Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-418

418. országos ülés 1909 február 13-án, szombaton. 15 Günther Antal igazságügyminister: T. kép­viselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Szmrecsányi György t. képviselőtársam a következő inter­pellácziót intézte hozzám (olvassa) : »Való-e, hogy a minister ur a vágbeszterczei kir. járásbíróságnak, illetőleg mint telekkönyvi hatóságnak megszün­tetését tervezi ?« (Halljuk! Halljuk! Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! f i Günther Antal igazságügyminister: Ez az első pontnak tulaj dónk épeni lényege. Erre vonat­kozólag válaszom a következő : (Halljuk !) A járásbíróságok székhelyeinek végleges meg­állapítása tekintetében az egész országra kitérj e­dőleg adatgyűjtések folynak. Ezen adatgyűjtések akkor kerülnek ininisteri döntés alá, mikor a mi­nister elérkezettnek látja az időt arra, hogy a járás­bíróságok székhelyeinek végleges megállapítása tekintetében állást foglaljon. Ha tehát t. képviselő­társam azt kérdezi, hogy vájjon én tervezem-e a vágbeszterczei járásbíróság megszüntetését, erre a feleletem az, hogy sem ezen, sem más járásbíró­ságnak megszüntetését ez idő szerint nem tervezem. (Helyeslés.) A mi pedig a második kérdést illeti (olvassa) : »Miután nevezett járásbíróság megszüntetése több mint 30 község közönségének érdekét a legnagyobb mértékben sérti, tehát közérdekbe ütközik : erre való tekintettel hajlandó-e a t. minister ur ily irányú esetleges szándékát megváltoztatni, ille­tőleg elejteni ? Erre válaszom az, hogy nem szán­dékozom és nem vagyok hajlandó ezen szándé­komat elejteni és megváltoztatni, mert ilyen szándékom ez idő szerint nincs. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szmrecsányi György: T. ház'. Az igen t. igazságügyminister ur válaszát, miután abból meggyőződést szereztem arról, hogy ezen a vág­beszterczei kir. járásbíróság megszüntetéséről szóló hir tisztán csak mendemondán alapul, köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a választ tudo­másul veszi. Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Popovics Dusán! Popovics Dusán: T. ház! A horvát király­ságban uralkodó állapotok nap nap után rette­netesebbek lesznek. Azok a csodák, melyeket Ranch báró rezsimje ott elkövet, az egész világ előtt szégyenükre szolgálnak. Rauch báró poli­tikai ellenfeleinek üldözése olyan arányokat öltött, hogy az már egy olyan állapottal hatá­ros, melyet egyáltalán nem lehet megérteni és a melyről azt kell gyanítani, hogy valami távo­labbi czélja van, nem pedig pusztán Rauch báró politikai ellenfeleinek megtörése, ha ez az állapot egyáltalában érthető elhatározás gyü­mölcse, s ha nem pusztán megvakult szenvedély gyümölcse. így nemrég Eszéken egy tanár füg­gesztetett fel huszonnégy óra alatt, még pedig táviratilag csak azért, mert mint választópolgár résztvett egy ellenzéki gyűlésen. A legrettene­tesebb azonban a sajtóüldözés. A lapokat, ter­mészetesen az ellenzékieket, mindennap koboz­zák, még j)edig minden rendszer nélkül, kivéve, a felségáruló per kérdésében, a hol elkoboznak mindent, a miből a közvélemény megtudhatná az igazságot és a mi a vádlevólnek a szerbek hor­vátgyülöletéről szóló állításait megdöntené. Elkoboznak mindent, a miről az állam­ügyész azt tartja, hogy kellemetlen a kormányra nézve, vagy hogy a mai bán, báró Rauch Pál szavaival éljek, melyeket a horvát országgyűlés 1896. deczember 9-én az akkori bánnak, gróf Khuen-Héderváry Károlynak mondott, hogy tuniillik az országot veszedelmes, rettenetes hely­zetbe hozta. Állítását akkor e szavakkal indo­kolta meg: »A mi sajtó viszonyaink elsősorban szinte lehetetlenek. Nálunk elkoboznak mindent, a mi az igen tisztelt bánnak nem kedvez, még ha százszor igaz is.« Ez röviden, de igazságosan van mondva és ép ilyen a helyzet ma, illetve még sokkal rosszabb ma, báró Rauch jelenlegi bán alatt. Az elkobzásokkal való zaklatások termé­szetesen nem értek el és nem érhetnek el más czélt, mint hogy még nagyobb izgatottságot terem­tenek a kormány ellen, a kormányra nézve nem lehet eresebb és világosabb Ítélet, mint a milyen az elkobzott lapok minden egyes fehér oldala. És ily módon mi tűrhetnők a kormány ezen zaklatásait daczára annak, hogy azok az ellenzékre nézve nagyon becsesek és daczára an­nak, hogy megakadályozzák az alkotmányos élet minden haladását és fejlődését, a kormánynak engedve át azt a kárt, melynek ebből származ­nia kell, csakhogy azokban az elkobozásokban, melyek a felségárulás! per tekintetében történ­nek, mi rendszert látunk, mely ellen itt a leg­erősebben tiltakoznunk kell és amelyet illetőleg magyarázatot kell kérnünk a ministerelnök úr­tól. A kormány elkoboztat mindent, amiből be­bizonyulhatna a letartóztatott szerbek ártatlan­sága, mert ő egyrészt eddig hallatlan módon terjesztve a vádlevelet ezer meg ezer példány­ban a nép között, e »kieszelt nagyszerb propa­ganda* létezéséről igyekszik meggyőzni a világot, másrészt pedig a vádat megezáfoló ta­nuk nyilatkozatainak elkobzása által lehetet­lenné akarja tenni, hogy a közvélemény meg­tudja az igazat. A kormány ezen eljárása erőszakos és igaz­ságtalan, de mi nyugodtan várhatjuk, hogy a »nagyszerb p>ropaganda« kigondolt és mester­ségesen felfujt ügye a tárgyalóteremben a porba dől. De a szerbek és a horvátok közötti konfliktus rendszeres élesztgetése ellen energikusan tilta­koznunk kell. Az a kormány, melynek hivatása gondoskodni az ország nyugalmáról és jogi rendjéről, előre kiszámított és hideg működéssel

Next

/
Oldalképek
Tartalom