Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

tóO. országos ülés ÍU09 a nemzettől, legalább azokat a kívánságokat igyekszik megvalósítani, a melyeknek megvalósítása nem ütközik a véderő szellemébe, a melyek inkább a közigazgatás terén teendő olyan intézkedések, a melyek szintén a nemzet javát vannak hivatva szolgálni és a melyeknek keresztülvitelével az ujonczozási törvények szigorúságát legalább némileg enyhíteni lehetne. Ilyen fontos kérdés volt, a melyben a honvédelmi minister úrtól vártuk, hogy a képviselőház óhaját megvalósítsa — mert ebben az óhajokban nem volt a pártok közt különbség — a póttartalékossági kedvezmények rendezése. Én sohasem csináltam titkot abból, hogy az u. n. sorszám szerinti kedvezést nem tartom a legigazságosabbnak. Ilyen czimen körülbelül 60—70.000 ember jött a póttartalékba Ausztriában és Magyarországon, holott más tekinteteket kellene figyelembe venni, és az igazság és méltányosság parancsa szerint azokat kellene ilyen kedvezményben részesíteni, a kiknek erre valóban jogczimük van. a kiket nemcsak a vak véletlen juttat e kedvezményhez, hanem a kiknél akár a családi körülmények, akár pedig nemzeti egyetemes érdekek szempontjából igazolható, hogy a hosszú tényleges szolgálat alól felmentetvén, rövidebb szolgálat teljesítésére a póttartalékba kerüljenek. A póttartalékosság intézményét az 1889 : VI. t.-cz. 34. §-a szabályozza. Olyan korcs, olyan helytelen, igazságtalan intézkedései vannak e törvénynek, hogy további megváltoztatásával hiba volna várni, annak reformját egyértelműleg mindnyájunknak követelnünk kell. A hivatkozott törvény 34. §-a a következőket mondja (olvassa) : »Béke idejére családi viszonyaik tekintetbe vételével a rendes tényleges szolgálat alól besoroztatásuk esetében felmentendők és a póttartalékba osztandók a következők : 1. a keresetképtelen apának vagy özvegy anyának egyetlen fia, vagy annak nem létében egyetlen veje, az utóbbi azon esetben, ha a viszonyok, melyek igényét megállapítják, nősülése idejében még fenn nem állottak.« A törvény tehát a kedvezményt a keresetképtelen apa vagy az özvegy anya egyetlen fiának adja meg. Itt valóban a papiros-igazsággal szemben áll az életnek megdönthetetlen, megvivhatatlan igazsága. Ez az életigazság arra tanít minket, a gyakorlati életből azt látjuk, hogy a legtöbb esetben, a hol több fiu van, fájdalom, nem mindegyik teljesiti szüleivel, a keresetképtelen apával vagyjj az özvegy anyával szemben gyermeki kötelességét, és hiába van ottan két-három fin, épen azt viszik el katonának, a ki ezt a kötelezettséget teljesiti. Ezzel szemben azok, a kik akár mert idegen földre távoztak, akár mert hajlamuk szerint nem képesek felfogni a családfentartás szép, de nehéz kötelességét, és igy azt nem is teljesitik, igazán nem érdemesek arra, hogy a törvény kedvezményében részesüljenek. Egy humánus törvénynek meg kellene adni ilyenkor a módot és alkalmat a különböző fórumok KÉPTH. KAPLÓ, 1906 1911. XXIV. KÖTET. február 16-án, kedden. 65 számára, — a fórumokat lehet azután szabályozni — hogy ily esetben ne alkalmaztassák szigorúan a törvény, hanem ha több fiu is van, de azok közül csak egy teljesiti kötelességét szüleivel szemben, azt kell felmenteni a tényleges szolgálat alól, annak keU megadni a póttartalékosság kedvezményét. Hivatkozom t. képviselőtársaimra, a kik a maguk vidékén, a maguk kerületében bizonyára nagyon sok olyan esetet tudnak, a mikor a törvény szigorú, betűszerinti értelmezése és alkalmazása által csorba esett egyes családok jogos és méltányos kívánságán. Ismétlem, a törvény papiros igazsága nem fedi az élet igazságát. Más országokban sokkal tágabb keretek között mozog a póttartalékosság kedvezménye, sokkal inkább igyekeznek érvényesíteni egyfelől a jogos egyéni, másfelől a jogos nemzeti egyetemes szempontokat. Én azt hiszem, hogy a minister urnak nem nagy fáradságába kerülne az 1889. évi VI. t.-cz. ezen intézkedését megváltoztató törvényjavaslat előterjesztése. Nem ütközik ez magának a véderőnek szellemébe sem, nem hozható tehát kauzális összefüggésbe létszámemeléssel vagy más ilyen kérdésekkel. Ez tisztán a póttartalékosság intézményének helyes, czélszerű keresztülvitelére vonatkozik, a hadseregnek sem most fennálló kereteit, sem pedig harezképességét vagy irányítását nem érinti, nem jeíolyásolja, és igy, t. képviselőház, a legkisebb akadálya sincs annak, hogy az erre vonatkozó módosítást a honvédelmi minister ur a képviselőház elé terjeszsze. És én azt hiszem, hogy az egész képviselőház, pártkülönbségre való tekintet nélkül, egyhangúlag fogja elfogadni az olyan irányú módosításokat, a melyek az emberszeretetet, az igazság és a méltányosság jegyében készültek. T. képviselőház ! A póttartalékosság kedvezményére vonatkozó következő rendelkezések is épen ilyen merevek, ép ennyire a betű bilincsébe beszorítottak, a betű börtönében sínylődök, ugy, hogy ezeknek felszabadítására is szükség lenne. A 2. § szerint szintén megkapja a póttartalékosság kedvezményét az apa halála után a keresetképtelen nagyapának, vagy özvegy nagyanyának egyetlen unokája, ha azoknak fiuk nincsen. Itt is ugyanaz az értelmezés áll fenn, az életben ugyanolyan természetű igazságtalanságokkal találkozunk erre vonatkozólag is. Látjuk, hogy itt sem mindig az egyetlen fiu, vagy az egyetlen unoka kellene, hogy irányadó legyen, mert végre is a sok fiu és sok unoka nem azt jelenti, hogy többen vannak a kik az agg szülét eltartanák, hanem ellenkezőleg, egymásra igyekeznek hárítani a terhet — mert tehernek mondják ezt — és igyekeznek ezen kötelesség alól kibújni. Ha a törvény nem lenne ilyen merev, ha a törvény nem kötné a póttartalékosság kedvezményének megadását tisztán az egyetlenegy unokához- és ahhoz is csak abban az esetben, ha fiuk nincsen, ugy azt hiszem, az élet parancsának tennénk eleget, — de bizonyára eleget tennénk az igazság és a méltányosság követelményeinek is — ha itt tágítani igyekeznénk a törvény keretin. 9