Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-435
488 >i-35. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn. legnagyobb mértékben naturál-gazdálkodás folyik, szabad-e és lehet-e egy ilyen kísérletet megtenni, igen vagy nem ? Én, t. képviselőház, kötelességszerüleg csak a figyelmet hivom fel arra, hogy mit fog ez jelenteni és hányféle vallomásnak lesz kitéve ezen jövedelmi adó alapján az, a kinek jövedelme van és az esetleg több helyen oszlik meg. Én azt hiszem, a t. pénzügyminister ur maga is tisztában van azzal, hogy itt nem kicsinylendő bajokkal és hátrányokkal állunk szemben. Tudom azt, hogy más államokban is a jövedelmi adó hasonló alapokra van fektetve, de ez talán sehol olyan nagy nehézségekbe nem ütközik, mint egy agrárállamban, a hol natural gazdálkodás alapján folyik az ország gazdálkodása és sehol annyiféle visszaélésre és zaklatásra okot nem szolgáltathat, mint épen nálunk. Én egy kérelemmel járulok a pénzügyminister ur elé. Miután ő sem lesz azon helyzetben, hogy e törvényjavaslat pénzügyi effektusa tekintetében pozitív számokkal állhasson elő és miután a skála alkalmazásából következő számtalan hátrányokat érezni fogjuk nap-nap után, nem tartaná-e helyesnek, hogyha ez a jövedelmi adóról szóló törvény nem lenne kitéve állandó izgalomnak és izgatásnak ; mert meg vagyok győződve, hogy ez lesz a legrövidebb életű törvény, ha igy lép életbe, a mint most javasoltatik. Nem lenne-e tehát helyes, ha ez a törvény — ez a pénzügyi eredményeiben is kiszámíthatatlan kísérlet — ugy, mint a mintaszerű Szászországban történt az 1904—1907-ig terjedő tartam közt, csak egy bizonyos lustrumra lépne életbe, ugy hogy lejártával természetszerűen következnék annak módosításának kötelezettsége és szüksége. Sok dolgot enyhíthetnénk ezzel, t. ház, mert majd csak a részleteknél méltóztatnak látni, mily sok olyan koefficziens merül itt fel, a melyeket abszolúte nem tudunk számadás tárgyává tenni, mert nincsenek hozzá statisztikai adatok. Nem veszítene vele a reform semmit, hogyha ez a törvény pl. csak öt évre — más országban három éves időszakot csináltak — léptetnék életbe. Kérem tehát a pénzügyminister urat, legyen kegyes e tekintetben nyilatkozni, mert jaéldául magam is sokkal enyhébben tudnám a törvényjavaslat hatását megítélni, ha azt látnám, hogy a tön r ényhozás 3—5 esztendő múlva okvetlenül abba a helyzetbe jut, hogy a törvényt revideálni és a gyakorlati életben felmerült aggályok számbavételével javítani is fogja. Most még csak két kérdésről szándékozom röviden nyilatkozni. Az egyik a kontingens kérdése, a másik a községi pótlékok kérdése. A t. pénzügyminister ur az eredeti javaslatban a jövedelmi adónál egy 46 milliós kontingenst javasolt, a melybe azonban nem volt belefoglalva a szolgálati illetmények utáni adó és az azutáni általános jövedelmi pótadó. Miután pedig a szolgálati illetmény utáni adó 7 millió korona, az ezután fizetendő általános jövedelmi j)ótadó. pedig egy millió korona, ez tehát 8 millió koronával jelent többet a 46 millió koronánál, vagyis az eredeti 46 milliós kontingens tulaj donképen 54 milliós kontingenst tartalmazott, holott a t. pénzügyminister ur nem kivan a jövedelmi adóval többet fedeztetni, mint 37,500.000 koronát az általános jövedelmi pótadóból és 8,500.000 koronát a másodosztályú kereseti adó nak fedezetlenül maradt részéből, ugy hogy ő csak 46 milliót akart fedezni, azzal azonban, hogy a szolgálati illetmények utáni 8 miihót nem vette be, tényleg 54 milliót hoz javaslatba. Ausztriában nincs kontingens. A t. pénzügyminister, hogy a kontingentálásnak általa javasolt rendszerét verifikálja, két indokot hozott fel. Az egyik, szerinte az volt, hogy nálunk azért van helye kontingentálásnak, mert a jövedelmi adó szerinte nem jelent ujabb adóterhet, másodszor azért, hogy az minden rejtett vagy nem eltitkolt adóemelésnek a lehetőségét kizárja. Hát, t. képviselőház, ez egy rendkívül érdekes álláspont, és azért voltam bátor már az előbb jelezni, hogy én a t. pénzügyminister urnak ezen kijelentését feltétlen tisztelettel és bizalommal fogadom. Nincs szükség fontosabb intézkedésre egy adótörvényben, mint arra, hogy titkos és rejtett adóemelés be ne következhessek. De mi lehetett az indoka annak, t. képviselőház, hogy a pénzügyi bizottságban az első fuvallatra ettől a kardinális állásponttól a t. pénzügyminister ur egyszerűen elállott, lemondott a 46 milliós kontingensről és ennek helyébe bevette a hadmentességi adóra vonatkozó specziális rendelkezéseket. Hát, t. képviselőház, ebből azonban először is az következik, hogy a czime a javaslatnak most már nem felel meg a tartalmának. Az eredeti javaslatban a hadmentességi adóról nem volt rendelkezés, tehát nem is volt szükség a czimben erről intézkedni; most azonban, miután a pénzügyi bizottság a hadmentességi adóra vonatkozó törvénynek megfelelő rendelkezéseit interpretálja illetőleg részben tartalmában módosítja, nézetem szerint a czimet is módositani kellene, ugy hogy az a jövedelmi adóról és az illető törvények némely szakaszainak módosításáról szóljon, t. i. az 1880. évi XXVII. és az 1883. évi IX. t.-czikk némely szakaszairól. Nem mondom ez lényeges dolog, t. képviselőház. De ha a mostani kodifikáczióiikat méltóztatik figyelembe venni, hányszor történik meg, hogy a legkiválóbb jogász nem tudja megtalálni, hogy milyen törvény van még életben. Hát legalább annyit tegyünk meg t. képviselőház, hogy ha már egy törvényt hozunk a jövedelmi adóról és ebben a hadmentességi adóról szóló törvényt valamely szakaszában módosítjuk, akkor legalább a czimben jelezzük azt, hogy ezen szakaszok módosítását is tartalmazza ezen törvény. Ha nem teszi meg a pénzügyminister ur, nekem teljesen mindegy. Szaporítjuk vele azokat az eshetőségeket, hogy ismét lesz egy kodifikáczionális szépséghiba, a mely közreműködik arra, hogy a. ki a hadmentességi adóról szóló törvényeket kezébe veszi, még mindig nem fogja tudni, hogy mi történt ezekkel a szakaszokkal és hogy ez egy másik
