Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

442. országos ülés 1909 márczius 19-én, pénteken. 123 a kormány azonkívül, a mit megvett, még 5100 szabad kutatási körrel biztosította magának a bányászatot. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ez mit jelent. Egy ilyen körnek területe körülbelül 100 holdon felül van. Itt tehát nemcsak 120 millió, hanem igen-igen tetemesen, tízszeresen is több métermázsa szénről van szó, mint a mennyi szenet t. képviselőtársam kétségbe von. Előhozta azután a bozovicsi bányát. Erre nézve is két tekintetben van tévedésben t. képviselőtársam. Először is azt mondotta, hogy ez közvetlen közelében fekszik az osztrák államvasuttársulat nagy kiterjedésű jó szénbányáinak. Ebben a tekintetben igaza is van, meg nem is egészen van igaza. A szabadalmazott osztrák államvasutnak igenis vannak kőszénbányái, a melyek igen jók, igen becsesek, de ezek Aninán fekszenek. Ez pedig nem Bozovics közvetlen közelében van, hanem egy nagy hegyválasztó vonallal van onnan elválasztva. Bozovics közelében is vannak bányái az osztrák államvasutaknak, de ezek ma még nincsenek üzemben, ezek igen kis területre terjednek ki, ezek tehát a magyar állam szenének valami nagy konkurrencziát nem fognak csinálni. Előhozta azt is, hogy a körök itt egymásra vonnak fektetve. Én nem tudom; lehetséges, ez sokszor előfordul a bánj'ászatban. Azt hiszem azonban, hogy a kormány mielőtt a vételbe belement, meggyőződést szerzett erről magának, hiszen a bányakapitányságnál ott vannak az adatok, a melyekből az ilyen meggyőződést meg lehet szerezni. Farkasházy Zsigmond (közbeszól). Hoitsy Pá! előadó : Bányászattal sokkal többet foglalkoztam, mint t. képviselőtársam; biztosítom, hogy azt meg lehet csinálni. Hogy egymást szelik ezek a körök, az nagyon természetes, mert mikor még csak Freiseliurffal, szabadkutatási körrel van biztosítva a jog, ott kell, hogy a körök egymást érjék, különben szabadterületek lennének körülötte. Én azt hiszem, ebből támadt az a félreértése a t. képviselőtársamnak, hogy azt gondolja, hogy itt egymás felett vannak a körök. Ezek a körök nagyon természetesen metszik egymást, ez mindig így szokott lenni. Előállott még azzal is, hogy a Hitelbank miért adta el épen komlói bányáját, holott más bányái is vannak ; valószínűleg ugy tett, hogy a jó bányáit megtartotta és a rosszakat eladta. A Hitelbanknak tudtommal se jó, se rossz bányái nincsenek, ha csak épen a legutóbbi időben — nem tudakozódtam épen erről — nem szerzett. A Hitelbank nagyban foglalkozik szénelárusitással, nevezetesen az urikányi bányákkal szerződése van, hogy azok összes szenét megveszi és bizonyos áron piaczra hozza ; de bányái nincsenek és igy nem is lehetett abban a helyzetben, hogy a jókat megtartsa és a rosszakat eladja. Csak ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : T. képviselőház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Tisztelt képviselőtársam Bernát István egy szemrehányással illetett engem, a melynek bizonyos alapossága tagadhatatlanul van ; t. i. azzal, hogy én, mikor ezen szénbánya-üzemeket bírálat tárgyává tettem, nem kutattam azokat az okokat, a melyek a t. kormányt arra kényszeritették, hogy ilyen akczióba kezdjen. Igaz, hogy én erre nem terjeszkedtem ki, de nem akartam túlságos hosszura nyújtani felszólalásomat. Továbbá az erre való kitérj eszkedést annál inkább módomban volt mellőzni, mert a mint voltam bátor előadni, függetlenül attól, hogy ez az akczió helyes-e vagy nem: ha tényleg a kartell káros működésének meggátlásáról van szó, akkor azt mindenesetre csak jó és üzemképes bányákkal lehet megcselekedni ; miután pedig itt az a vád forog fenn, hogy ezek a bányák nem jók és nem üzemképesek, ezen kérdés tisztázására független attól, hogy ez az akczió eredetileg helyes volt-e vagy nem. De t. képviselőtársam megjegyzését illetőleg felhozhattam volna igen alaposan azt, hogy épen az állami bányászat nem alkalmas terrénum arra, hogy a kartellek ellen eredményesen működjék, a minek bizonysága az, hogy az állam úgyszólván minden kartellben benne van, a mely csak üzemei területén létezik, másrészt már Lázár Pál t. képviselőtársam rámutatott tegnap azokra a nehézségekre, a melyek fenforognak a tekintetben, hogy a kartellel a t. kormány helyesen megküzdhessen, ha erre vállalkozik. Erre különben egy számadatom is tudok czitálni, a mely megerősíti Lázár Pál t. képviselőtársam érvelését, és ez arra vonatkozik, hogy a vrdniki bányában a t. kormány működése óta, vagyis 1907. óta, az üzemköltségek majdnem megduplázódtak ; nevezetesen 1906-ban egy métermázsa szén előteremtésének egységára 66.6 fillér volt, 1907-ben, a t. kormány működésének idején, 101.5 fillér, vagyis majdnem a duplája. Ilyen módon — és ez rendes természete az állami üzemeknek — aligha lehet a kartellekkel eredményesen megküzdeni, ha ugyan ez a szándéka a t. kormánynak. Én tehát beigazoltam, hogy helyesen mellőztem ezt a kérdést. De egy pár szó megjegyzést még szükségestennem a t. előadó urnak velem szemben felhozott érvelésére. Először is meg kell jegyeznem, hogy én itt nem dobálóztam vádakkal. Én itt konkrét adatokat hoztam fel, a melyeket nem én állítok, a melyek helyességéről magam, természetszerűleg, nem tudtam meggyőződni, hanem a melyeket egy szavahihető lap szakértők érvelése alapján hozott fel és a melyeket a ház tudomására hoztam és megvitatnom feltétlenül szükséges és kívánatos volt. De ha módomban lett volna is ezen kérdés lényegébe behatolni, akkor se mertem volna olyan szakértői apodiktiezitással fellépni, a mint azt a t. előadó ur velem szemben tenni jónak látta, mert e tekintetben — méltóztassék elhinni — igen könnyű a tévedés. Csak két példát vagyok bátor felhozni épen az előadó ur megjegyzésére. A t. ministerelnök ur az ő törvényjavaslatá16*