Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

márczius 19-én, pénteken. 120 hÚ. országos ülés Í909 Ugron Gábor: A Száva meg nekimegy a Dunának ! (Mozgás.) Gaál András (közbeszól. Mozgás és zaj.) Farkasházy Zsigmond: Hát ime, itt van egy szakértő, a ki azt mondja, hogy nem a katonáknak kell a vasút. (Mozgás.) Mindezt tehát azok, a kik a helyi viszonyokat ismerik és ott a tényleges helyzetet látták, feltűnőnek és olyannak találták, a mi a gyanúsításoknak joggal adhatott tápot. (Mozgás és ellen mondások.) Nem tudom, honnan van ez a rendkivüli érzékenység a t. házban. Kubik Gyula : Tessék nyiltan támadni, (Élénk helyeslés.) nem alattomosan. Elnök (csenget) : Csendet kérek. Farkasházy Zsigmond: Azt pedig egyenesen visszautasítom, mintha én alattomosan támadnék. Nekem volt alkalmam igen gyakran megmutatni azt, hogy nekem semmitől nincs okom visszariadni; épen a mai alkalommal is előrebocsátottam, hogy kellemetlen feladatra vállalkoztam. Meg vagyok róla győződve, hogy szolgálatot teszek a kormánynak akkor, (Mozgás.) a mikor végre alkalmat adok neki arra, hogy ebben a kérdésben megnyilatkozzék, mert a kormánynak egyénileg sem érdeke, de a közvéleménynek sem érdeke, hogy ezek a vádak, a melyek ismételten, számtalanszor megirattak és elhangzottak a közvéleményben, ezáfolatlanul maradjanak. (Felkiáltások : Hol ?) Ismételten mondtam már, hogy a Pesti Naplóban . . . Bernát István: Az csak egy újság! Farkasházy Zsigmond: . . . a mely ilyen leleplezésekkel és vádakkal már érdemeket is szerzett magának. (Mozgás.) Emlékeztetem t. képviselőtársamat, hogy a Vmea-vállalkozásnak leleplezése a Pesti Naplónak volt az érdeme, s az ezen vállalkozás ellen való szervezkedés annak idején az ország egész gazdaközönségét talpra állította. Nem akarom azt mondani, hogy ezek a mostani vádak is olyanok, mint annak idején a Vinea-vállalkozásra vonatkozó vádak voltak, de nézetem szerint jogosult az, hogy azokat szóvá tegye az ember akkor, a mikor ilyen komoly helyről hangzanak el. (Mozgás.) A másodili dolog, a mit szóvá akarok tenni, a bozovicsi bányaterületre vonatkozó megállapodás. Meg kell jegyeznem, hogy kezemben van a hivatalos kőszénbánya-térkép, a mely ezt a bányaterületet még csak nem is barnaszén-területnek, hanem lignit-területnek tünteti fel. S ez a lignit-terület közvetlen szomszédságában van az ismeretes osztrák-magyar vasúttársaság fekete kőszén- és barnaszén-bánya vállalatainak, a mi magában véve is valószínűtlenné teszi, hogy itt a lignit-telep kitermelése gyakorlati haszonnal űzhető legyen. Ezeket a bozoviesi területeket a t. kormány, .a mint az indokolásból látható, túlnyomó részben Benke Gyula volt országgyűlési képviselőtői vette meg. Állítólag ugyancsak ez a Benke Gyula kapta meg azt a 28.430 koronányi províziót is, a melyről csak az van az indokolásban, hogy a közbenjárt közvetítőnek 2% provízió fizettetett. Erről a bányaterületről az állíttatik, hogy az abszolúte véve és teljes mértékben értéktelen. Értéktelen nemcsak azért, mert, mondom, köröskörül fekete kőszénés barna kőszénbányák vannak, hanem értéktelen azért is, mert a kormány a zárkutatmányok biztosításánál, illetőleg ellenőrzésénél nem járt el kellő gondossággal és a zárt kutatmányok jelentékeny része nem is létezik, hanem egymásra esik, minek következtében tulaj donképen olyan területeket vásárolt meg a kormány jelentékeny összegeken, a melyek sem közvetett, sem közvetlen haszonnal a közgazdaságra nézve nem járnak. Végül meg kell emlékeznem a komlói kőszénbánya vásárlásának dolgáról is. Ez az egyetlen kőszénbáuya, a melynek szenét is jónak mondják. Azonban ennél a bányánál is vannak olyan jelenségek, a melyek a vádaknak alapot látszanak szolgáltatni. Az első az, hogy ezt a bányát a Hitelbanktól vásárolta meg a t. pénzügyi kormány, és pedig kapcsolatban azon függő kölcsönművelettel, a melyet nemrégen eszközölt. Ezt a bányát a Hitelbank tulaj donképen soha nem birta, soha tulaj, donában nem volt, hanem a Hitelbank 1,100.000 koronával szerzett opcziót erre a bányára, szerezte pedig ezt az előző tulajdonosoktól, bizonyos Jánosi Engelektől, a kik borüzletekkel kapcsolatban egy időben sokat szerepeltek. (Felkiáltások : Nem ez volt az!) Nem ez, hanem a testvére. (Egy hang balról: Az se igaz!) A Jánosi Engeleknek volt a tulajdona ez a kőszénbánya ; ettől a hitelbank 1,100.000 koronáért opcziót szerzett. Soha a birtokába nem lépett a hitelbank ezen bányának, soha kőszenet onnan nem termelt, hanem nem egészen egy év leforgása alatt az államnak 2,200.000 koronáért, tehát promt száz százalék haszonra adta. Már most, t. képviselőház, a dolog, a mint azt egészen egyszerűen fel fogom tüntetni, igy áU. A Hitelbank elég gazdag vállalat, a melynek épen elég pénze van arra, hogy üzemeket tartson fenn és azok hasznát maga élvezze'Sőt tudjuk azt is, hogy a Hitelbanknak más kőszénbányái is vannak, a mekyekből neki szép haszna van. Ha már most ezen bányák jók lettek volna, éa ha talán a Jánosi Engel-czég csak azért nem tudta azokat kihasználni, mert nem rendelkezett kellő forgótőkével; ha már a Hitelbank egyszer ezeket a bányákat megszerezte: ha jók lettek volna és ha az üzem haszonnal járt volna, azt bizonyosan tovább nem adta volna. De, t. ház, hogy egy bányavállalkozást megszerezzen és azt rögtön tovább adja épen kétszer nagyobb áron, mint a mennyiért azt szerezte, ez mindenesetre — nem gyanúsítom a t, kormányt, illetőleg fannak a közegeit, — de alapot ad azokra a t vádakra, a melyek a közvélemény előtt vannak. Én, t. ház, abban a meggyőződésben vagyok, hogy igen helytelenül járnánk el, hogyha ezeket a vádakat megczáfolatlanul hagynánk. De tovább megyek, t. ház. Meggyőződésem az, hogy parla-