Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

418. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 15 Günther Antal igazságügyminister: T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Szmrecsányi György t. képviselőtársam a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa) : »Való-e, hogy a minister ur a vágbeszterczei kir. járásbíróságnak, illetőleg mint telekkönyvi hatóságnak megszüntetését tervezi ?« (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! f i Günther Antal igazságügyminister: Ez az első pontnak tulaj dónk épeni lényege. Erre vonatkozólag válaszom a következő : (Halljuk !) A járásbíróságok székhelyeinek végleges megállapítása tekintetében az egész országra kitérj edőleg adatgyűjtések folynak. Ezen adatgyűjtések akkor kerülnek ininisteri döntés alá, mikor a minister elérkezettnek látja az időt arra, hogy a járásbíróságok székhelyeinek végleges megállapítása tekintetében állást foglaljon. Ha tehát t. képviselőtársam azt kérdezi, hogy vájjon én tervezem-e a vágbeszterczei járásbíróság megszüntetését, erre a feleletem az, hogy sem ezen, sem más járásbíróságnak megszüntetését ez idő szerint nem tervezem. (Helyeslés.) A mi pedig a második kérdést illeti (olvassa) : »Miután nevezett járásbíróság megszüntetése több mint 30 község közönségének érdekét a legnagyobb mértékben sérti, tehát közérdekbe ütközik : erre való tekintettel hajlandó-e a t. minister ur ily irányú esetleges szándékát megváltoztatni, illetőleg elejteni ? Erre válaszom az, hogy nem szándékozom és nem vagyok hajlandó ezen szándékomat elejteni és megváltoztatni, mert ilyen szándékom ez idő szerint nincs. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szmrecsányi György: T. ház'. Az igen t. igazságügyminister ur válaszát, miután abból meggyőződést szereztem arról, hogy ezen a vágbeszterczei kir. járásbíróság megszüntetéséről szóló hir tisztán csak mendemondán alapul, köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. ház! A horvát királyságban uralkodó állapotok nap nap után rettenetesebbek lesznek. Azok a csodák, melyeket Ranch báró rezsimje ott elkövet, az egész világ előtt szégyenükre szolgálnak. Rauch báró politikai ellenfeleinek üldözése olyan arányokat öltött, hogy az már egy olyan állapottal határos, melyet egyáltalán nem lehet megérteni és a melyről azt kell gyanítani, hogy valami távolabbi czélja van, nem pedig pusztán Rauch báró politikai ellenfeleinek megtörése, ha ez az állapot egyáltalában érthető elhatározás gyümölcse, s ha nem pusztán megvakult szenvedély gyümölcse. így nemrég Eszéken egy tanár függesztetett fel huszonnégy óra alatt, még pedig táviratilag csak azért, mert mint választópolgár résztvett egy ellenzéki gyűlésen. A legrettenetesebb azonban a sajtóüldözés. A lapokat, természetesen az ellenzékieket, mindennap kobozzák, még j)edig minden rendszer nélkül, kivéve, a felségáruló per kérdésében, a hol elkoboznak mindent, a miből a közvélemény megtudhatná az igazságot és a mi a vádlevólnek a szerbek horvátgyülöletéről szóló állításait megdöntené. Elkoboznak mindent, a miről az államügyész azt tartja, hogy kellemetlen a kormányra nézve, vagy hogy a mai bán, báró Rauch Pál szavaival éljek, melyeket a horvát országgyűlés 1896. deczember 9-én az akkori bánnak, gróf Khuen-Héderváry Károlynak mondott, hogy tuniillik az országot veszedelmes, rettenetes helyzetbe hozta. Állítását akkor e szavakkal indokolta meg: »A mi sajtó viszonyaink elsősorban szinte lehetetlenek. Nálunk elkoboznak mindent, a mi az igen tisztelt bánnak nem kedvez, még ha százszor igaz is.« Ez röviden, de igazságosan van mondva és ép ilyen a helyzet ma, illetve még sokkal rosszabb ma, báró Rauch jelenlegi bán alatt. Az elkobzásokkal való zaklatások természetesen nem értek el és nem érhetnek el más czélt, mint hogy még nagyobb izgatottságot teremtenek a kormány ellen, a kormányra nézve nem lehet eresebb és világosabb Ítélet, mint a milyen az elkobzott lapok minden egyes fehér oldala. És ily módon mi tűrhetnők a kormány ezen zaklatásait daczára annak, hogy azok az ellenzékre nézve nagyon becsesek és daczára annak, hogy megakadályozzák az alkotmányos élet minden haladását és fejlődését, a kormánynak engedve át azt a kárt, melynek ebből származnia kell, csakhogy azokban az elkobozásokban, melyek a felségárulás! per tekintetében történnek, mi rendszert látunk, mely ellen itt a legerősebben tiltakoznunk kell és amelyet illetőleg magyarázatot kell kérnünk a ministerelnök úrtól. A kormány elkoboztat mindent, amiből bebizonyulhatna a letartóztatott szerbek ártatlansága, mert ő egyrészt eddig hallatlan módon terjesztve a vádlevelet ezer meg ezer példányban a nép között, e »kieszelt nagyszerb propaganda* létezéséről igyekszik meggyőzni a világot, másrészt pedig a vádat megezáfoló tanuk nyilatkozatainak elkobzása által lehetetlenné akarja tenni, hogy a közvélemény megtudja az igazat. A kormány ezen eljárása erőszakos és igazságtalan, de mi nyugodtan várhatjuk, hogy a »nagyszerb p>ropaganda« kigondolt és mesterségesen felfujt ügye a tárgyalóteremben a porba dől. De a szerbek és a horvátok közötti konfliktus rendszeres élesztgetése ellen energikusan tiltakoznunk kell. Az a kormány, melynek hivatása gondoskodni az ország nyugalmáról és jogi rendjéről, előre kiszámított és hideg működéssel