Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-436
52Ó Í36. országos ülés 1909 márczias 9-én, keddeií. gadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A 18. §. utolsó bekezdéséhez Mezőfi Vilmos képviselő ur nyújtott be elleninditványt. Kérdem a t. házat: Méltóztatik-e az utolsó bekezdést a pénzügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul elfogadni, szemben Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványával, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az eredeti szöveg elfogadtatott; ennélfogva Mezőfi Vilmos képviselő ur elleninditványa elesett. Következik a 19, §, Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 19. %-t). Elnök T Az előadó ur nem kivan szólni. Van valaki szólásra feljegyezve ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Éber Antal! Éber Antal: A 19. §. 2. pontja, illetőleg ezen pont b) alpontja a jövedelmi adó alól kiveszi a befizetett és még fennálló alaptőkének 3%%-át. Erre vonatkozólag vagyok bátor azt a tiszteletteljes inditványt tenni, hogy az alaptőkén kivül vétessék ki a tartaléktőkéknek is 3%%-a, azzal a megszorítással azonban, hogy a tartaléktőkék közül a díjtartalék és értékcsökkenési tartalékalap, a mely utóbbiak nem valóságos tartalékalapok, ne vétessenek ki. Bátorkodom röviden a következőkkel indítványomat megindokolni. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy az igazságosság és méltányosságnak ugyanazok a szempontjai, a melyek az alaptőke minimális kamatának kihagyása mellett szóknak, épen ily mértékben harczolnak a tartaléktőke kamatainak kihagyása mellett is. Tulajdonképen elvi és elméleti szempontból tekintve kétségtelen, hogy a részvénytársulatnak, mint jogi személynek semmiféle jövedelme nincs, jövedelme csak a részvényesnek van, a kinek a jövedelméből folyó jövedelmét amúgy is megadóztatjuk. Ez az elméleti szempont a pénzügyi jogban teljesen el van ismerve és nincs is az a legelmésebb pénzügyminister sem, a ki tulaj donképen más indokot tudna felhozni a részvénytársasági jövedelem megadóztatása mellett, mint azt, hogy olyan könnyen megfogható jövedelemmel állunk szemben. a melyről egyszerűen lemondani nem lehet. Hozzátehetem azt is, hogy mivel itt anonim tőkeasszocziáczióról van szó, annak megadóztatása a legtöbb ember szemében népszerű és kedves dolog is. De a minimális korrektivuma ennek az elvi igazságtalanságnak, a mi a porosz adótörvény révén a többi, azóta keletkezett jövedelmi adótörvényekben is felvétetett, hogy legalább a jövedelemnek az a minimális része, a mely nem vállalkozói haszon, hanem az a tőkejövedelem, a melyet minden vállalkozói munka, minden koczkázat nélkül amúgy is el lehetne érni, a jövedelemnek ez a része, a melyet a porosz adótörvény 3V 2 %-os kamatozásban fejez ki, levonassék. Magában véve az, hogy ennél a szakasznál, s illetőleg ennél a rendelkezésnél a mélyen t. pénzügyminister ur oly szigorúan ragaszkodott azon százalékhoz, a melyet annak idején Miquel Poroszországban behozott, mutatja, hogy túlságos liberalizmust itt sem akar a pénzügyminister ur a részvénytársulatokkal szemben gyakorolni; mert ha figyelembe veszszük, hogy Poroszországban behozták azt a százalékot azzal az indokolással, mert a porosz konzolnak akkor Sy 2 °/ 0-os volt a kamatlába, ma pedig a pénzügyminister ur nálunk 414%-os kötvényeket bocsát ki, akkor ez az 1%-os különbözet világosan bizonyitja, hogy itt sokkal előrehaladottabb jogállapotra, a porosz, viszonyokra és ott is csak akkor fennállott viszonyokra alkalmazzuk ezt a kamatlábat, pusztán azért, mert a financziális érdekeknek ez felel meg. Már hivatkoztam az általános vita során is arra, hogy pl. Dániában, a hol a porosz reform után csinálták meg a jövedelemadót, az ottani magasabb kamatláb-viszonyoknak megfelelőleg nem 3%, hanem 4%-ot helyeztek levonásba, Magát azt, hogy 3, 3% vagy 4% legyen a kamatláb, nem akarnám taglalni. Azonban itt van az a kérdés, hogy vájjon csak az alaptőkének, csak a részvénytőkének vagy a tartaléktőkének kamatai is levonassanak-e ? Ugyanazok a szempontok, a melyek a mellett szólnak, hogy a részvénytőke 3 1 /?, illetőleg megfelelő százaléka levonassék, ugyanazok a szempontok szólnak a mellett is, hogy a tartaléktőkének százaléka szintén levonható legyen. Mert, engedelmet kérek, az alaptőke, mint ilyen, az a részvény névértéke, mint ilyen, tulajdonképen csak azokra nézve birna fontossággal, a kik ott voltak a részvénytársaság első megalapításánál, a kik tehát névértéken, vagy a részvénytőkének megfelelő értéken jutottak a részvényekhez. De azok, a kik ujabb időben szerezték meg a részvényeket, tehát a részvénybirtokosok túlnyomó része, már az alap- és tartaléktőke egyesitett öszszegéből az illető részvények száma szerint egy részvényre eső áron vették meg a részvényt, azokra nézve ez képezi azt az összeget, a mely után a saját osztalékért, jövedelemért a jövedelmi adót már egyszer megfizették, ez az összeg tehát az, a melynek kamatjára nézve a kettős megadóztatás áll fenn. De különben egészen eltekintve a méltányosság kérdésétől, minek csináljunk olyan törvényes intézkedést, a melynek a pénzintézetek, vagy részvénytársulatok az ellenük irányuló élét a legegyszerűbb közgyűlési határozattal ugy is elhárítani képesek ? Méltóztassék megfigyelni pl. két nagy pénzintézetünk esetét. A Hazai Takarékpénztárnak van 15 millió K részvénytőkéje és 35 millió K tartalékalapja. Ennek a 35 millió K tartalékalapnak a 3^2% jövedelme meghaladja az 1 millió K-át. Ez után fizetne, ha ki nem vesszük, évi 50 ezer K jövedelmi adót. Az csak egészen világos, hogy a Hazai Takarékpénztár nem fogja elkövetni azt a naivitást, hogy évi 50 ezer korona járadékot kidobjon az ablakon, hanem akkor, ha a törvényjavaslatot igy elfogadjuk, a tartaléktőkét hozzáüti a részvénytőkéhez, a részvények névértékét annak megfelelően felemeli és akkor módjában fog állani a
