Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

160 US, országos ülés 1909 márczius 2%-én, hétfőn. Kmety Károly: Legyen megnyugodva t. képviselőtársam, a pozsonyi Toldy-kör tiszteletbeli elnöke önök előtt is tiszteletben áll, mert az senki más- mint Thaly Kálmán. Nem személyes Ítéletére akarok czélozni, bár ez engem itt nem nagy hidegen, (Mozgás.) mert minden egyes nézet az igazság mellett jól esik, de a pozsonyi Toldykörről van szó. (Ellenmondások.) Bocsánatot kérek, de Pozsony város polgárságához tartozik a magyar intelligenezia is, a melynek gyülekezőhelye, igen kedvelt társas és irodalmi egyesülete és egyúttal kaszinója is a pozsonyi Toldy-kör. Ennek a pozsonyi magyar intelligencziának, sőt hozzáteszem, a pozsonyi német intelligenezia egy részének is igen kedvelt találkozóhelye ez a kör. Méltóztassanak csak utána nézni, hogy ez a pozsonyi Toldy-kör milyen felfogással viseltetett — egyesektől eltekintve — a pozsony—bécsi villamos összeköttetés iránt (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások : Ez érdekes !) Hát tessék nekem bebizonyítani, hogy a pozsonyi Toldy-kör csak egy pillanatra is az ő nagy többségével a vasút mellett foglalt volna állást. Egy hang (balfelől) : Csupa tanár van ott! Kmety Károly: Csupa tanár annak tagja, hát t. képviselőtársam a tanárokat nem becsüli ? (Derültség.) Ha csupa tanár is tagja, nem ért az a százakramenő tanár Pozsony városának gazdasági ügyeihez ? Bocsánatot kérek, tudja az a pozsonyi tanár abban a Toldy-körben, a hol csakugyan százával vannak a tanárok is, Pozsony város érdekeit mérlegelni, de szeretik is azok ugy Pozsonyt, mint sokan, a kik rengeteg nagy dobot vernek e vasút mellett. Van egy közmondás és ebben Simkó barátom is egyet fog velem érteni. Simkó József: Én nem szóltam semmit! Kmety Károly : E szerint egy nemzet kulturális szinvonalának nem az a mértéke, hogy mennyi szappant fogyaszt el, hanem az, hogy milyen módon tudja apprecziálni, megbecsülni azokat, a kik tanítással vagy neveléssel foglalkoznak. (Helyes lés. ügy van!) Nagy György: Simkó József személyes megtámadtatás czimén szót kér. (Derültség.) Simkó József: Nem szoktam más helyett oly sokat beszélni, mint te. Kmety Károly : De t. képviselőház, nemcsak a pozsonyi magyarokra hivatkozom én, mert ebben a kérdésben én Pozsony városát nem tudom elosztani. Ebben a kérdésben száz és száz német nyelvű levéllel kerestek fel a pozsonyi kisiparosok és kereskedők. En nekem tehát nem szabad, — mert a ténynek és a valóságnak ez nem felelne meg, — ugy tüntetni fel a dolgot, mintha csak a pozsonyi 15.000 főnyi magyarság útinyomó része volna az, a mely nem akarja a vasutat. Ellenzi azt a pozsonyi németnyelvű iparos és kereskedő is, mert az is félti városát, félti a középosztály exisztencziáját e vasút hatásától. (Mozgás.) Parancsolják talán, hogy e levelekből egy párat felolvassak ? bár az idő már nagyon előrehaladt. Nagy György: Hozzám is irtak öten Pozsonyból ! Kmety Károly : Ma is kaptam egy hatoldalas, 1909. márczius 20-án Pozsonyból irott levelet. Tehát még az utolsó pillanatig is elhalmoznak könyörgő levelekkel, hogy ezt a vasutat az irgalmasság, a- Pozsony iránti könyőrület nevében, méltóztassék visszautasítani. (Halljuk ! Halljuk !) Bucsut veszek most már a pozsonyi helyi érdekektől és felfogásoktól és érinteni fogok különösen az államtitkár urnak esetleges czáfoló beszédére vonatkozó egynehány szempontot előzetesen azért, mert más nyilvános helyen szerzett tapasztalataim szerint az államtitkár ur egész figyelemmel magáévá tette Sziklai barátom indítványát és mert én nem láttam olyan lelkes védelmet kifejteni ezen javaslat mellett akkor, mikor ez még Kossuth Ferencz javaslata volt. (Zaj.) Sajnálom, hogy nincs jelen az államtitkár ur. (Felkiáltások : Itt van !) Szterényi államtitkár ur ezen kérdésben egyáltalában nem exponálta magát igen erősen akkor, mikor ez Kossuth Ferencz ministernek javaslata volt. Politikai kérdés a kormányférfiakra nézve sokszor a szakkérdés is. Távol van tőlem, hogy ezt rossz néven vágyom az államtitkár úrtól. De ő reám azt a benyomást tette, hogy egyáltalában nem tekinti nagyfontosságunak a kormány szempontjából ennek a vasútnak a létesitését. Hogy ez volt a nézete és hogy ezt a nézetet, ugy látszik, a kereskedelemügyi minister ur is akczeptálta, következtetem abból, hogy elejtette a maga részéről ezt a törvényjavaslatot, örvendek, hogy Kossuth Ferencz nevével nem függ oly szorosan össze ez a törvényjavaslat. Azt kell következtetnem, hogy Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minister ezt a javaslatot épenséggel nem tartja fontos szükségnek, mert ha fontos szükségnek tartaná, mindenesetre ő maga idehozta volna saját firmája alatt. Épen ezért mondom, egy bizonyos mértékig nem tudom apprecziálni azt, hogy ezt a javaslatot a kormány részéről olyan mértékben támogatásban részesitik. Lehet, hogy megvannak a kormánynak e tekintetben a maga jó okai, és meg fogjuk hallani, hogy miért fontosabb ennek a vasútnak létesitése most, mikor, a mihez joga van, egy képviselőtársunk nyújtja be, mint volt akkor, mikor ezt a mi szeretett vezérünk és ministerünk, Kossuth Ferencz nyújtotta be. Igen szeretném, ha a vasútnak hivatott védelmezői engem felvilágositanának egyes kérdésekre nézve, melyekben nem látok teljesen tisztán. Fontosabb azonban, hogy először a főváros állásfoglalásával foglalkozzunk. A főváros, melynek itt igen szép számban képviselői ülnek, több izben nyíltan állást foglalt ezen vasúttal szemben. Nemcsak állást foglalt, hanem egyenesen feliratokkal kereste meg a kormányt, hogy ettől az országra nézve káros összeköttetéstől tekintsen el, és mindent kövessen el arra nézve, hogy Pozsony városát mindenekelőtt az ország fővárosához csatolják és csak azután, ha a fővárossal való megfelelő kapcsolat ellensúlyozza egy ilyen össze-