Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

170 ÍH. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. szabad semmi szin alatt sem emelkedni engedni, akkor t. képviselőtársam, ott vagyunk, hogy pl. a t. képviselő urnak logicze itt egy indítványt kellene beterjesztenie, a melynek értelmében a magyar hizómarhát az ország határain túl kiengedni nem szabad. De akkor, a milyen bizonyos az, hogy ha azt az ezernyi hizót, a mely minden héten a bécsi és a német piaczokra megy Magyarországból, kényszereszközökkel idebent tartanok, a hus tetemesebben olcsóbb lenne, ép olyan bizonyos az is, hogy a gazdák tönkremennének, (Igaz! ügy van!) és azok a kereső, fogyasztó körök, a melyek az ország gazdasági fellendülésében találják a maguk megélhetésének alapját, velük együtt fognának tönkremenni. Ezek olyan gazdasági igazságok, a melyekkel szemben argumentálni még a pozsony—bécsi villamos vasút miatt sem lehet. Engedje meg a t. ház, hogy még csak kéthárom kérdésre reflektáljak. Annál is inkább szoritkozhatom ezekre, mert hiszen a kereskedelemügyi minister ur képviselője, Szterényi József t. államtitkár ur, minden esetre kötelességszerűleg a közgazdasági és közlekedési momentumokra ki fog terjeszkedni oly adatokkal, a melyek nekem nincsenek is rendelkezésemre, ugy hogy felesleges lenne e kérdésekkel bővebben foglalkoznom. Csupán arra vagyok bátor utalni, hogy t. képviselőtársam abban is nagyon téved, a mikor azt mondja, hogy e vasút folytán az emberek egyszerűen minden legkisebb bevásárlásért felugranak a villamosra és felszaladnak Bécsbe. (Ralijuk ! Halljuk !) T. képviselőtársam azzal a szuppoziczióval kezdi, hogy az utazás Pozsonytól Bécsig 15—20 krajczárba fog kerülni. (Mozgás.) Ez volt a kiindulási pont. De ha méltóztatik ezt most vitatni, maradjunk annál, hogy 1 korona 20 fillér. Kétlem, hogy gr. Pálffy vagy Csáky, vagy más úgynevezett latifundiumos azért, mert 50 kraj czárért a villamoson két és fél óra alatt fel lehet döczögni Bécsbe, a kalapját, a melyet Pozsonyban megvehet Deutschnál, vagy nem tudom, hogy hivják, nem fogja Pozsonyba venni, hanem érette Bécsbe megy, mert ott egy forinttal olcsóbban veheti meg. Azt hiszem, nem fog egy forintot az útra költeni, nem fogja a napját rászánni, nem fog odaülni a tojásos kosaras kofák közé, hogy a kalapját egy forinttal olcsóbban vehesse meg. De mondjuk a tömeg, mert hiszehnem a felső tízezerről van szó, mondjuk ,a tömeg, a munkásság fog igy tenni. De hiszen Ausztriában is van vasárnapi munkaszünet és az a munkás csak vasárnap ér rá, hétköznap nem. Kmety Károly: A felesége ráér! Gr. Batthyány Tivadar: A felesége ráér talán, de nem bolondult meg ! Sem ő, sem a felesége azért a pár hatosért, a melylyel esetleg valamely ezikket Bécsben olcsóbban vehet, nem fog félnapot azzal tölteni, két koronát fizetni, és nem fog •hiába költekezni az élelemre, a melyet az utazásra kénytelen drága pénzen vásorolni. Mutassa meg azokat az árukat, t. képviselőtársam, a melyeket a szegény nép fogyaszt, és a melyekért érdemes -lesz annak a munkásasszonynak félnapot elpocsékolni és félnapi keresetet odadobni csak azért, hogy Bécsbe utazzék. Első látásra, hallásra ezek oly gyönyörű argumentumok, hogy az ember csakugyan megszeppen, de ha csak öt perczig gondolkozik rajta, belátja, mily hibásak. (Zaj.) Ha a t. képviselő ur az osztrák javaslat indokolását szentírásnak veszi, nekem a józan ész és a való igazság imponál és semmi más. (Zaj. Elnök csenget.) Azt is mondja t. képviselőtársam és mondják mások, hogy a pozsonyi iparosok fognak rosszul járni, mert a vevők ezentúl a megrendeléseket Bécsben fogják teljesiteni. Ez az argumentum nekem szintén fájt egy kissé és azért végigjártam egy sereg pozsonyi iparost megtudakolni, hogyan állunk ezzel. Nekem a legtekintélyesebb pozsonyi iparosok a leghatározottabban azt mondták .. . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: (Halljuk! Halljuk!) Nekem a pozsonyi iparosok nemcsak irtak — mert szolgálhatnék én is bőven levelekkel. . . (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk !) Elnök: Kérem, méltóztassanak csendben lenni, mert különben névszerint fogom megnevezni a folyton zajongó képviselő urakat. Gr. Batthyány Tivadar: ... nekem a pozsonyi iparosok közül igen sokan személyesen is kijelentették, hogy ez csak Kmety Károly képviselő urnak egy bogara, a mely a való életben abszolúte nem áll, hogy igenis ők félnek a legkevésbbé attól, hogy ez az ő iparuknak ártani fog. Nem akarok neveket felemliteni, hanem méltóztassék csak Kmety Károlynak végigjárni Pozsony iparosait és meg fog akkor győződni arról, hogy az óriási többség nekem ád igazat. T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk I) Kmety Károly képviselő ur tegnap megint igen nagy határozottsággal azt álütotta, hogy Hamburgot már elveszítettük Pozsony szempontjából és hogy itt már »lasciate ogni speranza«, hogy a hamburgiak osztrák hazafisága abszolúte kizárja azt, hogy Hamburgot visszanyerjük a pozsonyi piacz számára. Hát ebben a kérdésben is voltam bátor magamat a helyszínén több izben informálni és pedig, hogy ugy mondjam incognito informáltattam magamat ; vagyis nem mondottam meg, hogy ki vagyok, még"azt sem, hogy magyar vagyok, hanem a magam mosonmegyei német tájszólásával beszéltem azokkal az emberekkel. Egymás után végigjártam t. képviselőház Hainburgnak igen sok kereskedőjét, iparosát és szóba hoztam mindenütt a villamost, ha ugyan ők nem hozták szóba, mert két év óta épen ott, ezekben a határhoz közelfekvő- osztrák helységekben állandóan a pozsonyi villamos a szóbeszéd tárgya. Mindenütt azt mondották nekem, hogy igaz ugyan, hogy a mióta a hainburg-brucki vasút kiépült, azóta van nekik Bécscsel, vasúti összeköttetésük, de az is tény, hogy évszázados tradiczióik és geográfiai fekvésük őket Pozsonyhoz vonzza. Azt is mondották nekem, «s ennek nagyon ürültem,