Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

419. országos ülés 19( vezényszó követelése érvényesülni fog-e azon nemzeti követelések közül, a melyeket a katonai urakkal szemben támasztanak. De nem szükséges erről tovább vitatkoznom. Pontosan tudjuk azt, hogy miféle engedményeket ajánl föl a katonai hatalom a magyar nemzetnek a létszám emelésével szemben. Pontosan tudjuk, hogy a függetlenségi párt részéről ma katonai engedmény nélkül azon tényezők mit hajlandók megszavazni. Pár hét előtt jelent meg több bécsi és budapesti lapban ezeknek a tárgyalási pontoknak részletes kimutatása, megjelent a czáfólatok daczára olyan hiteles alakban, hogy azokra építhetünk. És mit látunk ? Én részletesen kivánok foglalkozni ezekkel a pontokkal annál is inkább, mert épen Kinety Károly nagyrabecsült képviselőtársam volt az, a ki felszólalásom elején, a mikor a kilenczes bizottsági programmot emiitettem meg, azt a nagyon szellemes megjegyzést tette, hogy nagyon szép kevés volt benne. Kmety Károly: Szép kevés volt! Farkasházy Zsigmond: T. ház ! Itt találjuk első helyen a hadsereg nyelvének kérdése tekintetében a redukált követeléseket. A paktum első pontja értelmében magyar vezényszóról nem lehet szó ; a szolgálati nyelvről egy ideig szó volt a tavalyi tárgyalások során, de miután kijelentették, hogy erről sem lehet szó, ezt is elejtették. Azonban azt találjuk ezeknek az uj tárgyalásoknak első pontjában, hogy az ezrednyelvet hajlandók megadni a magyar nemzetnek. A ki valaha ezzel a kérdéssel foglalkozott, nem is kellett behatóan foglalkoznia, az jól tudja, hogy ez a magyar ezrednyelv abszolúte semmit sem jelent. A magyar ezrednyelv az összes hadsereg kiegészitő részét kéjjező magyar hadsereg összes ezredeiben megvan, három kivételével. Összesen három ezredben nincs meg a magyar ezrednyelv, tehát ez a katonai vivmány három ezredre vonatkoznék, ha egyáltalában ez mint a magyar nyelv érvényesitése szempontjából való vívmány figyelembe jöhetne. Mert hiszen mi az az ezrednyelv % Semmi egyéb, mint eszköz arra, hogy a felebbvaló az alantassal érintkezhessek. Már most szeretném én látni, hogy az a felebbvaló egy emberrel, a ki nem tud más nyelven, mint magyarul, más nyelven érintkezhetnék, mint magyarul. Tudjuk, hogy tenyérrel is szoktak a hadsereg tisztjei érintkezni a legénységgel, meg a csizmájuk sarkával, de ez olyan szűk körben való eszköze a megértetésnek, hogy ezzel egyedül nem lehet czélt érniök a hadsereg altisztjeinek. Tehát az ezrednyelv magában véve kényszerű szükség és annak vivmánykép való feltüntetése nem egyéb, mint a nemzet félrevezetése. De itt van a második pont, a jelvények kérdésének rendezése. A jelvények kérdése tulaj donképen az én szerény nézetem szerint szorosan összefügg a vezényszóval. Én megvallom, a magyar vezényszónak mint egyedüli nemzeti követelésnek kitűzése iránt sohasem lelkesedtem és azóta még inkább kiábrándultam belőle. Megmondom azonfebrüár 15-én, hétfőn. 47 nal, hogy miért. Én a vezényszót sohasem tekintettem magyarositási eszköznek és nem helyeseltem azt az álláspontot, a mely annak tekintette. A hadsereg nem a magyarosításra való. A magyarositásnak, ha ez politikai ezélul kitűzetik, egy eszköze van : az iskola. A ki a magyarosítást ezélul tűzi ki, — én ezen a nézeten vagyok — létesítsen magyar iskolákat kellő számban, (Helyeslés.) akkor azután lehet magyarosítani. De hogy a hadseregben egy érintkezési nyelv a magyarosításra szolgáljon : ez a hadsereg harczképességének rovására esnék, mert ha az ezrednyelvet erőltetjük, ebből az következik, hogy komoly esetben, mikor a harcz folyik, a vezető és az altiszt nem tudja magát megértetni a katonával, és ebből baj származik. Tehát én a magyar vezényszót abszolúte nem tekintettem a magyarosítás eszközének, hanem mindig a szuverenitás jeléül fogtam fel. A szuverenitásnál fogva a magyar állam hivatalos nyelve a magyar, és azért alkalmazható az a magyar hadseregben is. mert a hadsereg a magyar állam egészének kiegészitő részét képezi. Hogyan vagyunk azután a lobogó kérdésével, a mely egy volt magyar ministerelnök eléggé különös kifejezése szerint nem egyéb, mint egy háromszínű rongy, de a mely szerintem abban a perczben, a mikor a- magyar szuverenitást jelképezi, a legszentebb, a legfontosabb valami. A magyar lobogót használni azért kell és azért szükséges, mert abban a magyar szuverenitás jut kifejezésre, és ez is, épen ugy, mint a magyar vezényszó, csak akkor értékes és csakis abban az értelemben bir jelentőséggel, ha a magyar szuverenitás jelképe. Ez az összefüggés a magyar vezényszó, s a magyar jelvény között; a szuverenitás kifejezője mindkettő. De lássuk, t. ház, hogyan akarják rendezni a jelvények kérdését ? Kmety Károly: Ki akarja? Farkasházy Zsigmond: Egy memorandumot adtak be ; itt voltak a katonatisztek tárgyalni. A honvédelmi minister ur megmondhatja, mit kerestek itt ezek a magasrangu katonatisztek ? i Várady Károly: Ebédelni jöttek ide ! Farkasházy Zsigmond:] Persze azért jöttek ide Bécsből, hogy szerencséjük legyen itt ebédelni. (Zaj.) Bocsánatot kérek, az ilyen kérdéseket nem lehet a courtoisie szempontjából felfogni. Az a kérdés, eljöttek-e ide a katonatiszt uiak és hogy miért voltak Badapesten ? Én pozitive tudom, hogy tárgyalások folynak azon az alapon, a melyet lesz szerencsém előadni. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Ez nem áll! Farkasházy Zsigmond: Hiszen meg lehet czáfölni! Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Én nem czáfolgatok ! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Tessék folytatni, képviselő ur. pft; Farkasházy Zsigmond: Kétféle megoldást hallottam a jelvények kérdésében.