Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-444

444. országos ülés 1909 márczius 23-án, kedden. 171 hogy ők félnek a külön vámterület felállításától, félnek pedig azért, mert akkor nem juthatnak olyan könnyen Pozsonyba. Addig azonban, mig e külön vámterületet fel nem áuitják, nekik Pozsony a piaczuk, ugy a közelsége folytán, mint az évszázados tradicziók és relácziók folytán. Ök annyira kívánják ezt a vasutat nem Bécs, hanem Pozsony miatt, hogy a polgármesterük hozzám legalább harminczszor fordult már, hogy az Istenért, ha mást nem, legalább a hainburg-pozsonyi vülamost csináljuk meg, mert Hainburg és vidékének igen nagy gazdasági előnye volna, ha a pozsonyi piaczczal való összeköttetést tudnák maguknak biztosítani. • fe •' Igen t. képviselőtársam abban is téved, ha azt mondja, hogy ezzel a vasúttal elveszítettük Hamburgot. Igenis, félig elveszítettük már a hainburg—brucki vasúttal, de ha ezt a villamost kiépítjük, akkor visszakapjuk, ha pedig nem, akkor egészen el fogjuk veszíteni, mert igenis akkor ki fogják építeni azt a fischamendi vasutat és azzal azután elveszítjük a környéket. Engedelmet kérek, én nem egy-két levélre alapítom állításaimat, sem hetven levélre, hanem én személyesen jártam el mindenütt és olvastam Pozsony törvényhatóságának és kereskedelmi kamarájának véleményét. Bécsben, Pozsonyban, Hamburgban tájékoztattam magamat, és csak azután foglaltam oly lelkesedéssel állást a vasút mellett. T. ház ! Végül még csak egyet. Kmety Károly t. barátom is szóba hozta egyik főslágerül a színházat. (Zaj. Felkiáltások balfelől: Az osztrák indokolásban van !) Nem azt kérdem én, hogy mi van a bécsi indokolásban, hanem hallom egyiktől is, másiktól is, ujságczikkekben, beszédekben, hogy a pozsonyiaknak magyarosodását, a magyar kultúra iránti növekedő lelkesedésüket el fogjuk vonni azáltal, hogy a vasutat megépítjük, mert ők elmennek Bécsbe a színházba. Én kérdem Kmety Károly t. barátomtól, a ki itt tegnap elpanaszolta, hogy a pozsonyi piacz milyen drága, hogy ismeri-e Pozsonyban és egyáltalában mindenütt az országban a munkásság anyagi helyzetét ? Hol tartunk mi még attól, hogy egy munkás képes volna annyiszor kirándulni Pozsonyból Bécsbe azon az olcsó vasúton, melyről Kmety Károly ma már nem mondja, hogy 20 krajczár, hanem több lesz a menetdija, hogy hetenként kétszer-háromszor felmehessen Bécsbe ? Kmety Károly: De a középosztály ! Gr. Batthyány Tivadar: Igen ? S azt nem tudja, t. barátom, hogy a legnagyobb nyomorúság Magyarországon épen a középosztályban van. Annak a kaputos proletárnak, annak az 1000— 1200 frtos hivatalnoknak még kevésbbé telik, hogy Bécsbe ránduljon színházba. (Zaj.) Hogy az emberek annyiszor mehessenek fel, hogy az a német színház befolyásolhatná lelkületüket, erre sem mondjuk nincs, sem fizikai idejük nincs, sem kedvük nincs, legkevésbbé van arra, hogy magukat a villamoson öt óra hosszat egy Bánielőadásért agyondöczögtessék. Azok pedig, kiknek kedvük telik öt órát utazni és a kiknek kedvük és módjukban áll Bécsbe menni színházba, elmehetnek ma is, mert megvan Pozsonynak a maga színházi vonata, mely 11 óra után indul vissza Bécsből. Tudom, hogy egyik-másik pozsonyi ember felmegy most is Bécsbe színházba ; de ez legkevésbbé hat az ő nemzeti érzületükre, époly kevéssé, mintha Kmety Károly a delegáczió alkalmával elmegy egyik-másik bécsi színházba. Befejezem felszólalásomat. Ha Kmety Károly t. képviselőtársam tegnap reám hivatkozott, hogy az én közbeszólásaim miatt tért el a tárgytól, én is engedelmet kérek a t. háztól, hogy hosszabban beszéltem, mint szándékomban volt, de t. barátom annyiszor zavart közbeszólásával, hogy ezzel hoszabbitotta meg felszólalásomat. Befejezem beszédemet. A leghatározottabban visszautasítok minden olyan feltevést és állítást, mintha magyar embernek ezt a javaslatot megszavaznia nem lenne szabad. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozom. (Helyeslés. Felkiáltások balról: Ki mondta ?) Ma Bozóky mondta. Kijelentem a képviselő urnak, hogy mindenben felettem állhat, de magyar hazafiságban soha sem fog felettem állni. (Elénk helyeslés.) A határozati javaslatra nézve pedig kijelentem, hogy a XX. században élünk, elmúlt a kinai falnak korszaka, és ezért a javaslatot örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. Szó ületi zárszó jogán Nagy György képviselő urat. (Felkiáltások : Nincs itt!) Nagy György képviselő ur nincs itt, ennélfogva tehát a zárszó jogától elesik. Szterényi József államtitkár ur, mint a kereskedelemügyi minister ur megbízott ja, kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Szterényi József államtitkár: T. képviselőház ! Hazánk 8000 kilométert meghaladó helyi érdekű vasúti hálózata az évek hosszú során át — néhány sajnálatos visszaélést kivéve, melyek nagyobb érdeklődést keltettek épen az ügyek természeténél fogva — nem keltett oly nagy érdeklődést a törvényhozásban és az országban, jóllehet igen nagy közgazdasági érdekek forogtak szóban, mint ez a végeredményben — méltóztassék elhinni — aránylag jelentéktelen vonal, a pozsony— országhatárszéli, illetőleg — a mint általában hívják — a pozsony—bécsi vasút. Mert mig a többi vasutat többé-kevésbbé csakis a maga tulaj donképeni helyi jelentőségében bírálta el a törvényhozás és a közvélemény, legfeljebb még a pénzügyi szempontokat is honorálva, itt egyszerre felvonultak hazafias aggodalmak, a melyek vésztjelző fellegeket sejtetnek a távol jövőben és ezt az aránylag jelentéktelen vasutat nagy állami és nemzeti szempontokból bírálják el, sőt akadt olyan hang is, a mely azzal kelt. hangulatot, hogy ez a vaaut Magyarország egy. nagy vidéki, kulturális 22*