Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-435
494 ; /35. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn. Tehát a 18.000 koronán aluli földbirtokból eredő jövedelem mellett nem lesz annyi jövedelmi adó, mint eddig az általános jövedelmi pótadó volt, már pedig azt hiszem, épen mi nekünk függetlenségieknek az az érdekünk, hogy megvédjük azt a sok millió kisembert, kisbirtokost, a ki gerinczét képezte mindig a mi pártunknak. (Helyeslés balfelől.) De nézzük, hogy a kereskedelemmel és az értelmi foglalkozással foglalkozóknak kell-e félniök a jövedelmi adó exorbitáns emelésétől. Itt sincs természetesen pozitív adat, mert nem tudjuk, mi lesz az adóköteles jövedelem, de mégis a következőt vagyok bátor figyelmükbe ajánlani. Meg van állapitva a kereseti adónál az 1908. évi kivetés szerint minden foglalkozási ágnál az átlagos kereseti jövedelem. Az indokolás azt mondja, hogy az tulaj donképen csak 3%-nak felel meg, a 10% fiktiv, tehát a valóságban tulaj donképen háromannyi a jövedelem, mint a mennyit az átlag felmutat. Ha én felveszek háromszor oly nagy jövedelmet, és feltételezem, hogy a jövedelmi adónál ezen egyenes adóstatisztika nyolczadik kötetében felsorolt foglalkozási ágak jövedelmének háromszorosa lesz az adóbizottságok által megállapítva, akkor is oda jutok, hogy Magyarországon az iparosok és kereskedők közül nagyon sok ember fog a létminimumba esni, nagyon sok ember pedig igen csekély jövedelmi adót fog fizetni. Például az összes szatócsok átlaga — a kimutatás szerint 31.000 szatócs van — 350 K. Tegyük fel, hogy a jövedelem kipuhatolása mellett háromszor annyit fognak az adókivető-bizottságok megállapítani; akkor az adóskála második tétele alá, talán 7, vagy 9 K jövedelmi adótétel alá fognak esni. 30.000 korcsmárosnál az átlag szintén 350 K ; egy csomó fűszerkereskedőnél, rőföskereskedőnél hasonlóképen; szóval merem állítani, hogy a jövedelmi adó a kisjövedelmeknél, SŐT, a középjövedelmeknél sem fogja soha elérni azt az összeget, a mely összeget eddig az általános jövedelmi adó az adózó polgárokra rótt. Azt kérdezi Polónyi Géza t. képviselőtársam, hogy mi lesz a pénzügyi effektusa a jövedelmi adónak és előre megjósolja, hogy ebből nagy jövedelem fog előállani. Szívesen fel is ajánlaná a pénz ügy minister urnak azt a paktumot, hogy állitsa vissza a régi kontingenst, a mely 7 az eredeti javaslatban volt, ebből pedig kimaradt, mert a kontingens elejtése azt bizonyltja, hogy ő többet akar ezen adóból behozni, mint a mennyi a maximális kontingensben megállapitva volt. Erre nekem az a válaszom, (Halljuk/ Halljuk ! Zaj.) hogy mindenek előtt nézzük meg a külföldi példákat és állapítsuk meg, hogy milyen pénzügyi effektussal jár a jövedelmi adó ott. Azt tapasztaljuk, hogy a jövedelmi adó évről-évre. többet hoz az államnak, mint a niennjű az az előbbi kivetési cziklusokban. Azonban az sohasem baj, ha az adó többet hoz, mert az nem baj, ha az adó igazságos megadóztatás révén hoz az államnak nagy jövedelmet. Hiszen mikor a porosz jövedelmi adót életbe léptették, egyedül Aachenben 54 milliomost fedeztek fel, az addigi három helyett, a kik — mint egy lap akkor megirta, — addig szerény ibolyaként húzódtak meg. Nem kell tehát búsulnunk azon, hogy ha igazságos adóztatási elvek, nagy jövedelmek kipuhatolása mellett (Zaj. Elnök csenget.) valamely adónemből az állam többet vesz be, (Zaj.) hiszen az adóköteles egy r ének, az adóköteles vállalatok, az adóköteles jövedelmek, az iparnak, a kereskedelemnek, a földmivelésnek és mindenféle gazdasági nemeknek fejlődésével az egész világon folytonosan és állandóan fejlődnek. Ez adja meg az egész világon a jövedelmi adónak azt a pénzügyi effektust, hogy évről évre nő. Ezen tehát én nem búsulok Polónyi Géza t. képviselőtársammal, hanem azt mondom, vajha nálunk is nőne ez az adónem, de mindenkor — hozzáteszem, — igazságos adóztatási elvek mellett, a melyek ebben a javaslatban megnyilvánulnak és megállapitvák. Azt tartom, hogy az a számítás, a melyet a t. képviselő ur előadott a 164 millióval olyan, a melylyel magyarán mondva, nem érdemes foglalkozni, mert pl. hogy csak egyre mutassak rá, ő a 74 miihót minimális kontingensnek tüntette fel, pedig az a javaslat értelmében maximális öszszeg. Szóval a t. képviselő urnak számítása teljesen alaptalan. Mindezeket csak azért hoztam fel, mert mint függetlenségi ember, nem tudom nézni, hogy épen azt az adónemet, illetőleg azt az adójavaslatot támadják erősen, a mely a mi nemes elveinknek, a melyeket népünk és azok, a kik a függetlenségi eszmék erős támaszai, annyi évtizedeken át óhajtanak, valósítja meg. Én tehát a legnagyobb örömmel fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Éljenzés balfelől.) Elnök: Most pedig az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mezőfi Vilmos'! Mezőfi Vilmos: Igen t. képviselőház! Előttem szóló Nagy Sándor t. képviselőtársam kötelességének tartotta a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatnak, a melyet elfogad, azért kelni védelmére, mert ebben megvalósítva látja mindazt, legalább részben, a mit a 48-as és függetlenségi párt magáénak vall és a programmjába fölvett a létminimum és a progresszív adórendszer tekintetében. Nem tagadom, sőt elismerem, hogy az elv, t. i. a létminimum és a progresszív adórendszer elve, a miként ezt az összes javaslatok körül kifejlődött általános vitában hangoztattam is, tényleg a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatban benne van. De nem hiszem, hogy a magyar nép, a melynek a függetlenségi és 48-as párti képviselő urak a létminimum és a progresszív
