Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

i35. országos ülés 1909 esőkre nézve. Mert a törvényjavaslat 74. §-ában szóról szóra a következőket mondja: »jogukban áll azonban a községeknek azokat a községi lakosokat, a kik életük 18 évét betöltötték és állami adót egyáltalában nem fizetnek, a napszámosokra megáüapitott községi adóval megterhelni. Tehát, t. ház, a kinek 800 korona évi jövedelme adómentes, annál a törvény világosan megengedi, hogy községi adóval azonban megterheltessék. Tehát a 800 koronás létminimumot már ezáltal redukálja. Ugyanezen törvényjavaslat egyik szakasza azt is kimondja, hogy a létminimum kedvezményével biroktól a hadmentességi adó 6 koronával beszedendő. íme tehát, rögtön kiviláglik ezekből az adatokból, hogy a 800 koronás létminimum a valóságban nemcsak hogy 1200—1300 koronát nem jelentene, hanem még a 800 koronát sem jelenti. Sokat semmiesetre sem jelent. T. ház ! A fővárosban és a városokban 800 korona létminimum semmit sem jelent, mert ezt nem lehet megfogni, nem lehet behajtani. Az ilyen, legkisebb jövedelemmel, illetve fizetéssel rendelkező egyéneknek lefoglalható ingóságuk nincs, mert a mi van, az túlesik a végrehajtási törvény keretén. Tehát itt oly nemesleíkűséget tanusit a javaslat, a melynek semmi értelme_sincs. A mi esetleg érne, azt is lerontja a 3. §. Epén csak az elv van kimondva; gyakorlati értéke semmi. Polónyi Géza t. képviselőtársam és Nagy Sándor t. képviselő ur is, szóba hozta, hogy a 3. §. a közös háztartásban élő feleség jövedelmét is a háztartás fejének jövedelméhez számitja és az adókivetésnél ez a jövedelem is hozzászámítandó. Én sem tartom ezt helyesnek; de még súlyosabb, nagyobb igazságtalanság a következő pont, a mely szerint a közös háztartáshoz tartozó többi lakóknak, fel- és lemenők és oldalrokonok jövedelme rendszerint a háztartás fejének jövedelméhez számítandó. Ez, t. ház, a legnagyobb fokú igazságtalanság és a gyakorlati életben azt jelenti, hogy azok a legszegényebb emberek, a hol a családfentartó apa és anya évi jövedelemé nem elegendő arra, hogy ők magukat és családaikat fentartsák, a kik abban a szomorú kényszerhelyzetben vannak, hogy kiskorú gyermekeiket gyárba vagy más megélhetésre, saját kenyérkereseti foglalkozásra hajtják, ezek a szegény emberek azon a czimen, hogy kiskorú gyermekeik pár száz K-t keresnek évenkint, kiesnek a létminimum u. n. áldásából. Ezekkel a legnagyobb igazságtalanság történik, t. i. a javaslat egyik kézzel megadja nekik a 800 koronás mentességet, a másik kezével pedig visszaveszi, a mikor azt mondja, hogy a kiskorú gyermekek keresete is hozzászámittassék a család évi jövedelméhez és az adó e szerint számítandó. ' Nincs igaza tehát Nagy Sándor képviselő urnak, a ki azt mondta, hogy itt mindössze csak egy-két koronát kitevő adókülönbözetről van szó, mert arról van szó, hogy az a család, a melynek feje 800 koronánál kevesebbet keres, most már EÉPVH. SÁPhÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. márczíus 8-án, hétfőn. 4§? kiskorú gyermekének jövedelme után fog adó alá vettetni. Ezt már fizetni tartozik. Erről van tehát szó, nem néhány korona adóról. Ez tehát súlyos igazságtalanság és a javaslatnak csúnya kétszinűsködése — nem tudok más kifejezést használni — mert egyrészről azt mondani, hogy 800 K összegig adómentes a család keresete, másrészről pedig megállapítani azt, hogy a kiskorú családtagek keresete hozzácsatolandó a 800 K minimumhoz — a mi által elvész a minimum kedvezménye — ez nem lehet más, mint kétszinűsködés. Ez arra való spekuláczió, hogy a szegény emberek higyjék, hogy 800 K jövedelemig biztosítva vannak az adókötelezettség ellen, a gyakorlati életben azonban megkapják az adóintést és mégis fizetniök kell a jövedelmi és kereseti adót. De azt mondta Nagy Sándor t. képviselőtársam igen szellemesen, hogy nem kell félni e miatt a 3. §. miatt, a mely szerint a kiskorúak jövedelme hozzászámittatik majd a családfő jövedelméhez és igy egy uj adóalap teremtetik: a családadó alapja. Családadóalap nincs a javaslatban ; itt csak a kereső foglalkozásokra vonatkozó adó, jövedelmi adó, személyi, kereseti adó van, de ez a 3. §. egy uj adóalapot teremt, a családadó alapját. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nem kell félni, mert a miatt, a mi iránt aggodalmát fejezte ki Polónyi Géza t. képviselő ur, egyetlenegy párti sem fog »visszamenni» Magyarországon ; azért, hogy a feleség és a családtagok keresete a családfő adóalajjjához hozzászámittatik, egyetlenegy házassággal sem fognak kevesebbet kötni Magyarországon. Ez nagyon szellemesen van mondva, de nem felel meg a való helyzetnek. A való élet azt mutatja, és ezt a statisztika is bizonyítja, hogy a házasságkötések száma a szerint csökken vagy stagnál, a milyen mértékben nehezedik a megélhetés. A való élet azt bizonyítja, hogy vannak házasulandó felek, a kik csak azért huzzák-halasztják évekig a házassági frigyet, mert még annyit sem tudnak szerezni, hogy egy szobára való bútort vásárolhassanak. Midőn a szocziális nyomorúság ilyen mérvű, nemcsak a városokban, de egész Magyarországon, akkor ezzel is számolnunk kell, ezt is feltétlenül szem előtt kell tartanunk és már azért sem szabad a 3. §-t elfogadni, hogy a házasságkötések számát ez az aggodalom ne csökkentse. Midőn a 3. §. ezen igazságtalanságának megszüntetését kérem a t. pénzügyminister úrtól, s a midőn arra kérem őt, hogy a családtagok keresetének a családfő jövedelméhez való számítását illető rendelkezést egészében hagyja ki, ha azt akarja, hogy a munkások elismeréssel és hálával legyenek iránta, akkor nemcsak a magam nézetét fejezem ki. mert ugyanezen állásponton van a munkaadók testülete, az országos iparegyesület is, a mely félti az ipart és annak felvirágoztatását, a jövedelmi adó mostoha rendelkezéseitől és a mely attól tart, hogy a munkások keresete és megélhetése ezen javaslatnak különösen 3. §-a által megnehezittetik. Mert az Országos Iparegyesület igen helyesen 63