Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

-lf) k!9. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. seregre nézve a hadvezetőség felfogása szerint elkerülhetetlennek mutatkoznak, a nemzet viszont az ő u. n. nemzeti jogos követeléseire vonatkozólag szintén felfüggeszti igényeit bizonyos időre. Ez volt a paktum alapja és lényege. Úgyszólván lerakták — mint mondottam — a demarkaozionális vonalakat a csatázó felek. A kérdések eldöntetlenek maradtak, és megállapittatott az időpont, a mely után ezeknek a kérdéseknek eldöntésre kell kerülniök. Nevezetesen az indok az lett volna, hogy Ö felsége kétségbe vonja azt, hogy az eddigi választói rendszer alapján nyugvó parlament a nemzeti akaratot igazán és helyesen képviseli. Ezzel a kételylyel szemben a nemzet vezérei és az akkori parlamenti többség kijelentették Ö felségének : jól van, belenyugszunk abba, hogy felfüggesztessék a döntés a nemzet akarata szempontjából addig, a mig egy más, helyesebb és a nemzeti akaratot igazán kifejező választási rendszer fogja a parlamentet összeállítani. Az általános választói jog megalkotása a jelen parlamentnek legfontosabb, leglényegesebb feladatává tétetett mindkét részről azzal a czélzattal, hogy az általános választói jog alapján összeülő parlament lesz hivatva elsősorban dönteni a magyar nemzeti követelések tekintetében. Az értelme ennek ez volt: Ha a magyar nemzet az általános választói jog alapján megválasztandó képviselőinek többsége által megint azon álláspontjának adna kifejezést, hogy a magyar vezényszó nélkül a hadsereg fejlesztése lehetetlen, ha a nemzet az ő uj többségében is ragaszkodnék a magyar nemzeti követelésekhez, akkor Ö felségének az a kifogása, hogy az akkori koalicziós többség, a mely a régi választási rendszer alapján jött össze, a nemzeti igazi akaratát nem képviseli, elesnék, ez a kifogás megszűnnék, tehát mi jogot nyernénk arra, hogy a hadsereg fejlesztése ellenében nemzeti követeléseink érvényesíttessenek. Másrészt a nemzeti követeléseknek ilyen esetben való érvényesülésével szemben a hadsereg fejlesztése, a létszám emelése, a nagyobb katonai terhek is megszavaztatnának. Viszont, ha az általános választói jog alapján összeülő uj parlament a katonai követeléseket nem tartaná olyan szükségeseknek és lényegeseknek, mint a régi választói rendszer alapján létrejött parlament tartotta, akkor természetesen a királynak megvolna az a joga, hogy a nemzeti követelések mellőzésével érvényesítse a hadsereg vezetősége által szükségesnek tartott fejlesztést és rendezést. Ez volt a paktum lényege, és azt hiszem, nincs a parlamentben valaki, különösen a paktum létrehozatalában részt vett férfiak közül nem akad eg}retlen egy sem, a ki letagadná, hogy a paktumnak lényege, czélja és szándéka ez volt. (Ugy van.' bálfelöl.) Ebből folyólag tehát, t. képviselőház, teljes lehetetlenség és kizárt dolog az, hogy a nemzeti követelések egyfelől, másfelől a hadsereg fejlesztése és a létszámemelés kérdése szóba kerülhetne addig, a- mig a parlament az általános választói jog alapján össze nem ül. Ez kétségtelen bizonyosság. És mégis mit látunk t. képviselőház ? Azt, hogy már tavaly a delegáczió ideje alatt, a függetlenségi párt részéről akadtak vezető állásban lévő férfiak, a kik felajánlották, felkínálták a létszám emelését a bécsi vezető katonai köröknek. Ismételten memorandumokat nyújtottak be ismeretlen homályban lappangó kormányférfiak, a melyben preczízirozták álláspontjukat, hogy a létszámemelést felajánlják nem a magyar vezényszó, nem a magyar szolgálati nyelv ellenében, hanem sokkal kevesebbel is megelégszenek. Miért, t. kéjDviselőház ? Azért, hogy a hatalmat biztosítsák a mai koaliczió többségének abban az időben is, a mikor tulajdonképen a paktum értelmében egyedül a nemzet és a parlament volna jogosult ebben a kérdésben dönteni. Igaz, hogy az akkor megindult kísérletek dugába dőltek, de nem a magyar parlament többségének szívóssága vagy talán elvhűsége folytán, hanem a paktumot kötő másik fél becsületessége és korrektsége következtében. El kell ismerni, hogy a korona hajlandó volt szorosan ragaszkodni a paktumhoz és mindig azt az álláspontot foglalta el, hogy az uj választói jog behozatala alapján megalkotandó parlament összeilléséig a hadsereg fejlesztését és létszámemelését kérni nem lehet. Nos tehát, akkor a korona korrekt felfogása folytán dugába dűlt a hatalmat megtartani akaró egyes képviselők kísérlete, s most mégis csodálkozással látjuk, hogy a legutolsó időkben ezen katonai tárgyalások újból megindultak. Megindultak abban az időben, a mikor a paktum első pontja világosan megállapítja azt, hogy a magyar vezényszó és a magj'ar szolgálati nyelv teljesen ki van rekesztve a lehetőségek sorából. Kérdem én már most a t. többséget, hogyan mer valaki a koronával a katonai kérdésekben tárgyalásokba bocsátkozni és hogyan meri azokat nemzeti követelések nélkül szóba hozni, a mikor tudjuk, hogy a paktum szigorú szavai szerint és a bécsi körök felfogása szerint semmiféle változás e tekintetben be nem következett ? Hogyan mer valaki a nemzeti követelések nélkül a hadsereg fejlesztése és a létszám emelése tekintetében tárgyalni ? Kitől kapta erre nézve a megbízást, a nemzettől vagy a parlament többségétől ? Miféle mandátum jogosítja fel az illetőket arra, hogy annak alapján akár szóbelileg, akár másként, a nemzeti követelések redukálásával, tárgyalásokat folytasson és engedményeket tegyen ? Kmety Károly (tagadólag int). Farkasházy Zsigmond: Kmety Károly t. képviselőtársam hiába rázza a fejét; tény, hogy ez folyamatban van. Hiszen tegnap vagy tegnapelőtt történt, hogy itt a folyosót ellepték katonai előkelőségek, magas állású férfiak. Kmety Károly: De redukálásról nincs szó! Farkasházy Zsigmond: Hát vagy nagyon naiv a t. képviselő ur, vagy nem látja elérkezettnek még az időt arra, hogy álláspontját megváltoztassa a tekintetben, hogy elsősorban a magyar