Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

4Í5, országos ütés Í909 a mi rituális püspökünk fiiggetlenittetett, ezáltal nem veszítettük el a jogigényünket az egy­házi vagyonra, mert mi csak oly katholikusok vagyunk most, mint a milyenek voltunk a rituáüs püspökünk függetlenítése előtt. Továbbá minthogy kell, hogy ugyanazon egyházmegyében a papok ugyanazon dotáczióval bírjanak, azért nekünk görög-katholikusoknak ugyanazon dotáczió kom­petál,a mint van az egri egyházmegyebeli papoknak és ezt nemcsak én mondom, hanem maga gr. Ester­házy, a püspök mondta ezt 108-ík részében annak a levélnek, a mikor azt mondja (ol­vassa) : »Mhil faeiüus quam ut eundem qua ordinario in mentem veniat desiderare octavam paulo ante attactam, seu in totó, seu in parte pro suis sacerdotibus imo etiam fundus, agros, prata et ejusmodi pentinentias dividat prop­ter divisum populum. Vagyis hogy a nép megosz­tása miatt az egyházi vagyont is kell megosztani. Ezt látjuk a nagyváradi görög-katholikus püspökség megállapításánál, hogy a nagyváradi latinszertartásu katholikus püspök kiadja a görög­szertartásu nagyváradi püspöknek Belényest és egy, jócsomó pénzt: a püspök, káptalan, papság, szeminárium, s iskolák ellátására. Ugyanezt látjuk az erdélyi püspökség fölállításánál, hogy az egy­házi vagyonnak bizonyos része kihasittatik az ottani püspök, káptalan, papság, szeminárium, s iskolák ellátására. Azért Erdélyben a római katho­likus papság kongruáját régen rendezte az erdélyi püspök, az ottani görög-katholikusoké pedig a miénkkel rendeztetett. Bevallva őszintén az igazat, mi azt vártuk, hogy ő eminencziája, a jelenlegi bíboros egri érsek ur nem fogja a maga jótékony­ságát a kongrua-alap számlájára írni, hanem azt fogja mondani a maga kiházasitott, de nem dotált leányának, a munkácsi és eperjesi egyházmegyé­nek, hogy itt.van az a kincs, a melynek létesítésé­hez és növeléséhez te a legnagyobb nyomor köze­pette hozzájárultál, azt neked kiadom most hozo­mányul, hogy rendezd dolgaidat, és hogy értsd meg, hogy milyen áldás egy latinszertartásu püspök fenhatósága alá tartozni. S az lebegjen állandóan szemed előtt emlékeztetőül, hogy annál kitartóbb légy -Krisztus helytartója iránti aláza­tosságban, engedelmességben és a magyar haza iránti szeretetben. (Helyeslés.) És ezen okoknál fogva én még azon reményemnek adom a kifeje­zését, hogy Ö eminincziája lesz kegyes minket meglepni papi nyugdijunk rendezésénél, hogy különben is nagy nevét minálunk a görög-katho­likusoknál is megörökítse. (Zaj.) A nagyváradi görög-katholikus püspökség felállításakor még két birtok hagyatott meg a nagyváradi latinszertar­tásu püspök kezében III. Károly és Mária Terézia intézkedésénél fogva. Ezt megerősítette az akkori Pius pápa »Inge­niosa« kezdetű bullájában is, a midőn azt mondja (olvassa) : »Id circo hac ratione suflicienti provi­sione pro utriusque rítus catholico episcopatu varadiensi facta. . . . duo minora dominia scilicet Bel et Vaskó nuncupata decernimus ut juxta KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXV. KÖTET. nárczius 2^-én, szerdán, 193 • vota ipsius Mariae Teresiae regináé Apostolicae j decernimus ut eorundem duprum dominiorum | proventus annuatim ad dictam capsam parochorum [ administrentur«, már most én mint egyszerű pap, azt nem tudhatom, de szeretném tudni, hogy jövedelmeznek-e valamit ezen birtokok a cassa ! parochorumba ? Hódy Gyula: Fejezd be már öreg! (Zaj.) Artim Mihály: Még egy dolgot kívánok fel­• említeni. Tekintettel arra, hogy nemzetiségi vidé­i kéken a szegény nép igen nagy joghátrányokat I szenvednek az által, hogy nem bírja a magyar • nyelvet: az én meggyőződésem az, hogy minden ! hivatásának magaslatán álló papnak kötelessége odatörekedni, hogy e nép a magyar nyelvet meg­tanulja. (Elénk helyeslés.) Ebben a dologban azon­ban a papnak kell jó példával és lelkesitéssel előljárnia. De hogy fog példaadással eljárni, ha maga sem tudja a nyelvet 1 Szerintem tehát ez alól semmiféle ministeri dispenzácziónak nincs helye, mert az csak visszaélésnek, korteskedésnek szolgálna alap­jául. A pap példaadása nagy sulylyal bir a köz­népnél és hogy önmagunkat ne ámítsuk e tekintet­ben, s eredményre vezessen, fősúlyt kell fek­tetni az iskola tannyelvére, hogy az magyar legyen. A szegény nép, a köznép úgyszólván majmolja a papot. Ha a pap előszeretettel viseltetik a magyar nyelv iránt, a nép is hozzá­járul ehhez és rajong érte. A fősúlyt tehát az iskolai tannyelvre kell fektetni, de ápolni kell a népben a magyar nyelv iránti előszeretetet, mint a virágot, és a lelkésznek erre módot is kell nyújtani. E mód azonban csak ugy lesz nyújtva, ha a t. kultuszminister ur, az összeírásban lótartás czimén felszámított 200 korona lótartást, illetőleg utiátalányt, mert most a viszonyok megváltozásá­val lótartásról beszélni sem lehet, méltóztatik kiegészíteni 600 koronára azoknál a papoknál, kik tannyelvül a magyart behozták, s vannak fiókegyházaik. Ez szükséges, mert a magyar nyelv tanítása csak így lesz eredményes. (Helyeslés.) Befejezem beszédemet. (Helyeslés.) Azt hi­szem, a kongruát kellene utalni az adóhivatalhoz és előzetesen kellene adni három havi részletekben. Én, a ki 35 évig lelkészkedem, tudom, hogy hogyan él a pap. Hiszen a ki csak odavetődik a hegyek közé, mindig a pap vendégszeretetét veszi igénybe, mert a közönséges putrikban nem kap csak pálinkát, és már kenyeret sem kap. Mindenki a papra van utalva és a papnak minden humanisztikus mozga­lomnak az élére kell áünia. Továbbá a papnak a legnagyobb betegekhez, fertőző betegekhez kell mennie és nem is gondol arra, hogy utoljára teszi meg az útját. Sokszor ugy van, hogy fillérje sincs. Meghal a pap és gyűjteni kell, hogy koporsót vegyenek neki. Azért az a tiszteletteljes kérelmem volna, hogy á lelkésznek, nemcsak a katholikusnak, de másnak is, különösen a kinek gyermeke van, még azonkívül három havi fizetése a kongruából jár­jon előre halála esetére. Ezzel a pénztár sem szen­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom