Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

$45. országos ülés 1909márczius 2b-én, szerdán. 197 Nem akarom e kérdést hosszasabban ismertetni, csak ráutalok arra, Hogy a kepe sokszor egyes székelyföldi hivő állami adójának kétháromszázszorosát is meghaladja ; a progresszivitás e részben ismeretlen; a leggazdagabb, a kinek 1000—10.000 kalongyája terem, annyit fizet, mint a kinek csak 12 kalongyája termett; megtörténik, hogy valaki jövedelmének 25—30%-át elfizeti. Magukba hazafias székelyföldi papok kérik, hogy szabadítsák meg őket a kepeszedéstől, mert érzik, hogy az válaszfal köztük és a hivek közt és akadálya egy egészséges, erős, magas szárnyalású vallási élet kifejlődésének. A papok nemes hivatásukat átérezve, még a maguk anyagi áldozata árán is vágyják a kepe eltörlését. A nemzetiségekkel szemben méltányosabban jártak el az előző kormányok; a szászoknak megváltották ezt az egyházi szolgáltatását; a szász papoknak dús jövedelmük van; épen csak a székelységet, az ős magyarságot hanyagolta el a kormány, pedig öntudatos nemzeti politikát nem is lehet folytatnia az olyan kormánynak, a mely nincs tisztában a székelység fontos nemzeti missziójával. Nehéz időkben tűnik ki, hogy a Székelyföld szigetet képez, a melyen megtörnek az ellenséges, a dákoromán törekvések és ezt a szigetet mesterségesen is erősiteni kell. Nem láttam egyetlen egy kormánynál sem, hogy tiszta tudatában lett volna a székelység fezen nagy történeti missziójával. Jöttek aprócseprő segítséggel, a melyeknek értékéről most nem akarok beszélni, de nem volt a kormányoknak szélesen alapozott, öntudatos székely politikája, a mely megerősithette volna ezt a fajt, épen az egységes magyar nemzeti állam érdekében. Már •most, ha ilyen régi, ősi sérelmet, mint a kepemegváltással, nem orvosol a kormány, ha egy bizottság véleményétől teszi függővé a kérdés miként való rendezését, akkor napról-napra roszszabbá, szomorúbbá teszi a helyzetet. A papok is, bízva a minister úrral egyetemlegesen vállalt kötelezettségemben, ujabban kimutatást nem készítettek a kepéről, abban a meggyőződésben, hogy 1909-től kezdve ez a kérdés ugy is rendezve lesz. A minister ur a maga teljes jóhiszeműségében nem mérlegelte talán eléggé, hogy egy ministeri szó, a mikor eljut a perifériákig, milyen hatást gyakorol. Ebben a ministeri Ígéretben én is, választóim is teljesen megbíztunk volt, a szeiint irányították további eljárásukat és szomorú dolog, hogy még most, 1909. márcziusában sincs a dolog rendezve. Nem tudom, az a bizottság mennyire haladt munkájában; nem tudom, hogy a minister ur hogyan tervezi, külön törvényjavaslattal vagy pedig az 1848. törvény alapján kimondja, hogy a kepe papi tized-természetű és egyszerűen beállítja a megváltás összegét a költségvetésbe külön törvény nélkül, mondom, nem tudom, hogyan tervezi és épen azért előterjesztem határozati javaslatomat, a melyben azt kérem, utasítsa a ház -a minister urat, hogy a székelyföldi •- kepe állami megváltására vonatkozó törvényjavaslatot 1909. április 15-éig terjeszsze a ház elé. Hiszen nem kerül sok munkába ennek a törvényjavaslatnak elkészítése, szívesen szolgáltatok adatokat a bizottságnak, ha a kepe eredetével nincs tisztában, 1645-ig visszamenőleg ki lehet mutatni annak eredetét; másfél esztendő óta dolgozik ez a bizottság erről a kérdésről, a melynek egész irodalma van, a mely tisztán áll a közvélemény előtt és a melyhez igazán egy bizottság kellett, hogy a megoldás hosszú hónapokra, sőt évekre elhalasztassék. A római katholikus statusgyűlésen minden évben gyönyörű, érvekben gazdag, hazafias felszólalások voltak a kepe megváltása kérdésében. (Zaj és jdkiáltásoh : Már befejezte 1) Előre mondottam, hogy a külügyi helyzet miatt rövid leszek. Ismétlem, azért kellett a javaslat ellen állást foglalnom, mert ennek 3. §-a feltétlenül sérelmes a nemzetre és én elvárom attól a kormánytól, a mely a nemzeti nevet is vindikálhatta magának, hogy a törvény részletes tárgyalása alkalmával intézkedni fog, hogy ez a nemzeti érdekeket sokszorosan sértő rendelkezés kihagyassék és kimondjuk a törvényben,. hogy azok a papok, a kik az állam nyelvét nem bírják, a kik az 1840: VI. t.-cz. 8. §. rendelkezéseinek nem tudnak eleget tenni, semmiféle jövedelemkiegészítésben nem részesülnek. Tisztelettel kérem a ministerelnök urat, méltóztassék a parlament iránti figyelemmel, de figyelemmel arra is, hogy függetlenségi és 48-as többség van, a mely mindenkor követelte a múltban az 1840. évi törvénynek a végrehajtását, 69 évi bűnös mulasztás után gondoskodni fog arról, hogy végrehaj tassék. Nem fogadom el a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot. Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. ház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban lefektetett vezérelvek oly részletesen és alaposan vannak megindokolva a javaslathoz csatolt indokolásban, hogy részemről feleslegesnek tartanám a javaslattal hosszabb ideig foglalkozni. Midőn azt mégis teszem és lehetőség szerint rövid leszek, kerülni is fogok minden olyan nézőpontot, a mely ezen javaslatnak nyugalmas és igazságos tárgyalását veszélyeztetné, vagy lehetetlenné tenné, kötelességemet teljesítem, hogy egyrészt a magam nézetét, másrészt pedig, hogy annak a pártnak, a melynek tagja vagyok, a nézeteit tolmácsoljam. Ezen párt kezdettől fogva sürgette a leíkészkedő papság javadalmazásának rendezését nemcsak a katholikusokra nézve, hanem a többi felekezetekre vonatkozólag is. (Ugy van!) Azonban az igazságnak teszek tanúbizonyságot, a midőn kijelentem, hogy a többi országgyűlési pártok is mindig szivükön viselték a leíkészkedő papság anyagi kérdését és valahányszor ez a kérdés itt e házban felvetődött, az mindig jóindulatú fogadtatásra talált, (ügy van !) Tanúbizonysága annak a t. előadó ur szakavatott beszéde is, a mely az egész háznak élénk helyeslésével találkozott. Megnyilvánult ebben a