Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

476 k3í. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton,. hanem politikai mahinácziókról, melyekben a kormány is részes. Figyelemmel kisértük, hogy mi iródik és mi történik, és beláttuk, hogy az egész pör csak egy tömeg demincziáczió, hazugság és becsempészett dolog folytán vált lehetségessé. A kostajniczai eset fényesen megvilágitja ezt! Apránként aztán én és társaim oly pontosan, oly részletesen tudtunk meg bizonyos dolgokat, hogy az illető személyek többé nem tagadhattak. Ily módon végül megtudtuk azt is, hogy a bán ur a szerbeknek az állítólagos felségárulás miatti üldözésére nemcsak, hogy befolyást gyakorolt, hanem még pénzt is adott a »felségárulók« kutatásához és ahhoz, hogy a szerbekre bűntettek költessenek. Mi felelősségre vontuk azokat, a kik az ő eszközét képezték és a mikor ezek látták, hogy mi majdnem mindent tudunk, és a mikor bünfenyitő feljelentéssel fenyegettük meg őket, olyan dolgokat vallottak meg előttünk, melyekből legjobban kitűnik az a rendszer, melyen ez a per felépült. Ily módon ma abban a helyzetben vagyok, hogy kissé fellebbenthetem a fátyolt a kulisszák mögött lejátszódott titkos eseményekről, csak egy kissé, mondom, mert még sok más dolog fog titokban maradni, melyeket mi nem tudhatunk meg, de a melyekre az általunk ismert dolgok alapján következtetnünk kell. Ismert dolog, hogy báró Rauch ur mint bán — Horvátországban maga, de sajtója által is politikai ellenfeleinek az antidinaszticzizmussal való szakadatlan megvádolását tette rendszerré, később pedig felségárulással kezdte őket vádolni. E miatt konfliktusba keveredett a szerb önálló párttal, melynek során adós maradt azon állításának bizonyítékával, hogy e párt felségáruló. Erre a bizonyítékra szüksége volt azért, mert e párt ]8 képviselője nyíltan felszólította, hogy azt adja elő. Ez a bizonyíték nem volt a bán birtokában és ma sincs ott, de nem is lesz, egyszerűen azért, mert az ő állítása nem felel meg a valóságnak. Miután e bizonyíték nem létezett, mesterséges módon kellett azt elkészíteni, még j>edig két irányban: a szerb nemzet jelvényeit a felségárulás kritériumaival azonosítva és hamis felségáru] ási eseteket konstruálva. Ily módon történt, hogy Rauch bán bizalmasának, Kandt Miksa zágrábi hírlapíró urnak utasításokat és parancsokat adott arra vonatkozólag, hogy keressen és készítsen elő részére oly anyagot, mely kompromittálhatná a szerb önálló pártot, más szavakkal, hogy találjon részére felségárulókat. És ez az ur, a ki azt tartotta, hogy a bán csak a maga, a hírlapokban közzétett nyilatkozatait akarja igazolni és hogy az emberek nem fognak börtönbe kerülni, de különösen nem is álmodva, hogy az ismert agent provokátor, Nasztics keze is benne lesz a dologban, •— meg is tette ezt a bán intencziói szerint mindaddig, a mig Nasztics megjelent a maga »Ernale«-jával és a mig a letartóztatások meg nem kezdődtek. Akkor azonban, látva, hogy ezek az üldözések az üldözöttek szabadságának, egészségének és vagyonának elvesztésével függnek össze, beszüntette működését. Kandtnak két bizalmasa volt, az egyik Kukics Sztankov ííikola ur, a ki ma Rauch lapjának, az »Usztavnoszt«-nak munkatársa, a másik pedig Simics fényképész ur. Nevezett Kandt Miksa hírlapíró ur e kettőnek minden tettéről referált Rauch bánnak, a kitől erre a czélra szukczesszive összesen kétezer koronát kapott a múlt év márczius, április, május, június és Julius havában, a miről mindig ezt a nyugtát adta a bánnak: »Erhalten für politische Zwecke.« Kandt mindezeket az összegeket személyesen Rauch bántól vette át, s csak 200 koronát adott neki a bán nevében Áccurti államügyész. Miután a nevezettek működése ismert dolgokra vonatkozik, a minek a vádlevélben a topuszkói esetnél is nyoma van, mely azon jelentés alapján lett gyártva, melyet Simics fényképész ur hozott, én egy kissé részletesebben fogom leirni ezeket a dolgokat és fel fogom mutatni a bizonyítékokat, melyek nálam vannak és a melyeknek a fénykéjjét mindenki megszemlélheti. Hogy a dolog még világosabb legyen, kiemelem, hogy ezek a dokumentumok ismeretesek Rauch bán előtt, Vodogazse Milka levele pedig, melyben az egész topuszkói eset készült, ma is Rauch bán birtokában van, mert két példányban készült. Elsősorban fel fogom olvasni Kukics Nikola ur nyugtáit, a ki jelenleg a Rauch féle »Ustavnost« szerkesztőségének tagja, a dátumokkal együtt. Az emiitett hétezer koronából, melyet Rauch báró adott felségárulók és kompromittáló anyag beszerzésére, Kukics maga kétezerháromszázötven koronát kapott, amiből világosan látszik, hogy Rauch báró nagy súlyt fektetett arra, hogy a felségárulók szállíttassanak neki és hogy Kandt valóban erősen hozzálátott a munkához, hogy megtalálja a kompromittáló anyagot. Kukics csak ezerhatszázötven koronáról adott nyugtát, mig a többit nyugta nélkül vette át. Az első nyugta igy hangzik: »Kandt Miksa urnak Zágráb. Megerősítem, hogy ön kétszázötven koronát kölcsönzött nekem, mely összeget a lehetőséghez képest fogok visszaadni. Zágráb, április 10-én. Kukics Szt. Mkola.« A második nyugta igy szól: »Kandt Miksa urnak Zágráb. Megerősítem, hogy ön kétszáz koronát kölcsönzött nekem, mely összeget a lehetőséghez képest fogom visszaadni. Zágráb, 1908. április 12-én. Kukics Szt. Nikola,«