Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

12 í.37. országos ülés 1909 márczius 10-én, szerdán. Vilmos képviselő urnak ide vonatkozó elleninditványával. A mennyiben méltóztatnak elfogadni az eredeti szöveget, akkor fogom azután Thaly László képviselő ur ide vonatkozó módositását szavazás alá bocsátani; ha pedig nem méltóztatik elfogadni a 2. bekezdést, annak helyére jön Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa, s akkor el fog esni a 27. §. 2. bekezdése, valamint az ezen bekezdéshez benyújtott módositás is. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e beleegyezni, hogy a kérdést igy tegyem fel ? (Igen !) Ha igen, akkor mindenekelőtt fel fog olvastatni Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa. Zlinszky István jegyző (olvassa): »A 23. §. utolsó bekezdésének helyébe tétessék : Ez a rendelkezés az uralkodóház tagjaira, valamint a hivatalból közhatósági kiküldetésben távollevőkre nem vonatkozik*. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e Mezőri Vilmos képviselő ur most felolvasott elleninditványával szemben az eredeti szöveget változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Kérem azokat, a kik azt változatlanul elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A képviselőház elfogadja az eredeti szöveget, szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványával, ennélfogva tehát Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa elesik. Most már felteszem a kérdést Thaly László képviselő ur módositására. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget fentartani, szemben Thaly László képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az eredeti szöveg változatlanul elfogadtatik és ennélfogva Thaly László képviselő ur módosítása elesik. Következik a 24. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 24. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra felirva ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház ! A 24. szakasz tartalmazza ennek a jövedelmi adótörvénynek leglényegesebb diszpoziezióját, t. i. a skálát. Sok megjegyzést kellene itt tennem, a miket részben már az általános vita során elmondottam, arra nézve, hogy az aequiparatio Ausztriával szemben keresztülvitessék. Azonban, t. ház, ugy ettől, valamint attól is, hogy a tisztviselőkre vonatkozólag fennálló aránytalanságok orvoslásáról beszéljek, elállók, nem akarván nyújtani a vitát. Csupán egy megjegyzésre szorítkozom, és ez áll abból, hogy a mi társadalmunk nyomorultjai az adóreformban sehol sem részesülnek megfelelő elbánásban. Köviden szólva, a vakokról és a siketnémákról akarok ezúttal megemlékzeni. Már az alanyi adómentességek kategóriájánál kellett volna felszólalnom e tekintetben, azonban ott azért nem szólaltam fel, mert hála a korszellemnek és hála az állam megfelelő humanitárius intézményeinek, társadalmunk szerencsétlenéi, a vakok és a siketnémák is részesülnek már annyi oktatásban, hogy nekik is van és lehet keresetük, és pedig egyikmásik helyen sikerrel is. De az kétségtelen dolog ugyebár, hogy társadalmunknak ezen szerencsétlenéi bizony nehezebb viszonyok között mérkőznek kenyerük megkereséséért, mint_azok, a kiket a sors ilyen csapással nem sújtott. En azt hiszem, hogy az állam szerencsétlenéivel szemben legalább annyival tartoznék, hogy a mennyiben ezek a szerencsétlenek mégis jövedelmi adó alá kerülnek, annyiban honorálja őket, hogy egy-két fokozattal alacsonyabb adó alá essenek, mint a többiek, a kik versenyképességben ugy is nagy előnyben vannak velük szemben. Nem szándékozom e tekintetben magam propoziczióval elŐállani, csupán azt kérném, hogy az ilyen szerencsétlenekkel szemben egy, esetleg két fokozattal alacsonyabb jövedelmi adó állapi ttassék meg. Teljesen megnyugszom abban, hogy a t. pénzügyminister ur maga fog e tekintetben egészen megnyugtató felvilágosítást adni és propozicziót tenni, csak fel akartam hozni a dolgot, hogy ne maradjon adós a magyar törvényhozás abban a tekintetben, hogy a társadalom szerencsétlenéi és nyomorultjai bizonyos kedvezményesebb elbánásban részesüljenek. Én legalább kutattam, de eddig nem találtam erre vonatkozólag intézkedést. Vázsonyi Vilmos: A 25. szakaszban van! Polónyi Géza: Ott majd beveszszük ? Most nincs benne. Ezeket voltam bátor a t. ház szives figyelmébe ajánlani. Megnyugszom abban, hogy a pénzügyminister ur maga fogja javaslatba hozni a megfelelő intézkedést. Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: T. képviselőház! Ehhez a szakaszhoz részemről egy módositást vagyok bátor beadni. (Halljuk ! Halljuk !) Az általános vita során felhozatott, hogy a magasabb adófokozatok alkalmazásánál előállhat, hogy valakinek a fizetése vagy jövedelme csak 50 koronával haladja meg e fokozat kezdő jövedelmét és igy az adó, a mely fokozatosan alkalmaztatik, annál nagyobb. Hogy ez az eset elő ne álljon — bár a külföldi törvényhozások nem honorálják, de én méltányosnak találom, és különben is általános jellegű —,vagyok bátor a 24. szakasz végére a következő toldást javaslatba hozni (olvassa) : »A magasabb fokozat alkalmazásával járó adótöbblet az adóalapnak e fokozatra eső többletét nem haladhatja meg«. (Helyeslés.) A mi Polónyi Géza t. képviselőtársamnak kérdését illeti, vagyok bátor megjegyezni, hogy a 25. §. végén benn van a következő . . . Polónyi Géza : Nincs benn ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Kérem, méltóztassék meghallgatni. (Olvassa,) : »Elemi vagy más egyéb csapások által okozott károk, továbbá az adózónak és hozzátartozóínak tartós betegsége vagy munkaképtelen-