Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-443
U-3. országos ütés lhÖÖ márczius 22-én, hétfon. 159 általi vezettetést hányni szememre 1 (Helyeslés balfelől.) Midőn az a pozsonyi magyar sajtó ott a helyszínén minden támadás ellenére kitart felfogásának jogossága mellett, akkor nem kötelességem-e itt, az ország tanácstermében ezt a pozsonyi magyar sajtót az ő felfogásának érvényesítésében támogatni ? (Élénk helyeslés balfelől.) Nem kötelességem-e különösen akkor, mikor saját meggyőződésem és tapasztalatom alapján tökéletesen igaznak tartom azt, a mit az a pozsonyi magyar lap ezen vasút kérdésére nézve mond 1 (Élénk helyeslés balfelől.) Én ebben a kérdésben vereséget nem szenvedhetek. Ebben a kérdésben engem a ház bölcsesége leszavazhat, de ez nekem nem személyes dolgom. Én tehát még az olyan fenyegetésektől sem riadok vissza, a mikor azt mondják, hogy »majd kitanítanak téged a szakemberek!» (Mozgás balfelől.) Valamiről nem taníthatnak ki engem a szakemberek : annak hamisságáról, a mit én közvetlen tapasztalatból ismerek. Nincs az a szakembere a világnak, nincs az a szakembere a kormánynak, (Halljuk !) a ki ugy érvelhetne, hogy én ebben a kérdésben vereséget szenvedettnek érezhetném magamat. (Helyeslés balfelől.) Legyen a ház bölcseségének akarata szerint; én ebben' a kérdésben csak olyan egyszerű képviselő vagyok, mint bármely más képviselőtársam. Én ebben a kérdésben még csak pártember sem vagyok, hiszen pártszempontoknak semmi köze az egészhez. Ezt a kérdést ugy tárgyalom mint szegény harczosa, katonája annak a czélnak, hogy ez az ország minden csekély pontjában is a magyar kultúra, a magyar ipar és kereskedelem javára megtartassák, hogy most elfoglalt pozicziójából semmit el ne veszítsen. (Helyeslés balfelől.) Én nem vindikálok az én felszólalásomnak semmiféle különös súlyt, de egyet, a tényekben rejlő igazságnak súlyát igenis vindikálom akkor, ha ennek az igazságnak csupán csak tolmácsa vagyok. Nemcsak a politikai magyar sajtó volt az, a mely ebben a kérdésben olyan dicséretes módon állhatatosan kitart, hanem a pozsonyi szaksajtó is, a Freiberger szerkesztésében megjelenő pozsonyi kereskedelmi szaklap — tehát nem politikusok, hanem szakemberek, a lokális kereskedelmi és ipari érdekek hivatott újsága — csatlakozik ebben a kérdésben a pozsonyi politikai magyar laphoz. A szerkesztőnek hozzám intézett leveleiben, a melyeknek tartalmát diszkrét szempontból nem olvasom fel, de bárkinek megmutathatom, a ki iránta érdeklődik . .. (Zaj. Halljuk ! Halljuk I) Ha én magánlevelekre akarnám építeni okoskodásomat . . . Förster Ottó : De szép volna! Kmety Károly: .. . olyan magánlevélre tudnék utalni, mely levél írójának tekintélye előtt ebben a kérdésben valószínűleg Förster Ottó barátom is meghajolna. (Zaj.) Förster Ottó : Ha nő irta ! (Derültség.) Kmety Károly: Sajnálom, hogy egy igen-igen nagy tekintélynek, előttünk irányadó tekintélynek és Pozsony város viszonyainak nagyon alapos ismerőjének hozzám intézett levelét, — az illető nem adván erre nekem felhatalmazást — nem olvashatom fel. Mellékes az, hogy ebben a kérdésben az én felfogásom nem érvényesül, de előttem fontos az, hogy semmi olyan el ne követtessék, a mi a diszkréczióval, a tisztességgel sem férne meg; hogy olyan magánlevelet bocsássak, habár közügyben, a t. ház rendelkezésére, a melynek írója, kifejezetten legalább, erre engem fel nem jogosított. Nagy György : Olvasd fel! (Derültség.) Kmety Károly : Igaz, hogy a prezumczio a mellett szól, hogy egy képviselőhöz intézett és a közügyre vonatkozó levél. . . Lányi Mór : Közkincs ! (Derültség.) Kmety Károly: ... külön felhatalmazás, expressis verbis adott felhatalmazás nélkül is közölhető, de nem tudtam e tekintetben skrupulusaimat legyőzni, és azért eltekintek ezen nagy tekintélyű államférfkinak e tekintetben hozzám intézett levelének felolvasásától. Ismét arra az esetleges válaszra — mert bizonyára lesznek válaszok — hogy Pozsony mégis egyhangúlag akarja ezt a villamos vasutat, előlegezem e czáfolatot; mert nem lesz esetleg módomban reflektálni a netaláni tagadásokra, hát előzetes bizonyítással szolgálok. A perrendtartás ezt ismeri, a pozsonyi vasút dolgában pedig a közérdek követeli. Előzetes bizonyításba bocsátkozom, a mikor minden tagadás nélkül is egynéhány oly adatot állítok a t. ház szeme elé, a mely minden kétséget kizáróan mutatja, hogy erős a kontroverzia Pozsony városában e kérdésre nézve. (Halljuk ! Halljuk l) Ne tessék tehát nekem, a ki Pozsonynyal szoros nekszusban vagyok, a ki a polgárság zömével állok összeköttetésben, ne tessék nekem azzal jönni, hogy Pozsony egyhangúlag, vagy egyöntetűleg abban a felfogásban volna, hogy e vasút neki használ. Engem nem elégít ki az, hogy a nemzeti érdeknek nem árt, (Zaj.) nekem elég az, hogy Pozsony városának káros e vasút és indíttatva érzem magam a haza minden talpalattnyi földjét megvédeni. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Közbeszólások.) Ha már t. képviselőtársaim nem kímélnek meg közbeszólásoktól, logalább azokat kérem, a kik kifejezetten a vasút ellen voltak, hogy ne zavarjanak nézetük megváltoztatását mutató közbeszólásukkal. (Mozgás.) Az idő előrehaladván, nem akarom, hogy oly szempontokat figyelmen kívül hagyjak, a melyek fontossággal bírnak, azért igyekezem hátralévő érveimet, illetőleg a vasút ellen szóló szempontokat csak érintőleg a t. ház figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) A pozsonyi magyarságnak van egy Toldy Ferencz által alapított polgári köre, a mely a pozsonyi magyarság elitjét foglalja magában. A függetlenségi párt tiszteletbeli elnöke egyúttal elnöke a Toldy-körnek is, közszeretet' ben és tiszteletben álló vezére. (Zaj és mozgás.) 1 Lukács László (közbeszól. Zaj.)
