Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

496 4-35. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfon. is be tudná bizonyítani, hogy ezekre 800 korona minimális összeg elég. Hiszen maga a ministerelnök ur például a lakásuzsora kérdésében teljesen mellettünk foglalt állást és elismeri, bogy milyen vérlázító magasak a lakásárak, ugy, bogy kisebb ember nem tudja azokat fedezni. Erre az álláspontra helyezkedett akkor is, a mikor például az élelmiszerek drágulása okainak kikutatása tárgyában ankétet hivott össze. Elismerte, hogy e tekintetben is tarthatatlan a helyzet. De szó sem férhet ahhoz, hogy a mint emelkedett a lakás, az élelem ára, ugy minden szükségleti czikk beszerzése is megdrágult. Ha ez az általános meggyőződés és a tapasztalat, sebogysem értem, miért dobják oda ezt a 800 koronás létminimumot, a mely megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz sok és semmiesetre sem elég ahhoz, hogy abból egy ember a maga és családja legszükségesebb megélhetési feltételeit előteremteni, beszerezni tudja ? Farkasházy Zsigmond: Francziaországban 12.000 frank minimumot csinálnak ! Pető Sándor: Ez tévedés! Mezőfi Vilmos : Erezte is a ministerelnök ur ezeket, és tudatában volt annak, hogy a 600 korona létminimum semmit sem ér, mert eredeti törvényjavaslatának 76. §-ában kimondja, hogy a mennyiben az összes állami egyenes adóból befolyó évi jövedelem a 200 millió koronát meghaladja, a többlet a 4. §. 7. pontjában adómentesitett 600 korona létminimum emelésére fog fordíttatni. Nem tudom miért hagyta ki ezt a szakaszt a pénzügyi bizottság. Pedig az én nézetem szerint 800 korona sem elegendő. Azért a részletes tárgyalás folyamán módosítást fogok benyújtani, hogy hagyjuk meg az emiitett szakaszt, hogy legalább meg legyen a reményünk arra, hogy ha 200 millió koronában kontingentált jövedelemnél több fog befolyni az összes állami egyenes adóból, a 800 koronás létminimum emeltetni fog. De hogy mennyire önkényes, a való életnek meg nem felelő a létminimumnak 800 koronában való megállapítása, azt bizonyítják, — nem a munkások, a kiknek a szavára a ház nem sokat ád... Somogyi Aladár: Ök se sokat adnak erre a házra. Pető Sándor : Somogyi Aladárra sem adnak sokat ! (Zaj. Elnök csenget.) Somogyi Aladár: Nem is megyek oda ! Pető Sándor: Nem is kell ilyen ember oda ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Mezőfi Vilmos : Hogy ez a 800 korona menynyire nem felel meg a való életnek, bizonyítják a munkaadók. Az Országos Iparegyesületet senki sem fogja szocziálista intézetnek mondani, ez tisztán és kizárólag a munkaadók érdekképviselete. Az Orzságos Iparegyesület ugyancsak az adójavaslatok dolgában előterjesztett egy emlékiratot, a melyben kiszámítja azt, hogy Budapesten egy munkás és a felesége megélhetéséhez feltétlenül szükséges évi összeg 1031 korona. Ezen alul Budapesten egy munkás és felesége megélni nem tud. 1031 korona kereseten alul lakást, élelmet és a legszükségesebb ruházatot ez a két ember a maga részére megszerezni nem tudja. Es én olvastam munkások kimutatásait, a kik azt állítják, hogy Budapesten 1600 korona bevételen alul munkás, a felesége és két gyermekük meg nem élhet. 1600 korona kell ahhoz, hogy egy négy tagból álló család a legszerényebb, a legszegényebb feltételek mellett meg tudjon élni. Ha ez igaz, — már pedig feltétlenül az — akkor sehogy sem értem, miért állapit] uk meg 800 koronában a létminimumot, mikor az nem létminimum. Miért áüapitjuk meg ennyiben a létminimumot, mikor eddig azok sem fizették az adót, a kiknek 800 koronáig terjedő jövedelmük volt csak. Hiszen ki lehet mutatni az adóstatisztikából, hogy ezek a legkisebb jövedelmű exisztencziák a rájuk kivetett első osztályú kereseti adót eddig sem fizették. Es ez a törvény, t. ház, sokkal súlyosabb ezekre a kis exisztencziákra, mint a milyen súlyos a mai állapot és a mai helyzet, mert az előttünk levő törvényjavaslat igen szigorú intézkedéseket tartalmaz arra nézve, hogy ezeket a legszegényebb, legkisebb keresettel biró munkásokat is adó alá vonja. Intézkedik a javaslat, hogy minden munkaadó minden egyes munkásának nevét, lakhelyét és az általa keresett pénzösszeget pontosan bevallja. Intézkedik a javaslat, hogy minden háztulajdonos, minden főbérlő a nála albérletben lakónak vagy ágyrajárónak nevét és foglalkozását tőle telhetőleg pontosan bevallja. Ilyen szigorú és pontos adóadminisztráczió mellett szinte lehetetlen lesz a legszegényebb embernek is kibújnia a jövedelmi adó kötelezettsége alól. Azt mondja a t. pénzügyminister ur és Nagy Sándor kéjjviselő ur is, hogy a valóságban nem 800 K a létminimum, hanem 1100—1200 K. Hát én tisztelettel kétségbe vonom ezt és állítom, hogy a valóságban még 800 K sem lesz a létminimum, hanem még 800 K évi kereseten alól levőket is meg fognak adóztatni. Ki fogom ezt mutatni, világosan kitűnik a statisztikából. A törvényjavaslat azt mondja, hogy a jövedelmi adó semmiféle pótadó kivetésének alapjául nem szolgálhat. Ez ellen tiltakozott Polónyi Géza képviselő ur. Tiltakozott az ellen, hogy a községek és városok e törvény folytán még rosszabb helyzetbe jussanak, mint a minőben voltak eddig ; mert pl. a jövedelmi adóra községi pótadót nem lehet kivetni, és mert a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat az évi fizetések, az állami és községi alkalmazottakat és tisztviselőket a községi pótadó fizetése alól teljesen felmenti. De azt nem mondta meg Polónyi Géza képviselő ur, — talán elkerülte a figyelmét — hogy a mi áll a jövedelmi törvényjavaslatnál az összes adófizetőkre nézve, az nem áll a létminimum alá