Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-434
434. országos ülés 1900 márczius 6-án, szombaton. 477 A karmadik nyugta igy szól: »Kandt Miksa urnak Zágráb. Megerősítem, hogy ön hatszáz koronát kölcsönzött nekem, mely összeget a lehetőséghez képest fogom visszafizetni. Zágráb, 1908. április Í4-én. Kukics Szt. Nikola.« A negyedik nyugta igy szól; »Kandt Miksa urnak Zágráb. Kétszáz koronát utazás czéljából felvettem. Zágráb. 1908. május 1-én. Kukics Szt. Mkola.« Az ötödik nyugta igy szól: »Kandt Miksa urnak Zágráb. Négyszáz koronát átvettem öntől. Zágráb, 1908. május 11-én. Kukics Szt. Nikola.« És valóban Kukics április huszadikán Karlóczára utazik, a honnét Kandtnak a következőket irja: »Karlócza (Szerem) 1908 április 20. Kedves barátom, ma indulok Zimonyba. Az ügyek meglehetősen állnak. De azt hiszem, hogy kevés lesz a foglaló ahhoz, a mit venni akarok. Zimonyban várom az ön poste restante válaszát. Üdvözli Mile.« Huszonegyedikén pedig már Belgrádban van, a honnan a következő levelezőlajypal jelentkezik: »Ma átkeltem ide, a hol is önre gondol és üdvözli önt Miiéje, 1908 április 21.« Két nap mnlva, április huszonharmadikán Kukics már Zimonyból a következő levelet irja: »Zimony, 1908 április huszonharmadikán. Igen tisztelt uram! Ma átkeltem Belgrádból Zimonyba, csakhogy elküldhessem önnek jelentésemet, mert Belgrádban életbeléptették az összes elővigyázati rendszabályokat, s valóban lehetetlen önnek onnan jelentést küldenem. A szerb önálló párt Belgrádban a szerbiai önállóak által van képviselve, a »túloldaliakra« pedig Dr. Levics Milán tanár Ruvarac doktorral egyetemben ügyel, mert ők ketten legjobban ismerik a túlról való embereket és a ki gyanúsnak tetszik előttük, arra egész sereg spión által vigyáznak, a kik minden lépésénél kisérik. E kettőn kivül itt van még Valérián is, a karlóczai teológia tanára, Pribicsevics Szvetozár écles testvére. Ezenkívül Zimonyban láttam még Gjermanovics Atyimot is, a szerb földmivelő szövetkezetek és a »Privrednik« egyesület titkárát és Vaszilyevics Milánt, a »Szrbobran« czimű lap és az.önálló párt legtüzesebb hívét. Mindezek sorban figyelemmel kisérték minden mozdulatomat. Sőt mi több, még az itteni zimonyi postán is bizalmi embereik vannak az önállóaknak és nem mertem önt telefonicze értesíteni észrevételeimről, melyeket Belgrádban hallottam. Ezért levélbeli értesítést küldök. Barátaim, a kik érintkeznek a kormánynyal és a belgrádi Konakkal, azt mesélték nekem, hogy az év elején Belgrádban járt Nikolics bánhelyettes Teodor fia, hogy felvegye a sSzrbobran* szubvenczióját a szerb kormánytól az ő rendelkezési alapjukból, mert a »Szrbobran« szerkesztőségének emberei nem mertek érte menni, attól tartva, hogy mégis meglátja őket valaki, s hogy kikerüljenek minden gyanút, meghatalmazták Nikolics Teodort, hogy a pénzt ő vegye fel helyettük, de az ő részükre. Ezt, mondották, abból következtetjük, hogy a fiatal Nikolics látogatásokat tett a külügyminisztérium embereinél, a hol minden valószínűség szerint találkozott Pasicscsal is. Erre nézve, ha szükséges, a bizonyítékok is beszerezhetők. Egyébként maga a fiatal Mkolics sem fogja tagadni, hogy Belgrádban volt és ezzel kétségtelenül meg lesz állapítva, hogy milyen dologban volt ott. A mi az osztrák-magyar monarchiában, Boszniában és Herczegovinában létező nagyszerb propagandát illeti, mondhatom, hogy ez a j>ropaganda Belgrádból kap segítséget és élesztést. A szerb kormány, illetve Pasics Péter a királylyal egyetértően, kitárta a rendelkezési alap ajtóját, s mindazokat, a kik a nagyszerb eszméért dolgoznak, dúsan jutalmazza. Innét látjuk a boszniai szerb lapok rettenthetetlen írását és minden harmadik vértanú és harezos akar lenni, mert tudja, hogy ezért meg lesz jutalmazva és e mellett még dicsőségre is szert tehet. És épen ezért tartja Péter király erővel is Pasicsot, mert fél, hogy az ifjú radikálisok számon kérhetnék a rendelkezési alap ügyeit. Erről egész nyíltan beszélnek Belgrádban. Minderre nézve beszerezhetők volnának a tárgyi bizonyítékok, csakhogy erre nagyobb pénzösszeg kell, mert a szerbiai pénzért meg tesz mindent. Például néhai Jovanovics Pálnak az a nyugtája, a hogy Belgrádban mesélték nekem, közel 100.000 koronába került, mielőtt Khuen a kezei közé kapta volna. Ez a barátom pedig, a ki arról biztosit, hogy megszerezhetné a dokumentumokat, csakhogy időt kell neki engedni erre, azt mondotta nekem, hogy 20—30.000 koronával mégis el lehetne érni valamit és hogy ezzel a pénzzel neki előre is vesztegetnie kellene mindenkit. Máskülönben, azt mondja, nem megy. (Zaj. Elnök csenget.) Ez csak rekognoszkálás volt. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hogy talán rövidebbre méltóztatnék előadását fogni, inert a házszabályok tiltják a beszéd felolvasását. Én nagyon méltányloni a képviselő ur jóakaratát, s minthogy nem tud jól magyagyarul, el is nézem, hogy beszédét olvassa, de kérem, szíveskedjék azt rövidre fogni, mert az idő már nagyon előre haladt. Surmin György: Én 200 koronát adtam ennek a barátomnak, hogy dolgozzék tovább, s az ő tanácsára vissza kell térnem Zágrábba, miután nagyon is figyelni kezdtek reám, s a húsvéti ünnepek után ismét odamegyek, ha addig ön megszerzi nekem a pénzt és visszaadja ezt a 200 koronát. Végül biztosítom önt, hogy én tovább is önöknél maradok, híven és odaadóan teljesítve a
