háromnegyed év előtt tandijkártalanitás czimcn az iskolafentartóknak lett kiadva. Akkor kapott 1173 görög-keleti iskola 16.000 K, 1917 ev. ref. iskola 365.000 K, 1331 ág. hitv. ref. iskola 300.000 K, 19.879 kath. iskola 46.000 K és 467 izraelita községbeli iskola 580.000 K kárpótlást. Ha most itt is az arányosság és az igazságosság mértékét veszszük, akkor a görögkeleti egyháznak két millió korona tandijkárpótlást kellett volna kapni és ebből az összegből elenyésznék az a különbözet, a mely a lelkészi jövedelemkiegészitésnél most mutatkozik. Nem akartak az egyházak ezen aránytalanság ellen vádat emelni akkor sem, és most sem akarnak, mert hiszen a kongrua-rendezés abból az elvből indult ki, hogy a lelkészek létminimumát kell megalkotni, és ha a vallásfelekezetek saját jövedelmeikből a kiegészítést adni nem tudják, államsegély utján kell azt pótolni. Hogy a görög-keleti román felekezet és a görög-katholikus román felekezet segítségre szorul, annak oka az, hogy ezek a legszegényebbek. Örömest akarnák ők is hogy ne szorul anak erre a segítségre, mert azt vallják, hogy mégis jobb dolog segélyt adni, mint segélyt elfogadni. De az, hogy szegények, nem rajtuk múlik, nem az ő hibájuk következménye, hanem a sötét múlté. Nem akarom itt felemliteni a múlt hibáit, de a dolog megvilágítása szempontjából azt a történelmileg ismert tényt akarom felhozni, hogy hazánk felekezetei között egyik sem volt a múltban annyi üldözésnek kitéve, mint a gör. kel. román felekezeti egyház. Hiszen ismeretes dolog az, hogy nem volt szabad a lelkészeknek az akkori időben tanulni, mint olvasni és énekelni, továbbá, hogy a lelkészt a hívekkel együtt kötelezték más felekezetek lelkészeinek javadalmazásához hozzájárulni. Ha ezen egyház is, mint a római katholikus egyház... Elnök: Kérem a szónok urat, méltóztassék hangosabban beszélni, mert a gyorsírók jelentik, hogy nem tudnak jegyezni. Már pedig a nyilvánossághoz tartozik, hogy a gyorsírók hallhassák és így jegyezhessék a beszédet. (Helyeslés.) Damián Vazul: Nem sok van már hátra. (Helyeslés.) Mondom, ha ezen felekezetek is kaptak volna állami, illetőleg királyi javadalmakat vagy mint más felekezet a jelenben milliókra menő segélyben részesülnek, akkor bizonyosan nem volnának ráutalva erre az állami kiegészítésre. Most pedig, mivel alkalmam lesz a részletes tárgyalás során még bővebben is kiterjeszkedni a javaslat egyes intézkedéseire, röviden még csak a 3. §-ra vonatkozólag vagyok bátor néhány észrevételt tenni. Első észrevételem a magyar nyelv tudására vonatkozik. Az a törvény,amelyre ebben a javaslatban hivatkozás történik, ujabb törvények által már teljesen hatályon kivül helyeztetett, és az erdélyi részekre nem is terjedt ki. Egyébként sincs szükség ezekre a rendelkezésekre, mert a magyar nyelv tanítása és tanulása már az elemi iskolákban kötelezők, 1883 óta pedig a gimnáziumok felsőbb osztályaiban a magyar nyelvet és irodalmat mindenütt, felekezeti gimnáziumokban is, magyarul tanítják és ilyen nyelven tesznek érettségit is. Az a tág kifejezés : »tudás« ismét csak arra vall, hogy a minister belátására akarja bizni a javaslat, hogy kivételes esetben hol és hogyan járjon el. (Helyeslés balfelol.) A mi a 4. §. rendelkezéseit illeti, előttem szólott Csernoch János t. képviselőtársam — a ki teljesen tárgyilagosan beszélt — már kifejtette, hogy az egyházak sohasem adtak okot arra a bizalmatlanságra, hogy ilyen rendelkezések vétessenek fel ellenük a törvénybe. Az a segélyezési eljárás és módozat, a mit a törvény kontemplál, nem szövetséges társhoz, hanem inkább ellenséghez illő. Pedig egyetlen egyház sem érdemli ezt meg, mivel nem szolgáltat reá okot, hanem épen ellenkezőleg, kulturális misszióját mindenik hazaszeretettel tel-