Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

48 419. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. HetlCZ Károly: Az egyiket a vénasszonyok mondták Mucsán ! Farkasházy Zsigmond : Nekem más forrásaim vannak, nem a mucsai vénasszonyok. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Az egyik meg­oldási mód szerint a lobogó maga fekete-sárga volna, mint eddig, a széle piros-fehér-zöld, a nyele megint fekete-sárga volna, és a tetején a magyar korona, Ez a* megoldás a világnak első heraldikai és jelvénymonstrumát hozná létre : az ötszinű lobogót. Tessék csak elképzelni, hogy a magyar katona milyen lelkesedéssel menne csatába az öt­szinű lobogó alatt. HeriCZ Károly : Ez kétszínű beszéd ! (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Molnár Jenő: Te is igy beszélnél, ha a koali­ezióba nem tartoznál! Elnök ." Csendet kérek ! Kérem Molnár kép­viselő urat! Farkasházy Zsigmond: A másik megoldási mód, a melyről a jelvények kérdésében hallottam, az volna, hogy egyáltalában megszüntetnék a jel­vényeket. Méltóztassanak figyelembe venni : a jel­vények megszüntetése volna a nemzeti vivmány. Hát ez igazán jellemző a nemzeti vívmányokra, a melyeket adni akarnak a nagyobb létszámért. Nemzeti vívmányként köszönettel fogadjuk el azt, hogy a jelvények helyett ezentúl semmi sem volna. Jön már most a harmadik vivmány, a mely szintén ilyen semmi, t. i. a katonai igazságszolgál­tatás ügyének rendezése, és abban a magyar nyelv érvényesítése. Először itt is konstatálni kívánom azt, hogy az igazságszolgáltatás terén egyéb, mint az igazságszolgáltatás érdeke és a magyar állam szuverén joga nem érvényesülhet; mivel a magyar állam nyelve magyar, tehát magyar kell. hogy legyen az igazságszolgáltatás nyelve is minden téren. Ma a valóság az, hogy a magyar nyelv ezen a téren nem érvényesül, magyar nyelven levelezni katonai bíróságokkal nem lehet és általában egészen megfordított dolgokat látunk. A legalsóbb fórumon, a hol a magyar nyelv nem érvényesülhet mindig, ott meg akarják adni a magyar tárgyalási nyelvet az igazságszolgáltatás terén, ellenben a felső fórumon, az Ítélkezésben, a legmagasabb fóru­mokon, ott nem lehet a magyar nyelvet alkalmazni. Ismétlem, az igazságszolgáltatás terén a nyelv­kérdésnek nem tulaj donitok olyan nagy fontos­ságot, mint a humanizmus és a ezivilizáczió paran­csainak kérdésében. Hogy ebben a tekintetben mi­lyen állapot uralkodik a katonai igazságszolgálta­tást illetőleg, azt igazán csak szégyenkezéssel tudom itt a házban szóvá: tenni. (Halljuk !) Azt hiszem, csak kevesen vannak t. kéjjviselő­társaim közül, a kik valaha is érdeklődtek a ka­tonai büntetések végrehajtása iránt. Én tudok arról, t. ház, hogy a néha igen csekély okból pár esztendei fogságra elitélt közlegények tulaj don­képen halálra Ítéltettek, még pedig a legkinosabb a legrettenetesebb halálra, a mit egyáltalán elkép­zelni lehet. Tudni kell ugyanis,, t. képviselőház, hogy a katonai fogházbüntetéseket túlnyomó rész­ben kazamatákban ülik le, a hol olyan nedves, olyan dohos, olyan penészes a levegő, hogy a leg­erősebb, a legizmosabb magyar legények is három esztendő alatt tüdővészbe esnek és az ötödik esz­tendőt már semmiesetre sem élik tul. (Zaj.) Hát igazságszolgáltatás ez, t. ház, a XX. században ? Méltóztassék egyszer a t. honvédelmi minis­ter urnak elmenni a komáromi börtönökbe . . . Jekelfalusy Lajos honvédelmi minister: Vol­tam sokszor, ismerem nagyon jól. Farkasházy Zsigmond: ... a hol a 3—4 esz­tendőre elitélt legények kivétel nélkül tüdőbaj­ban szenvednek és 5—6 esztendő után a legrette­netesebb, a legborzasztóbb módon elpusztulnak. Ezek, mélyen t. honvédelmi minister ur, tények. Méltóztassék meggyőződni róluk és én nem vonom kétségbe, hogy a honvédelmi minister ur humanizmusa és czivilizált volta ezeket az álla­potokat olyan gyorsan, a mint csak lehet, meg­szünteti, (ügy van! a baloldalon.) De, t. ház, a mi a legközönségesebb katonákkal történik, az még mind könyörület és szánalom ahhoz képest, a mi a katonatisztek sorsában elő­fordul . Itt van, t. ház, a becsületügyi eljárás, a mely­nek borzalmasságait nemrégiben az osztrák par­lament hosszas, heteken keresztül tartó tárgyalá­sokban vitatta meg. Georgi osztrák Landwehr­minister ur elég humánus és korrekt volt, hogy maga is szégyenkezve ismerte el ezeket az anomá­liákat és sok tekintetben segített is azokon. Egyúttal megígérte, hogy ezen parlamenti vita következményeképen a katonai becsületügyi el­járás során változtatások állanak be, a melyek sokban enyhülést jelentenek majd a múlthoz képest. És itt egy dologra vagyok bátor a t. honvé­delmi minister ur figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk I) Ha Georgi osztrák minister ur képes volt ezt a nagy változást előidézni, talán a minister ur is keresztülviheti azt a módosítást és pótlást, a mit a ezivilizáczió és a humanizmus egyaránt megkövetel, és ez arra vonatkozik, hogy az uj becsületügyi eljárás, a meh^ a védekezési eljárást legalább részben behozta és a mely a felebbezés lehetőségét megvalósitotta, alkalmaztassék azokra a rettenetes és szégyenletes esetekre is, a melyek elkövettetnek a becsületügjű eljárásnak elavult formájában. Egy példát hozok fel, a mely ha csekély is, (Halljuk! balról.) de jellemző arra nézve, hogy milyen borzasztó és valósággal tragikomikus igaz­ságtalanságok következhetnek be a becsületügyi eljárás során. Egy alezredesről van szó, a kinek nevét emlí­teni nem akarom. Ez az úriember elkövette azt a könnyelműséget és meggondolatlanságot, hogy a közös hadseregben szolgálván, a felesége ked­véért, a ki előkelő inagj^ar családból származik, magyar honpolgárságot szerzett. (Halljuk ! balról.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom