Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-419
48 419. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. HetlCZ Károly: Az egyiket a vénasszonyok mondták Mucsán ! Farkasházy Zsigmond : Nekem más forrásaim vannak, nem a mucsai vénasszonyok. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az egyik megoldási mód szerint a lobogó maga fekete-sárga volna, mint eddig, a széle piros-fehér-zöld, a nyele megint fekete-sárga volna, és a tetején a magyar korona, Ez a* megoldás a világnak első heraldikai és jelvénymonstrumát hozná létre : az ötszinű lobogót. Tessék csak elképzelni, hogy a magyar katona milyen lelkesedéssel menne csatába az ötszinű lobogó alatt. HeriCZ Károly : Ez kétszínű beszéd ! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Te is igy beszélnél, ha a koaliezióba nem tartoznál! Elnök ." Csendet kérek ! Kérem Molnár képviselő urat! Farkasházy Zsigmond: A másik megoldási mód, a melyről a jelvények kérdésében hallottam, az volna, hogy egyáltalában megszüntetnék a jelvényeket. Méltóztassanak figyelembe venni : a jelvények megszüntetése volna a nemzeti vivmány. Hát ez igazán jellemző a nemzeti vívmányokra, a melyeket adni akarnak a nagyobb létszámért. Nemzeti vívmányként köszönettel fogadjuk el azt, hogy a jelvények helyett ezentúl semmi sem volna. Jön már most a harmadik vivmány, a mely szintén ilyen semmi, t. i. a katonai igazságszolgáltatás ügyének rendezése, és abban a magyar nyelv érvényesítése. Először itt is konstatálni kívánom azt, hogy az igazságszolgáltatás terén egyéb, mint az igazságszolgáltatás érdeke és a magyar állam szuverén joga nem érvényesülhet; mivel a magyar állam nyelve magyar, tehát magyar kell. hogy legyen az igazságszolgáltatás nyelve is minden téren. Ma a valóság az, hogy a magyar nyelv ezen a téren nem érvényesül, magyar nyelven levelezni katonai bíróságokkal nem lehet és általában egészen megfordított dolgokat látunk. A legalsóbb fórumon, a hol a magyar nyelv nem érvényesülhet mindig, ott meg akarják adni a magyar tárgyalási nyelvet az igazságszolgáltatás terén, ellenben a felső fórumon, az Ítélkezésben, a legmagasabb fórumokon, ott nem lehet a magyar nyelvet alkalmazni. Ismétlem, az igazságszolgáltatás terén a nyelvkérdésnek nem tulaj donitok olyan nagy fontosságot, mint a humanizmus és a ezivilizáczió parancsainak kérdésében. Hogy ebben a tekintetben milyen állapot uralkodik a katonai igazságszolgáltatást illetőleg, azt igazán csak szégyenkezéssel tudom itt a házban szóvá: tenni. (Halljuk !) Azt hiszem, csak kevesen vannak t. kéjjviselőtársaim közül, a kik valaha is érdeklődtek a katonai büntetések végrehajtása iránt. Én tudok arról, t. ház, hogy a néha igen csekély okból pár esztendei fogságra elitélt közlegények tulaj donképen halálra Ítéltettek, még pedig a legkinosabb a legrettenetesebb halálra, a mit egyáltalán elképzelni lehet. Tudni kell ugyanis,, t. képviselőház, hogy a katonai fogházbüntetéseket túlnyomó részben kazamatákban ülik le, a hol olyan nedves, olyan dohos, olyan penészes a levegő, hogy a legerősebb, a legizmosabb magyar legények is három esztendő alatt tüdővészbe esnek és az ötödik esztendőt már semmiesetre sem élik tul. (Zaj.) Hát igazságszolgáltatás ez, t. ház, a XX. században ? Méltóztassék egyszer a t. honvédelmi minister urnak elmenni a komáromi börtönökbe . . . Jekelfalusy Lajos honvédelmi minister: Voltam sokszor, ismerem nagyon jól. Farkasházy Zsigmond: ... a hol a 3—4 esztendőre elitélt legények kivétel nélkül tüdőbajban szenvednek és 5—6 esztendő után a legrettenetesebb, a legborzasztóbb módon elpusztulnak. Ezek, mélyen t. honvédelmi minister ur, tények. Méltóztassék meggyőződni róluk és én nem vonom kétségbe, hogy a honvédelmi minister ur humanizmusa és czivilizált volta ezeket az állapotokat olyan gyorsan, a mint csak lehet, megszünteti, (ügy van! a baloldalon.) De, t. ház, a mi a legközönségesebb katonákkal történik, az még mind könyörület és szánalom ahhoz képest, a mi a katonatisztek sorsában előfordul . Itt van, t. ház, a becsületügyi eljárás, a melynek borzalmasságait nemrégiben az osztrák parlament hosszas, heteken keresztül tartó tárgyalásokban vitatta meg. Georgi osztrák Landwehrminister ur elég humánus és korrekt volt, hogy maga is szégyenkezve ismerte el ezeket az anomáliákat és sok tekintetben segített is azokon. Egyúttal megígérte, hogy ezen parlamenti vita következményeképen a katonai becsületügyi eljárás során változtatások állanak be, a melyek sokban enyhülést jelentenek majd a múlthoz képest. És itt egy dologra vagyok bátor a t. honvédelmi minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk I) Ha Georgi osztrák minister ur képes volt ezt a nagy változást előidézni, talán a minister ur is keresztülviheti azt a módosítást és pótlást, a mit a ezivilizáczió és a humanizmus egyaránt megkövetel, és ez arra vonatkozik, hogy az uj becsületügyi eljárás, a meh^ a védekezési eljárást legalább részben behozta és a mely a felebbezés lehetőségét megvalósitotta, alkalmaztassék azokra a rettenetes és szégyenletes esetekre is, a melyek elkövettetnek a becsületügjű eljárásnak elavult formájában. Egy példát hozok fel, a mely ha csekély is, (Halljuk! balról.) de jellemző arra nézve, hogy milyen borzasztó és valósággal tragikomikus igazságtalanságok következhetnek be a becsületügyi eljárás során. Egy alezredesről van szó, a kinek nevét említeni nem akarom. Ez az úriember elkövette azt a könnyelműséget és meggondolatlanságot, hogy a közös hadseregben szolgálván, a felesége kedvéért, a ki előkelő inagj^ar családból származik, magyar honpolgárságot szerzett. (Halljuk ! balról.)
