Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

178 Hí. országos ütés 1909 márczíus 23-án, kedden. levélben hivta fel a főpapságot ennek a kérdésnek rendezésére, és ezen levelében hangsúlyozta, hogy akkor, a mikor első sorban a párbér rendezését említi, tudja, hogy ez a legszorosabb összeköttetésben áll magával a kongrua-rendezéssel. Már 1887 márczius 22-én kelt 0 felségének főkegyúri jogán alapuló azon legelsőbb elhatározása, a melyben a kongrua-rendezés kérdésének munkáját, e munka megkezdését újra engedélyezte. Ha tudjuk, hogy 5304 plébániának jövedelmeit kellett előbb összeírni, s ha tudjuk, hogy ezen összeírás módozatait kellett előbb megállapítani, ezen összeírás szabályait kellett először tisztába hozni, mindenesetre igazoltnak találjuk ezen nagy munka által a késedelmet. És a midőn az 5304 plébánia jövedelmeinek összeírása készen volt és előtérbe tolult a fedezet kérdése, akkor ismét az ezen fedezethez hozzájáruló főpapságnak, a káptalanoknak, a javadalmas prépostságok- és apátságoknak jövedelmét kellett összeírni azon czélból, hogy megállapítható legyen, vájjon ezen tehermentes jövedelemből milyen részben járulhat hozzá a főpapság a lelkészi jövedelmek kiegészítésére szükséges összeghez. Ez az összeírás eltartott 1900-tól 1904-ig. S midőn mindkét munkálat rendelkezésre állott, akkor a kongrua-bizottságnak állott kötelességében egyfelől megállapítani a szükséglet mennyiségét, másrészt megtalálni, illetőleg javaslatba hozni a fedezeti forrásokat, így történt, hogy a kongrua-bizottság a szükségletet 3,200.000 K-ban állapította meg, a mely szükségletnek fedezetéül O felségének mint legfőbb kegyúrnak hozzájárulásával három forrás állapíttatott meg. Az első forrás a vallásalap, a mely eddig is 900.000 K-val járult évenként a katholikus lelkészek jövedelmének kiegészítéséhez, vagy talán helyesebben mondva feljavításához. A második forrás ugyancsak az előbb emiitettem főpapi és illetőleg káptalani, prépostsági tehermentes jövedelmek forrása volt, a melyből 700.000 K lett hozzájárulási összeg gyanánt megállapítva. Végül a harmadik forrás, a mely a még mutatkozó különbözetet fedezni volt hivatva, maga az államkincstár, a melyről tudjuk, hogy az állami költségvetésben az előbbi években kerek egy millióval szerepelt, a mely azonban ezentúl 300.000 K-val többel, 1,300.000 K-val járul hozzá az egész 3,200.000 K-ás szükséglethez. Felmerült ezen hosszú évek során az a gondolat is, hogy ezt a katolikus kongruarendezést talán maga a főpapság vihetne keresztül. (Mozgás a középen.) Nem kisebb elmék, nem kisebb tekintélyű férfiak, mint Haynald Lajos érsek bibornok és Schlauch Lörincz szatmári püspök bibornok voltak azok, kik e kérdés mellé állottak, a kik e kérdéssel a püspöki kar kebelében foglalkoztak és csatlakozott hozzájuk Császka György kalocsai érsek is. Érdekes tudni, hogy ez előkelő, nagy tekintélyű és nagy egyéni sulyu férfiakkal szemben Samassa József egri érsek volt az a főpap, a ki e kérdést nem a főpapok által rendezendőnek, hanem a törvényhozás elé tartozónak állította és az ő hatalmas érveivel ilyennek be is bizonyította, a minek következménye az volt, hogy az a kérdés, mintha a kongrua rendezésénél a törvényhozás intézkedései mellőzhetők lennének, hogy ugy mondjam, a napirendről levétetett. T. ház! A mikor bátorkodtam fölemlíteni, hogy e kérdés mily rendkívül régi idők óta húzódik, tettem ezt azért, mert régi törvényeinkben a katholikus kongruarendezésnek igen fényes bizonyítékait találjuk, a melyekből kitűnik, hogy őseink több mint 100 évvel ezelőtt épen azon mederben foglalkoztak e kérdéssel, a mely mederben most a t. képviselőház foglalkozik vele. A plébániák javadalmazásáról már az 1790—91-iki országgyűlés LXVII. törvényczikkben és az 1827-iki országgyűlés a VIII. t.-czikkben intézkedik. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanakkor e két törvényczikkben az országgyűlés kiküldött ezen kongruarendezési kérdésre külön bizottságot és erre nézve bátorkodom felolvasni magának az illető törvényczikknek rendelkezéseit szószerinti magyar fordításban, a mely igy hangzik: Mindazon ügyek,— ezt mondja az 1790— 91-ki LXVII. törvényczikk — a melyek a jelen országgyűlésen teljesen elvégezhetők nem voltak, a karok és rendek által előterjesztett módon O felsége által is megállapított törvényczikkekkel kirendelendő különös bizottságokban azonnal az országgyűlés után tárgyalás alá vétessenek és akként dolgoztassanak ki, hogy a legközelebbi 1792. évben Buda szab. kir. városban hirdetendő és egybehívandó, a jövő országgyűlésen'előterjeszthető és olykép, a mint az országgyülésileg meg fog állapíttatni, köztörvénybe iktathatok legyenek. Az előrebocsátottak következtében tehát a tárgyalandó ügyek megjelölésével a következő országos bizottságok rendeltetnek ki: »a nyolczadik helyen az egyházi bizottság, a mindkét szertartású katholikus plébániák első helyen álló szabályozása és javadalmazása iránt«. Ugyancsak az 1827: VIII. t.-cz. idevonatkozólag a következőleg rendelkezik (olvassa) : »az 1790—91. évi LXVII. t.-cz. folytán kidolgozott rendszeres munkálatok tárgyában mint legfőbb fontosságú és mélyreható következményekkel járó ügy hoszszasabb megvitatást igényelvén, a Karok és Rendek O felsége kegyes beleegyezésének hozzájárultával egy számosabb tagú bizottság kiküldését határozták el, mely albizottságokra osztva fel magát, az említett munkálatok megfontolás és az idézett törvényczikkben foglalt elvek szerint tárgyalás alá vegye indokolt véleményét mindama bizottsági munkálatokra, mind pedig a javaslandó törvényczikkekre nézve a jövő országgyűlés elé terjeszsze«.