Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

196 ií-5. országos ülés 1909 mőrczius 24-én, szerdán. bővebben indokolni. A pénzügyi bizottság még j megerősítette a minister ur álláspontját, a mennyiben kimondani kivánta a maga jelentésében, — ! és azt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, a melyet a i pénzügyi bizottság elfogadott és megállapított — I hogyha a felekezeti főhatóság a minister .felszólítása alapján megindítandó fegyelmi eljárást a minister felszólításától számítandó négy hónapon belül be nem fejezi és határozatát fel nem terjeszti, akkor határozhat a minister a kongnia elvonása tekintetében. Ezzel még szélesbitette, bővítette a minister ur álláspontját. Nem tudom, hogy a megállapodás szerint, melynek hiteles szövegét nem láttam, erősítve van-e a nemzeti álláspont, mert annak gyengítésébe, azt hiszem, a képviselőház semmi körülmények között nem mehet bele. Nekünk világosan ki kell mondanunk, hogy a kik az egységes magyar állam, az egységes magyar politikai nemzet ellen izgatnak, azoktól elvonandó a kongrua. (Élénk helyeslés.) Nem is szabad ezt a minister ur tetszésére hagyni, imperative kell intézkedni, nehogy esetleg azokkal szemben, a kik jó kormánypárti kortesek, egy más minister enyhébben magyarázhassa ezt az intézkedést és tisztán politikai kortesczélok szempontjából lehessen mérlegelni ezt a rendelkezést. Parancsolólag ki kell mondani, hogy minden lelkésztől, segédlelkésztől, a ki az egységes magyar állam, az egységes politikai magyar nemzet ellen izgat, lázit, elvonandó a kongrua. Nemes Bertalan : Azt kicsapja minden törvényszék az áUásából. Nagy György: Dehogy csapja ki; nagyon sok foka van az izgatásnak, mikor a bíróság nem csapatja el az izgatót állásából. Mondjuk, elmegy az az oláh pap választáskor és izgat, lázit, a nélkül, hogy elmenne a lázitásnak annak a határáig, a hol már a büntetőtörvénykönyvbe ütközik. Jól tudom a gyakorlati életből, mit jelent az, ha a magyar nemzet érzései ellen izgató papokat meg lehet fenyíteni a kongrua elvonásával. A Székelyföldön tapasztaltam, a hol a kongruát a nép, szeretvén az idegen szavakat magyarosítani, kéngurunak is nevezi. (Zaj.) Ugron Gábor: Dehogy nevezi. Én is a Székelyföldről kerültem el, de levetkőztem a székely ferdeséget. Nagy György: Lehet, hogy Ugron Gábor szerint ez ferdeség. Én ebben a népnek, az én fajomnak erős nyelvérzékét látom, hogy ilyen rossz hangzású idegen szót, kongrua, nem akar használni. Nem ferdeség ez, Ugron Gábor ur! Ezt csak mint tényt hozom fel; lehet a kifejezés helyessége felett vitatkozni, de tudom, hogy a nép meggyőződésébe átment már az, hogy az oláh pap csak a kongrua elvonásától fél. Csak azért nozom ezt fel, mert már a nép meggyőződésébe, vérébe ment át, hogy ha a pap izgat a magyar állam, a magyar nemzet ellen, akkor ez az egyetlen nagy fenyíték, a mivel meg lehet rendszabályozni, mert fél a kongrua elvonásától is és hajlandó legalább külsőleg, látszólag jó hazafinak mutatkozni, csakhogy ne vonassék el tőle az államsegély: Belőlem nem a nemzetiségek elleni antipátiä beszél, mert én a nem magyar nyelvű állampolgárt is teljes mértékben becsülem, de csak akkor, ha lelkes, hű fia és állampolgára a hazának. Azonban nem tűrhetjük, hogy nyíltan folyjék az izgatás, a lázítás, nem tűrhetjük, hogy a parlamenten kívül is olyan otromba, a hazafiságot sértő beszédek hangozzanak el, a milyeneket itt hallunk sokszor a nemzetiségi képviselőktől. Jól tudjuk a lelki pásztoroknak nagy befolyását a népre és épen azért, mert ezt a befolyást értékesnek, nagy horderejűnek tartjuk, kell ügyelnünk a nemzet érdekében, hogy ezt a befolyást senki káros, hazafiatlan irányban ne érvényesíthesse. Azt hiszem, hogy a hazafias pap, akármilyen anyanyelvű, csak örömmel üdvözölhet oly törvényt, mely minél szigorúbban bünteti azokat, a kik a magyar állam ellen bűnösen izgatnak. A kik pedig ezt a büntetést magukra nézve sérelmesnek tartják, ezzel is beismerik, hogy lelkükben nemzetellenes törekvéseket táplálnak és ezzel is figyelmeztetnek bennünket, hogy minél erőteljesebb nemzeti politikát folytassunk és minél erősebb kézzel verjünk vissza minden törekvést, a mely az egységes magyar nemzet érdeke ellen irányul. Ebben a képviselőházban egy, a lelkészi kérdéssel szoros összefüggésben álló kérdést én hoztam fel először ; én vágytam talán legjobban a székelyföldi kepének állami megváltására. Kimutattam, hogy 1564-ig visszamenőleg a székely kepe tulaj donképen a papi tized természetével bírt és hogy a magyar kormánynak kötelessége a székelyföldi papokat és híveket ettől a kegyetlen, igazságtalan, robotszerű szolgáltatástól megszabadítani. A hivek a kepében az égi áhítat földi adóját látják, a papokat a kepeszedés kalmárkodäsra kényszeríti. így bomlik meg a nemes harmónia a pap és a hivek közt. A minister ur átérezte e kérdés fontosságát és 1907 deczemberében előterjesztett interpellácziómra megígérte, hogy vagy 1908 folyamán külön, törvényjavaslatban, vagy az 1909. évi költségvetésben rendezést fog nyerni ez a kérdés. Ugy látszik, a bizottság, a mely foglalkozott e kérdéssel, késlekedett; talán nem j_értette át annak nagy j elén tőségét. A szomorúság az, hogy én bizva a minister ur Ígéretében, hirdettem a Székelyföldön, hogy 1909-től kezdve meg fog szűnni ez a teher ; tőlem tehát választóim j ogosan számon kérhetik ígéretem beváltását. Én csak az igazsággal védekezhetem, azzal, hogy a minister ur Ígéretében bizva adtam ezt a feleletet a Székelyföldnek ; itt tehát a minister úrral egyetemleges kötelezettségben vagyunk; igyekeznünk.kell minden alkah mat megragadnunk, hogy ennek eleget tegyünk, annyival inkább, mert a minister ur is elismerte, hogy a keperendszer egy jogállam keretébe nem illeszthető be, hogy attól a Székelyföldet meg kell szabadítani. - - ..• - • - „ -----