Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-418
418. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 19 9. Van-e tudomása a ministerelnök urnak, hogy ugyanezen az ülésen báró Rauch Pál az ilyen állapotokat a legsötétebb abszolutizmusnak nevezte, daczára annak, bogy gróf Khuen-Hédervárynak az ilyen dolgokhoz az országgyűlésen volt többsége és megszavazott költségvetése, mig ma, 3 év múlva ez az abszolutizmus még sötétebb s báró Rauch az, a ki többség és párt nélkül, megszavazott költségvetés nélkül költi a pénzt ezen abszolutizmus czéljaira ? 10. Van-e tudomása a ministerelnök urnak, hogy ugyanezen az ülésen báró Rauch Pál ur Frank doktor pártját Bécs agent-provocateurjének nevezte, 3 évvel utóbb pedig titkos szövetségre lépett ezzel a bécsi agent-provocateurrel, a ki a nép előtt a szerbek elleni állítólagos közös munkával mentegetőzik, van-e tudomása, hogy e bécsi agent-provocateur párt hivei Kosztajniczába a szerbek rovására csúnya bűntetteket költöttek, van-e tudomása, hogy ez a bécsi agent-provocateur ma báró Rauchnál mindenható, van e tudomása, hogy báró Rauch támogatja ennek párthiveit minden vonalon, van-e tudomása, hogy az ismert Frank-párti Batusics még rendjelet is kapott. Supilo Ferencz: Gyalázat, hogy Batusics rendjelet kapott! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Popovics Dusán (olvassa): »holott ő segitett az ogulini törvényesen összehívott megyegyülés szétverésében, — van-e tudomása, hogy Rauch főispánja, Vuchetics beiratkozott ennek a bécsi agent provocateurnek a légiójába, hogy viselte annak jelvényét, kalapot emelt az előtt, van-e tudomása, hogy Rauch báró teljesen magáévá tette a bécsi agent provocateur politikáját, — a mi kifejezést is talált az ismert vádlevélben, — ismétlem : e bécsi agent provocateur politikáját, hogy a ministerelnök ur ne felejtse el, hogy Frank doktort maga Rauch báró nevezte igy ? 11. Ha van tudomása erről, hajlandó-e a ministerelnök ur megmagyarázni, hogy miről folyt a szó ezzel az ismert bécsi agent provokateurrel folytatott 5 órás konferenczián és milyen politika mely ma Horvátországban folyik ?« Supilo Ferencz: Bécsi politika! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Popovics Dusán (olvassa): »12. Ha minderről nincs tudomása a ministerelnök urnak, mivel igazolja ezt és hajlandó-e Rauch bárónak alkalmat adni, hogy a horvát országgyűlés előtt megmagyarázza ezt a teljes változást, mely politikai felfogásában a báni állásra való kineveztetése óta beállott és hajlandó-e a ministerelnök ur, tekintve a mai bán ritka evuluczióját, velünk együtt kiáltani : difficile est satiram non scribere ? Elnök: Az interpelláczó kiadatik a ministerelnök urnak. Ki következik. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Beniczky Ödön ! Beniczky Ödön : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) A tegnapelőtt megjelent fővárosi lapoknak egynémelyikében, szerényen hátul meghúzódva, apróbetüsen a következő közlemény volt olvasható (olvassa) : >>Hirt adtunk annak idején arról, hogy a mármarosmegyei Felső-Visó község rabbija oly módon hamisitotta meg az anyakönyveket, hogy a fiukat leányok gyanánt jegyezte be. Ily módon nagyobb pénzösszegért kiszabadította őket a katonakötelezettség alól. A rabbi hamisítása kiderült és a törvényszék nagy büntetéssel sújtotta a katonaszabaditó rabbit. A hadvezetőség azonban nem elégedett meg a rabbi elitélésével, hanem a katonakötelezettségnek való elégtétel végett kikerestette mindazokat, a kiket a rabbi ilyen bűnös módon szabadított ki a katonai szolgálat alól». (Helyeslés a középen.) Az ártatlanul vádoltak ma Barta Ödön képviselő ur vezetésével küldöttségben tisztelegtek Wekerle Sándor ministerelnök urnái, a kit arra kértek, hogy ne sújtsa őket is a törvény teljes szigorával. A ministerelnök kijelentette, hogy a súlyos bün megtorlást kivan, de azért megvitatja ministertársaival, hogy az állam-rezon szempontjából miként lehet az ügyet ugy elintézni, hogy az igazság kárt ne szenvedjen. Én tudomást szerezve erről konstatáltam utóbb, hogy ez a közlemény igen sok helyen keltett megbotránkozást, sőt merném mondani, felháborodást (Igaz ! ügy van !) és nyomban elhatároztam, hogy ha ennek a küldöttségezésnek és ennek a kérvényezésnek volt valami hatása, a miben egyáltalában kételkedni bátorkodom, kötelességem, ha másként nem. a valószínűleg bekövetkező félreértések és érzékenységek fölkeltése árán is, a nyilvános felszólalás erejével ellensúlyozni olyan mahinácziókat, a melyeknek czélja megállítani.útjában a törvénynek éveken keresztül szemérmetlenül történt kijátszásának és megsértésének megtorlását, a mely mahináczióknak czélja elhárítani az éveken át űzött bűnök következményeit, a mely mahináczióknak czélja egyrészt zsebre vágni ugyan a bün hasznát, de másrészt a bűnnek büntetése alól a humanizmus és még talán a felekezeti türelem jelszavaiba való kapaszkodással is kibújni. (Igaz ! Ugy van ! a középen.) T. képviselőház ! A legtöbben talán nem is tudjuk, hogy miről van szó. Vajmi keveset tudunk mi, t. uraim, a kik az ország közepében élünk. európai czivilizáczióban, kulturális viszonyok közepette, hogy ugy mondjam, állandó napsütésben, vajmi keveset tudunk mi arról, hogy odafenn, az ország végein, a messze országhatáron mik történnek: vajmi keveset tudunk arról, hogy van ebben az országban egy másik ország, a mely nekünk idegen, a mely földrajzi fekvése szerint talán még Magyarország, de mifelénk és arra felé határsorompók állanak fenn, és ezeket a határsorompókat átlépve, egyszerre egy Isten tudja milyen nevű uj körben állunk: más emberek, más ruházat, más nyelv, más erkölcsök, más levegő. Sőt, mintha valami fantasztikus hatalom 3*
