Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

526 4-36. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. volt addig, a mig IV. oszt. kereseti adót fizettek. Ezenkívül a II. lakpénzosztályba tartozó városoknál plusz mutatkozik a XI. fizetési osztálytól a IX. fizetési osztályig. A III. lakpénzosztályba tartozó városokban a X., IX. és VII. fizetési osztályba tartozóknál szintén többlet mutatkozik, mert ezek az emelkedések teljesen rendszertelenek és aránytalanok. Elmondható, hogy Budapesten és a nagyobb városokban, a melyek a II. lakbérosztályba tartoznak, az állami tisztviselőkre nézve a jövedelmi adó nagyobb terhet jelent, mint a minőt eddig viseltek. (Ugy van!) Pl. a XI. osztályra nézve ez a tehertöbblet 18 koronával szemben 22 korona; 22 koronával szemben 26 korona; 26 koronával szemben 35 korona; a X. fizetési osztályban 30 koronával szemben 38 korona; 34 koronával szemben 44 korona és 38 koronával szemben 50 korona, tehát ezen két fizetési osztály közül a XI. osztályban 4 korona a többlet, a X. fizetési osztályban pedig 8 —10 és 13 korona a többlet egész csekély adótételeknél a jelenlegi állapotokkal szemben. Nem akarok olyan módosítást tenni, a mely ennek a 21. §-nak egész rendjét megzavarná, vagyis nem akarom azt az indítványt beterjeszteni, mely a régi rendnek megtartását kívánná, hogy t. i. a lakbér ezentúl ép oly kevéssé képezzen adóköteles jövedelmet, mint nem képezett eddig. Ellenben a kisebb javadalmazása tisztviselők és alkalmazottak érdekében igenis szükségesnek tartom, hogy megóvjuk őket attól, hogy a régi adótörvénynyel szemben ez az adótörvény rájuk nézve Budapesten és a nagyobb városokban több terhet jelentsen. Annál kevésbbé szabad ezt megengedni, mert ugyanazon kimutatás szerint világos, hogy a legnagyobb fizetésű tisztviselők az uj jövedelmi adótörvény alapján kevesebb terhet fognak viselni, mint viseltek eddig, nem lehet tehát olyan aránytalanságot kezdeményezni, hogy egy progresszív jövedelmi adó behozatalánál a legnagyobb fizetésű tisztviselők kevesebb terhet viseljenek ezentúl, mint viseltek eddig, ellenben lehetővé teszszük Budapesten és a nagyobb városokban azt, hogy a kisebb fizetésű tisztviselők, alkalmazottak, nagyobb adóteher alá kerüljenek, mint a milyent eddig viseltek. Háromezer koronánál kívánom tehát megállapítani azt az illetményhatárt, beleértve a lakpénzt is, a melynél adóköteles jövedelemnek a lakpénz nem tekinthető. Ha ez kimondatik a 21. §-nál, akkor meggátoljuk azt, hogy ez az aránytalanság a kisebb fizetésű alkalmazottakra nézve beállhasson. Ismerem nagyon jól azt az érvet, hogy mig közhivatalnokoknál a lakpénz kimutatása könnyű, miután a lakpénz a nyilvánosság ellenőrzése mellett meg van állapítva fix tételekben, addig visszaélésekre vezetne az, ha magánalkalmazottaknál is bármily korlátlan Összegben lakpénzként volna valamely összeg bevallható. Ennek megakadályozása azonban nagyon könnyű, ha kimondjuk, hogy a magánszolgálatban levőknél lakpénz czimén legfeljebb az illetmények 20%-a mentesittetnék. Módosításom teHát igy hangzik (olvassa): »A jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 21. §-ának 2. pontja után beiktatandó a következő uj bekezdés: Ha az összes illetmények — a lakpénzt beleértve — 3000 koronát nem haladnak tul, a lakpénz nem tekinthető adóköteles jövedelemnek. Ezen esetben azonban a magánszolgálatban levőknél lakpénz czimén legfeljebb az összes illetmények 20%-a mentesíthető.* Ajánlom módosításomat elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra ki következik? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos! Mezőfi Vilmos: T. ház ! Ez a szakasz utolsó bekezdésében azt mondja, hogy (olvassa): »A természetben járó lakás haszonértékének számbavételénél annak állandó házadómentessége figyelmen kivül marad«. Ez a rendelkezés terheli azokat a cselédeket, azokat az ipari és mezőgazdasági munkásokat, a kik a házadóról szóló törvényjavaslat 27. §-nak 8. pontja alapján házadómentességet élveznek. A házadóról szóló törvényjavaslat 27. §-nak 8. pontja azt mondja, hogy (olvassa): »Gazdasági épületekés gazdasági ;xselédlakok, az erdő- és mezőgazdasági és ipari munkásoknak bérfizetés nélkül átengedett munkáslakásai házadómentesek«. Most azonban ez a törvényjavaslat ezeket a cseléd-, ipari és mezőgazdasági munkásokat mégis adó alá vonja s lehetővé teszi, hogy azok jövedelmi adó alá vonassanak. Ez nem helyes, nem igazságos és újra csak azt dokumentálja, hogy ezek az aclóreformjavaslatok közül az egyik a milyen kedvezményt előbb nyújt, azt a másik javaslattal újra megvonja tőlük a pénzügyi adminisztráczió. Tiszteletteljes kérésem tehát az, hogy ezekre a legszegénj-ebbekre nézve, a kikre kiterjed a létminimum, ezekre nézve, ezekre a legkisebb keresetű emberekre, ezen cselédekre, mezőgazdasági és ipari munkásokra, a kiknek bérfizetése a létminimum alul van, e cselédházak, cselédlakok vonassanak ki a jövedelmi adó kötelezettsége alól. Remélem, hiszem, hogy az e képviselőházban levő mezőgazdasági munkaadók, földbirtokosok elsősorban fogják belátni, hogy ez az indítvány helytálló és hogy ez az inditvány elfogadható, elfogadandó, mert a javaslat megszünteti azon adómentességet, a melyet eddig élveztek a cselédek, ipari és mezőgazdasági munkások, a kik valamely földbirtokos szolgálatában állnak és fizetés nélkül ingyen kaptak természetbeli lakást. Módosításom ugy hangzik: A 21. §. utolsó bekezdése után tétessék a következő: » Azonban a gazdasági cselédlakok, az erdő- és mezőgaz-