Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-443
158 U3. országos ülés 1909 márczius 22-én, hétfőn. T. ház ! így van ez specziális esetekben is, igy van különösen olyan vasúti összeköttetés kérdésében, a mely mindenképpen országos jelentőségű, egyrészt azért, mert a határszélen megy az a vasút, másrészt pedig azért, mert egy idegen állam fővárosával szoros kapcsolatot kivan létesiteni az ország egy bizonyos vidéke számára. Nemcsak Pozsony városi ügy ez, és maguk a pozsonyiak sem fogják fel ezt a kérdést kizárólag az ő lokális ügyükként. (Ugy van !) Hiszen maga a Pozsonyból származó indokolás, maga a közlekedési bizottság előterjesztése, jelentése, utal arra, hogy nemcsak Pozsonyra ; hanem Pozsony vidékére is kihatással lesz ez a vasút. Pozsony vidékének pedig Pozsony városa nem reprezentánsa és ha jól tudom, Pozsony vidékének hivatott képviselete : Pozsony vármegye, ebben a kérdésben állást semmilyen irányban nem is foglalt. Tehát ha igaz volna is, — a mint hogy épenséggel nem állja meg a szigorú birálatot, — hogy Pozsony város népessége ezt a vasutat akarja, abban az esetben is ehhez az ügyhöz olyan nagy országos érdekek és Pozsony város vidékének is olyan nagy érdekei fűződnek, hogy Pozsony városnak esetleges egyöntetű állásfoglalása sem birhatna bennünket valamely kizárólagos egyoldalú elhatározásra. T. képviselőház ! Tekintettel azokra a t. képviselőtársaimra, a kik bizonyos fentartással fogadják még azon kijelentést is, hogy Pozsony népessége ebben a kérdésben korántsem egyöntetű véleményen van, leszek bátor még konkrétebb alakban is reflektálni arra, vájjon csakugyan egyöntetűi eg ugy fogja-e fel Pozsony város népessége ezen vasút kérdését, hogy azt magára nézve üdvösnek tartja ? Hivatkozom, t. ház, a pozsonyi magyar sajtóra. Ennek a vasútnak terve régi keletű; ha jól tudom, visszanyúlik hét vagy nyolcz évre — az esztendő számára bizonyosan nem emlékezem — s azóta én szorgalmas olvasója vagyok a pozsonyi magyar lapnak. Sajnos, napilap Pozsonyban magyar nyelven csak egy jelenik meg. Ujabb időben, ha jól tudom, valami hetenként kétszer vagy háromszor megjelenő lap keletkezett ott, de kellő támogatás hiányában vagy más okból, megszűnt. Német nyelvű lapja Pozsonynak, ha jól tudom, öt vagy hat is van ; a német nyelvű sajtóját nem ismerem ugy, hogy birálatot tudjak róla nyilvánítani ; de azt tudom, hogy a pozsonyi magyar politikai lap igen súlyos viszonyok között igyekszik kontroverz kérdésekben mindenkor erős meggyőződését határozottan megmondani. Ez a lap ebben a kérdésben sohasem ingadozott: minden érvet, minden okot csatarendbe állitott, hogy e vasút ellen propagandát csináljon, hogy Pozsonyra különösen gazdasági szempontból káros hatását a pozsonyi magyarság előtt bebizonyitsa. Ha egyebet nem hoznék fel álláspontomnak bizonyítására, mint azt, hogy a 15.000 főnyi pozsonyi magyarság egyetlen politikai napilapja meg nem ingatható meggyőződéssel képviseli azt az álláspontot, hogy Pozsonyra e vasúti összeköttetés gazdaságilag és kulturailag végzetes, tehát hogy a kérdés magában Pozsonyban, a pozsonyi magyarság körében kontroverz, maga ez az egy érv is elég volna álláspontom igazolására. Korántsem akarok félreértetni. Nagyrabecsült képviselőtársaim és igen nagyra becsült magyar urak, tekintélyes urak vannak Pozsonyban, a kik határozottan pártolják a vasutat. Eszem ágában sincs azt állítani, hogy a pozsonyi magyarság kivétel nélkül e vasút ellensége. Tudom, hogy Jankovics vagy Bartal t. képviselőtársaim épugy a vasút mellett foglalnak állást, mint akár Sziklai Ottó. Tudom azt is, hogy előkelő vezető emberek nem gondolkoznak ugy, mint a pozsonyi magyar lap, nem gondolkoznak ugy, mint Pávai Vájna GáboT törvényhatósági bizottsági tag, nem foglalják el azt az igazán szinte elkeseredett ellenző álláspontot. De, t. képviselőház, annak bizonyítására, hogy a pozsonyi magyar publikum e tekintetben általában és egyénileg, különösen pedig kisebb polgáraiban hogyan gondolkodik, elég az, hogy a pozsonyi magyar sajtó minden fentartás nélkül, minden ingadozás nélkül abban a nehéz helyzetben, a melyben a pozsonyi magyar sajtó a pártolás csekély mértéke miatt van, mindig igazán hűen kitartott ezen, az ő meggyőződése szerint káros vasút ellenzésében. Csak egy szemelvényt kívánok itt idézni, mert szeretek mindent konkrét módon megmutatni. (Helyeslés a baloldalon.) A frázis gyártásnak nem vagyok barátja; (Zaj balfelől.) legkevésbbé olyan kérdésekben, a melyeket a száraz tények erejével kell eldönteni. Epén csak egy rövid szemelvényt kívánok bemutatni és ez a következő (olvassa) : »Kizártnak tartom ugyan hogy a pozsony—wieni villamos vasút létesüljön, ámde azért, ha létesülne, mi volnánk azok, a kik azért imádkoznánk, hogy minél kevesebb mértékben teljesüljenek azok a károk és hátrányok, a melyektől féltjük szeretet városunk nemzeti és gazdasági érdekeit. Addig azonban erkölcsi kötelességünk, hogy küzdjünk a létesítése ellen. Teszszük pedig ezt nyiltan, lovagias fegyverekkel, tisztelve a más nézeten levők személyét és meggyőződését, azonban megköveteljük ezt magunknak is, valamint bárkivel szemben is fentartjuk kritikánk szabadságát.* Ezt irta a »Pozsonyi Hiradó« 1906 november 1-én. Hogy azonban valamely kétség ne támadjon aziránt, hogy a pozsonyi magyar sajtó két év alatt nem változtatta-e meg ezt a nézetét, én mint ezen lapnak állandó olvasója, személyes meggyőződésem alapján állithatom, hogy a pozsonyi magyar sajtónak ma is ez az álláspontja ; az nem tért még át »jobb« meggyőződésre, hanem erkölcsi kötelességének tartja mindaddig, a míg nem veszett el teljesen ezen vasút megakadályozhatásának reménye, a küzdelmet folytatni. Midőn ezt olvasom a pozsonyi magyarság hetilapjában, (Helyeslés balfelől.) lehet-e akkor elfogultságot, valamely rokon- vagy ellenszenv
