Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

180 444. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. nyékhez való ragaszkodásával foglalkozni; (Igaz ! Ugy van!) ha elismerjük, hogy a pap működésétől függ gyakran az egész községnek erkölcsi felfogása, az egész községnek a magyar államhoz való ragaszkodása, a magyar hazafiságban való megerősödése: (Igaz! Ugy van!) akkor nem szenvedhet kétséget, hogy midőn beváltjuk az 1898, évi XIV. törvényczikk 1. §-ában adott igéretünket, akkor nem csupán a katholikus lelkészeknek, hanem kivétel nélkül az egész magyar hazának teszünk szolgálatot. (Élénk helyeslés.) Ezen meggyőződésben ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Raisz Aladár jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! Igen röviden, csak pár mondattal óhajtom állásfoglalásomat a törvényjavaslattal szemben jelezni. (Halljuk! Halljuk') Először is fel kell szólalnom a javaslat ellen azért, nehogy engem következetlenséggel vádolhasson valaki. Miben állana ez a következetlenség részemről ? A következőkben: Midőn a kongrua-javaslatról szó volt, melyet oly sokan és annyiszor rebesgettek és óhajtottak, akkor mindig ugy nevezték azt: a katholikusok kongruája, és igy én, s azt hiszem, velem nagyon sokan, azt hittük, hogy ez a benyújtandó törvényjavaslat valóban csak a katholikusok kongruája lesz. Midőn azonban azt a t. ministei ur benyújtotta, én is, mások is, kik annak csak a czimét is olvasták, láttuk, hogy itt tulajdonképen nemcsak a katholikusok kongruájáról van szó, hanem a törvényjavaslat nem egyéb, mint az 1898. évi XIV. t,-czikk módosítása, vagy talán helyesebben mondva, kiterjesztése, kiegészítése. Mivel pedig én 1898ban, midőn ezen XIV. t.-czikk a házban tárgyaltatott, egész vehemencziával szólottam ellene, mert ugy voltam és vagyok meggyőződve, hogy az a katholikus elvekkel ellenkezik; ha most hallgatnék és nem tiltakoznám az ellen, hogy a katholikusok kongruáját az 1898-ik évi XIV. törvényczikk hatálya alá helyezzék, méltán mindenki azt mondhatná, hogy következetlen vagyok. Továbbá, eltekintve az 1898. évi törvényczikknek elvi oldalától, azért sem fogadom el a jelen törvényjavaslatot, mert nem tudom felfogni, hogy honnan veszi az állam az alapot arra, hogy kiterjessze az 1898. évi törvényczikknek határozatait és rendelkezéseit a katholikus lelkészekre is; (Mozgás.) lionnan veszi — mondom — az alapot arra, hogy ugyanazt az ingerencziát követelje a maga részére a katholikus lelkészekkel szemben, mint a milyen ingerencziát tényleg gyakorol a nem katholikus lelkészekkel szemben. Hódy Gyula: A vallásegyenlőségbó'l! Molnár János: — Tessék csak megvárni a végét, még nem fejeztem be a mondatot. — Midőn a nem katholikus lelkészek fizetését teljesen az állam fedezi, a miénket pedig csak háromnyolczad részben, mert hiszen ötnyolczadot mi, a katholikusok fizetünk. (Zaj.) Ugron Gábor : Mert nincs többre szükségük! Molnár János: Továbbá nem fogadom el a törvényjavaslatot azért sem, mert én oly kongruajavaslatot kivánnék, mely igazán lendit a katholikus r lelkészek sorsán, ténylegesen megjavítja azt. Én oly törvényjavaslatot kivánnék, a mely, ismétlem, a katholikus lelkészek sorsát valóban megkönnyítené, mert hiszen méltóztatnak tudni mindnyájan, hogy 800 forint vagyis 1600 korona, vagy épen 400 forint, vagyis 800 korona manapság épen nem olyan fizetés, a melyből tisztességesen és gond nélkül meg lehetne élni.' (Zaj és felkiáltások balfelöl: Pótolják a főpapok!) Már pedig, ha egyszer kiegészítjük a kongruát, vagyis ha akarunk javítani a helyzeten, akkor ugy intézkedjünk, hogy cselekedetünk valóban javítás legyen. De ez a javaslat nemcsak nem javít pl. a segédlelkészek állásán, hanem inkább ront azon, legalább a mi egyházmegyénkben, Azonnal megmagyarázom, hogyan. A herczegprimás ur ő eminencziája, valamint boldogult elődje a rosszabb javadalmazásu segédlelkészeknek 200 forintot, vagyis 400 K-át juttatott évenkint. Annak a káplánnak pedig volt legalább is 60, 70, 80, 100 forintja azon felül. Ha ezt most kozzáveszszük, látjuk, hogy körülbelül volt 600 K-ja és most lesz 500 K-ja. Endrey Gyula: Adja meg a herczegprimás! Molnár János: A herczegprimás nagyon is tetemes részt ajánlott fel a kongrua kiegészítésére. Továbbá olyan kongrua-javaslatot is óhajtanék, a mely a középiskolai hittanárok helyzetén is javítana. Hiszen az állami középiskolai hittanárok még Budapesten is 800 forintból kénytelenek megélni, a vidéken pedig még kevesebb fizetésük van. Ebben a városban tehát, a mely belátta, hogy még az elemi iskolai hitoktatók sem bírnak 1000 forintból megélni és ezért nem régen 1200 forintra emelte ezeknek fizetését, a középiskolai hittanárok még mindig csak 800 forintot élveznek. Végül azért sem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, mert még azok is, a kik ezen törvényjavaslaton itt-ott-amott változtatásokat akarnak eszközölni, bevallják, hogy azok a változtatások csak kevesebb rossz, minus malum a nagyobb rossznál, vagyis hogy azon változtatásokkal csak nagyon rosszat akarnak elhárítani. Már pedig én sem május, sem minus malumot nem akarok, hanem csak azt, a mi teljesen jó. Elnök: Ki következik? Raisz Aladár jegyző : Szent-Királyi Zoltán! Szent-Királyi Zoltán: T. képviselőház! Már az 1907. évi költségvetés tárgyalása alkalmával . . . (Zaj.) Elnök: Csendet, kérek!