Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

445. országos ülés 1909 márczius 2í-én, szerdán. 195 agy fejeznek Id, hogy »különleges méltányossági körülmények fenforgása esetében«, még többet is állapithat meg a vallás- és közoktatásügyi minister ur, nevezetesen a magasabb minősítésnek megfelelő jövedelem kiegészítésében részesítheti azokat a papokat, kik a magyar állam nyelvét nem tudják. Én kérem a minister urat, méltóztassék a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál a javaslatnak ezt az intézkedését nemzeti szellemben megváltoztatni. Egyszer beszélgettem volt egy angol politikussal és dicsértem előtte Angüát, hogy milyen hatalmas és nagy. Azt mondta, ez onnan van, hogy Angliában a becsületes emberek is mernek bátrak lenni. Nekünk is ezen erényt kell elsajátítani. Ha azok a nemzetiségi agitátorok elég vakmerőek arra, hogy a magyar nyelvet lekicsinyeljék, mi is legyünk, mint becsületes hazafiak elég bátrak, hogy őket büntetésben részesítsük. A ki nemzetével szemben még annyi kötelezettséget sem érez, hogy megtanulja azon nemzet nyelvét, melynek polgára, azon állam nyelvét, mely őt képesítette egy magas hivatásra, a lelkészi hivatásra, azt mi ne jutalomban részesítsük, hanem épen a magyar nemzet erejével büntessük és kényszeritsük arra, hogy elsajátítsa a magyar nyelvet, hogy így eleget tehessen elvállalt hivatásának. Csodálkozom, hogy a szónokoknak egész seregét nem látom feliratkozni ezen törvényjavaslat ellen, tisztán csak ezen szakasznak intézkedése miatt. Én nem hiszem, hogy lenne egyetlen magyar képviselő, a ki lélekben helyeselhetné e szakasz intézkedését. Miért folytassunk akkor olyan politikát, mely a mi meggyőződésünkkel ellenkezik, ha szivünkben mindnyájan azt kívánjuk, hogy csak azok részesülhessenek állami segítségben, kik jó hazafiak és a hazafiság első elemi követelményének is eleget téve, megtanulják a magyar állam nyelvét. Miért játszunk bújósdit, miért nem merjük nyíltan, férfiasan kimondani, hogy azok, kik az 1840 : VI. törvényczikk 8. §-nak nem tesznek eleget, kik az állam nyelvét nem birják, semmiféle állami segélyben nem részesülhetnek. Csodálatos, hogy ebben a nemzetben már 1840-ben a nemzeti élet iránt oly hatalmas érzés volt, hogy meghozta az 1840 : VI. t.-czikket, és az a fájdalmas, hogy 69 esztendőn keresztül ugyanez a nemzeti érzés visszafejlődött, mert az 1909. évben törvényt kell hozni arra, hogy ne hajtsuk végre az 1840. évi törvény rendelkezését. Az egész ország azt várta ettől a kormánytól, hogy azokat a nemzeti értékű törvényeket, a melyeket a múltban a szabadelvű kormányok hiperlojalitásból, megalkuvásból, gyávaságból nem hajtottak végre, ez a kormány kötelességszerűleg végrehajtja; hiszen vállalkozott arra, hogy a szentesitett törvényeket hatáskörében végre fogja hajtani. Itt felhívom a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur figyelmét arra, hogy a református segédlelkészek kéréssel fordultak hozzám az őket illető jövedelem kiegészítése dolgában. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a segédlelkészek jövedelme 1000, illetőleg 800 koronáig egészíttetik ki, de nem állapítja meg közelebbről, hogy kinek lesz 1000 koronára kiegészítve és kinek csak 800 koronára. Analógiául szolgál valószínűleg az 1898 : XIV. t.-cz. 3., illetve 4. §-a, és azért lett két kategória megállapítva, mert a lelkészi jövedelem kiegészítésének megfelelően azok, kik hittani vizsgát tettek és valamelyik hitfelekezet részéről lelkészi képesítést nyertek, 1000 koronát kapnak, a többiek 800-at. Ez nem is lenne igazságtalan, de a reformátusoknál van egy intézkedés, mely, ha a törvény betű szerint hajtatnék végre, sérelmes a segédlelkészekre. Nevezetesen a theologia elvégzése után nem tehetnek azonnal papi vizsgát, mint más hitfelekezeti theologusok, hanem két esztendei gyakorlatra utasítják a theologiát végzett növendéket, és csak e két esztendő letelte után teheti le a vizsgát, holott tulaj donképen az összes elméleti ismeretek birtokában van a theologia elvégzése után, és az a két esztendő a gyakorlati ismeretek elsajátítására szolgál. Nem lenne igazságos dolog, hogy ezen két esztendő alatt ezen teljes kvalifikáczióval biró segédlelkésztől ez a 200 korona elvonassék. A vallásegyerdőségnek se felelne meg, mert más hitfelekezeti segédlelkészek rögtön a papi vizsga letétele után hozzájutnak a magasabb kongruához. Ez különben sem oly nagy összeg, hogy ezért valakit irigyelni lehessen ; erinyi tanulás után 1000 koronát mindenkinek megadhatunk, és nem kellene olyan szigorú kategóriákat felállítani. Hiszen a segédlelkészek is szép, nemes hivatást töltenek be. Én tisztelettel kérem a t. minister urat, méltóztassék beszédében megnyugtatni ezeket a nemesen törekvő embereket, hogy az egyházi életüknek az a rendelkezése, hogy két esztendei gyakorlatra utasíttatnak a papi vizsga letétele előtt, nem zárja ki azt, hogy a magasabb kongruát, az 1000 koronás jövedelmet korábban is élvezhessék. Én nem akarok a világért sem igazságtalan dolgot kérni, de ez teljesen megfelel az igazságnak és a méltányosságnak, és igen számos emberen ez által segítve lenne. Annak, hogy a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel, első sorban abban adom magyarázatát, hogy a 3. §. nem felel meg a magyar nemzet érdekének. Ezen feltétlenül változtatni kell. Magyar nyelv tudása nélkül ne legyen kongrua ! A 4. §-nál most tájékozatlanságban vagyunk. Napokig, sőt hetekig azt olvastuk az újságokban, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister ur és a néppárt között valami kompromisszum jött létre a 4. §-ra vonatkozólag. Azt hiszem, hogy jó lett volna, ha a minister ur mindjárt a vita kezdetén ismertette volna ezt a paktumszerű megállapodást, hogy a szerint irányíthatták volna felszólalásukat az egyes szónokok. A 4. §-t a minister ur annyira a nemzeti érzés kifejezőjének tartotta, hogy a törvényjavaslat indokolásában azt mondotta, hogy ezt felesleges 25*