Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

Hí. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. 179 Tehát már akkor utasítva lett a bizottság, hogy necsak a munkálatokat készítse el és íejezze be, hanem még az azokból merített tények alapján csináljon törvényjavaslatokat is. És ennek elég is tétetett, mert a törvényjavaslatokat elkészítették ugy a kegyúri jogról és kötelességekről, mint a plébániák javadalmazásáról. Ha a törvényjavaslatok szövegét bárki elolvassa, találni fog benne egészen azonos gondolatmenetet, mint a mely bennünket e kérdés elbírálásánál ma is vezet. Első szakaszában az illető törvényjavaslat azt mondja, hogy »a lelkészekről, kik polgártársaik földi és örök üdvét munkálni tartoznak, állásuknak megfelelően gondoskodva legyen.« A jelenlegi törvényjavaslatnak is elsősorban az a czélja és az lesz a rendeltetése, hogy azon katholikus lelkészeknek, a kiknek jövedelmei az ő értelmiségi fokukhoz, az ő munkájukhoz, az ő életviszonyaikhoz mérten nincsenek a mai kornak megfelelő arányban, az emiitett három forrásból felsegítsük, feljavítsuk annyira, a menynyire az a mai helyzetben az állam pénzügyi erejéből telik és a mennyire az a mai helyzetben az illető lelkészek állásához mérten megfelel. Elismeri a vallás- és közoktatásügyi minister ur a törvényjavaslat indokolásában, hogy ez a rendezés csak ideiglenes, ez még mindig nem tekinthető a kérdés végleges megoldásának, a mi annyit jelent egyfelől, hogy sok más kérdéssel van ez összeköttetésben és összefüggésben, de jelenti másfelől azt is, — a mi különben a javaslat indokolásában ki van fejezve — hogy a mennyiben az állam pénzügyei meg fogják engedni, ezen lelkészi jövedelem esetleg nagyobb összegben lesz majd megállapítható, illetőleg kiegészíthető, mint a milyen most a törvényjavaslat első szakaszában javaslatba van hozva. (Helyeslés a néppárton.) A midőn ez a javaslat a lelkészi jövedelem kiegészítésének határát 1600 K-ban állapítja meg, véleményem szerint nem megy el azon határig, mely a mai igényeknek kielégítését jelentené, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) örömmel fogadhatjuk tehát a vallás- és közoktatásügyi minister urnak az indokolásban foglalt azon igéretét, hogy ez a rendezés az állam pénzügyi megengedtével még javitottan meg fog változni. T. képviselőház! A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak tulajdonképen három része van. Az első része az anyagi, mely a lelkészi jövedelemnek pénzbeli kiegészítéséről rendelkezik, a második része az államhatalomnak fegyelmi befolyása, és a harmadik része az államhatalomnak a magyar nyelv érdekében biztosított jogköre. (Helyeslés.) A mi az első részt illeti, hogy a lelkészek 1600 koronáig kapják jövedelmüket kiegészítve, ez két feltételhez van a törvényjavaslatban kötve. Ez a két feltétel tárgyi és személyi. A tárgyi feltétel az, hogy az a lelkész, kinek az összeírás szerint ezen 1600 koronáig való jövedelméhez egy bizonyos összeg hiányzik, képesített lelkész legyen, és olyan lelkészi állásban legyen, mely 1908 jan. l-ig rendszeresítve, illetve betöltve volt, mely rendelkezésnek az az előrelátó czélja van, hogy ezentúl csak ugy hirtelenében lelkészi állásokat szervezni ne lehessen, hogy ezáltal a kincstárt nagyobb megterheltetés ne érje. A másik ilyen tárgyi feltétel az, hogy ott, hol — különösen a görög-katholikusoknál van ez, — a hivők száma a 800-at meg nem haladja, ezen tekintélyes összegű kiegészítéshez csak akkor lehet joga a lelkésznek, ha a hiányzó 800 koronának legalább felét maga a hitközség biztosítja. A mi a személyi feltételt illeti, véleményem szerint e háznak alig lehet tagja, ki ne venné örömmel a javaslatnak azon rendelkezését, mely az 1840 : VI. t.-czikkre hivatkozik, mely szerint csak az foglalhat el lelkészi állást, ki a magyar nyelvet tudja. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a javaslatnak ezen intézkedése csak folyománya mindazon intézkedéseknek, melyeket már a vallásügyi minister ur a tanítókra vonatkozó törvényjavaslatokban megtett, és csak következetesek maradunk önmagunkhoz, ha ezt a rendelkezését a javaslatnak ugy fogadjuk el, a mint azt a vallásügyi minister e javaslatban elénk terjeszti. Végül a harmadik kérdés, melyet említeni bátor voltam, a törvényjavaslatnak 4. §-a, mely arról intézkedik, hogy ha valamely lelkész a magyar állam bizonyos törvényes rendelete és törvényei ellen vét és a fegyelmi eljárás folyamán az illető főpap a fegyelmi vizsgálat befejezését és az ítéletnek felterjesztését a vallásés közoktatásügyi ministerhez megtagadná, és illetve szabott idő alatt nem teljesitené, akkor a vallásügyi ministernek joga legyen ezt a kongruakiegészitést megvonni. Meglehet, hogy ez ellen aggodalmak merültek és talán méltán merülhettek fel; de a ki a magyar államnak a főlényét össze tudja egyeztetni magának az egész törvényjavaslatnak czéljával és rendeltetésével, a ki nem téveszti szem elől, hogy a pap nemcsak vallási kötelességeket teljesít, hanem hazafiúi kötelességek is nehezednek reá, (Igaz! Ugy van!) az előtt nem fog kétséget szenvedni, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése czélszerű. Ismerjük el, t. ház, hogy a mi katholikus papjaink napról-napra fontosabb rendeltetéssel birnak hivatásukban és pályájukon. Ha körülnézünk az ország minden vidékén és látjuk, hogy a falvakban az értelmiség mennyire csökken, ellenben a néppel való 'foglalkozás fokozódásáról az értelmiség részéről mily csekély mérvben lehet szó, mert hiszen a középosztály nemcsak lefogyott, hanem nagy része a városokba vonult; ha meggondoljuk, hogy ezeknek a lelkészeknek kötelessége elsősorban a nép hazafiságával, a nép erkölcseivel, a népnek az eré23*