Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

í36. országos ülés 1909 mostani tartalékalap és az akkori részvénytőke 3"5%-át ép ugy levonásba kőzni. Ugyanez áll a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál. Annak van 42 mülió korona részvénytőkéje és körülbelül 50 millió korona tartalékalapja. Annak az 50 millió korona tartalékalapnak évi kamatjövedelme 3'5% alapján számitva, 1,650.000 korona. Ezután 5%-os kulcs alapján fizetne 80.000 korona jövedelemadót. Engedelmet kérek, évi 80.000 korona jövedelem meg fogja érni az intézetnek azt a kényelmetlenséget, hogy közgyűlési határozattal hozzá fogja ütni a tartaléktőkét, vagy a tartaléktőkének legalább túlnyomó részét a részvénytőkéhez és ez utón a fokozott, különben sem igazságos adó fizetése alól mentesül. Egy szóval, nagy intézetnél, a hol ez nagy összeget tenne ki, semmiféle eredményt el nem érünk, mert ezek egyszerű közgyűlés által meghozható határozat alapján mentesülni fognak a fokozott adótól, de azoknál a kis vidéki pénzintézeteknél, a melyeknél az állam gazdasági és pénzügyi politikájának arra kellene irányulnia, hogy minél erősebb tartalékalapok képződjenek, azoknál el fogjuk érni azt, hogy jogtalanul és igazságtalanul és semmiféle gazdasági törvény által nem indokolhatóan, mivel nem csaphatják a részvénytőkéhez, mert ott még sokkal kisebbek a tartalékalapok és a betevők bizalmának felébresztése czéljából ezután is kell, hogy tartalékalap legyen, ott el fogjuk érni, hogy azokat méltánytalanul és szemben a nagy pénzintézetekkel igazságtalanul meg fogják adóztatni. Ennélfogva bátorkodom egyfelől, mert semmiféle gazdasági méltányossági törvénynek meg nem felel, másfelől, mert állami pénzügyi szempontból semmiféle számbavehető eredményt nem produkálhat, a szakaszba felvett intézkedéseknek az előbb előadott kiterjesztését kérelmezni. Végül vagyok bátor megjegyezni, hogy a 19. §. utolsó pontjához, a mely az értékpapirok árfolyamingadozásának megadóztatásáról szól, ugyanazon szórói-szóra egyező módositást bátorkodom előterjeszteni, mint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójánál is tisztán a szöveg klariflkálása czéljából előterjesztettem, vagyis a uj szöveg e szerint igy szólana : »01y esetekben azonban, midőn az árfolyammal biró értékjjapirok tényleg alacsonyabb árfolyamon adattak el, mint a milyenen beszereztettek, ez a beigazolt és ugyanazon értékpapírokra vonatkozó értékveszteség három évre visszamenőleg levonható.« Bátorkodom módosításomat elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos: T. képviselőház ! Az én jogérzékem, az én felfogásom homlokegyenest ellenkező azzal, a melyet előttem szóló barátom vall. Én megvallom, hogy ezen jövedelemadóról szóló törvényjavaslat 19. szakasza az egész törvényre a lehető legmerkantilisabb jelleget adja rá. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatokat már az eddigi törvényjavaslatokban is, de ezen szakaszKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV, KÖTET. márczius 9-én, kedden. 521 ban feltűnően oly rendkivüli nagy előnyökben részesitenők, a melyeket én sem pénzügyi, sem igazságossági, sem jogi szempontból magamnak megindokolni nem tudok. Minden más keresetre ránehezedik az adó, a hol sokkal nehezebben, sokkal hosszabb időkön át kell a jövedelmet kihozni ; csak épen ott könnyit a 19. §. óriási mérvben, a hol a jövedelmet a legkönnyebben, legkevesebb munkával, legkevesebb veszélyeztetéssel teremtik elő. (Ugy van ! ügy van !) Igen örülök, hogy felhozott pár példát Éber Antal t. barátom, mert igy alkalmam lesz a t. képviselőháznak a szemébe tüntetni azt a rengeteg pénzmennyiséget, a melyet a 19. §. szerint jövedelem-adómentes jövedelemnek akar kimondani a pénzügyminister ur és kimondaná a képviselőház, ha a szöveget ugy fogadná el, a mint itt van. Éber Antal : Csak a kettős megadóztatás alól vonja ki ! Mérey Lajos: Azt mondja ezen szakasz, hogy a tartalékalapokra vonatkozólag a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény 17. §-ának 7. pontja szerint az ott emiitett tartalékalapokba helyezett összegek mindaddig, mig ezen rendeltetésüktől el nem vonatnak, adómentesek. íme, most hozza fel Éber Antal barátom . . . Egy hang (a baloldalon) : Hogy hogyan lehet a törvényt kijátszani! Mérey Lajos; . . . hogy milyen összegek azok, melyek ezek intézkedés szerint adómentesekké válnak. Azt mondja, hogy a Hazai takarékpénztárnak a tartalékalapja 35 millió korona, a Kereskedelmi banké 50 millió korona. De felhozok én más váUalatokat is. (Halljuk! Halljuk! Zaj. közbeszólások.) Itt van pl. a Mezőgazdasági, iparés kereskedelmi részvénytársaság, a mely 1890-ben jött létre, az 1904. évi mérleg szerint az ő részvénytőkéje — tehát ez adómentes lenne — hat millió korona, az ő tartalékalapja 581.000 korona, értékcsökkenési alapja — a mely mind ezen adómentesség alá kerülne — (Zaj balfelöl.) 4,827.000 korona. Itt van a Magyar czukorgyár részvénytársaság, a mely 1889-ben alapíttatott; 1905-ben, tehát 16 év múlva ezen részvénytársaságnak, a melynek részvénytőkéje 12 millió korona — ez tehát adómentes lenne — értékcsökkenési alapja 7,500.000 korona, tartalékalapja 3 millió korona, rendkivüli tartalékalapja 2 millió korona, azon évi nyeresége volt 1,990.000 korona, tehát 16%! Itt van az Első magyar részvényserfőzde. Ennek részvénytőkéje 1,800.000 korona, a nyeresége 543.000 korona volt, tehát 30% ! Egy hang (a baloldalon) : Borzasztó ! Mérey Lajos: Erre mondjuk ki, hogy a részvénytőkéje adómentes, mikor az a földbirtokos, iparos véres verejtékkel keresi meg nehéz keresetét ? (Ugy van ! Ugy van!) Azoknak nem adunk semmiféle adómentességet, azokból kiszoritunk annyit, a mennyit lehet, annak a részvényesnek pedig . . . 66