Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-434
474 43í. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton. évi 51. sz. kúriai döntvényre, melylyel kimondatott, hogy az ily kötvény az illető volt úrbéresek tulajdonát képezi, jóváhagyást nem igényel, azon részétől pedig, melylyel a kérdéses 11.900 korona tőkének kamatai a volt úrbéres gazdaközönségnek átadatni, illetőleg rendelkezésére bocsáttatni czéloztatik, a jóváhagyás megtagadtatik, mert a fent hivatkozott kúriai döntvény határozottan kimondja, hogy azon vagyon, melynek forrását az úrbéri italmérésből eredő jövedelem képezi, eredeti jellegét a községi szervezet átalakulásával sem vesztette el«. T. ház, itt 1903-ban Somogy vármegye törvényhatósága a curiai döntvényre való hivatkozással elismerte azt, hogy ezek a regálekártalanitási tőkék nem a politikai községé, ezek a tőkék a volt úrbéres birtokosságé. Aztán egy ferde magyarázattal odavitte a dolgot, hogy a kamatokat mégis visszarendelte a politikai községnek. T. ház! Ha száz paragrafusra hivatkoznék is ez a határozat, az a nép ezt csak a maga meztelenségében, a maga valóságában látja és azt mondja: Lám, elismerték az urak, hogy ez a vagyon a mienk, de a jövedelmét maguknak tartják meg. Ilyen állapotokat tovább fentartani nem lehet. De van még egy ujabb curiai döntvény, a mely a benyújtandó interj^elláczióban benfoglaltatik. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, tehát most nem olvasom fel. Az 1906-ik évben 2114. szám alatt hozott curiai döntvény félre nem magyarázhatatlanul kimondja, hogy a tőkék kamataikkal együtt a gazdaközönségnek, a volt úrbéres birtokosságnak tulajdonát képezik azon kikötéssel, hogy a politikai községek által fordítandó a volt úrbéres birtokosság közös czéljaira. T. ház ! En ugy hiszem, hogy ezt az igazságtalanságot, ezt a már a legfelsőbb bíróság által is kimondott jogsérelmet a törvényhozásnak, a kormánynak kötelessége megszüntetni. (Helyeslés balról.) Mert, t. ház, nem kis dologról van itt szó. Én nem akarok vádat emelni a nagybirtokosok ellen. Én készséggel elhiszem azt, hogy ő nekik ezt a dolgot máskép mutatták be, más oldalról ismerik ezt a viszonyt, de ez tényleg igy áll. A községben volt a nagybirtokosoknak két-három korcsmája a kisbirtokosságnak egy vagy egy negyedéves. Már most a regálekártalanitásnál annak az állam által történt megváltása után a nagybirtokosok a korcsma jogát egyedül és kizárólag élvezik, annak a kisbirtokosság korcsmájának jogát pedig annyi százalékban szintén ők élvezik, a mely százalékkal kötelesek a községi adóhoz hozzájárulni és ez községenként 20—40, sőt 70%-ra is rug. Mégis csak lehetetlen állapot, hogy az a nagybirtokos gazdag ember a magáé mellett 70% erejéig azt a sok kisemberét is használja ! Nagybirtokosaink sokszor csodálkoznak azon, hogy a kisbirtokos elégedetlen és nem viseltetik teljes bizalommal a nagybirtokos iránt. Méltóztassék csak ezt az egy esetet megvizsgálni és akkor nem fognak ezen a bizalmatlanságon csodálkozni. Azok, a kik azt akarják, hogy a kis- és a nagybirtokosok mint érdektársak együttműködhessenek, igyekezzenek az ilyen dolgokat meg szüntetni! (Helyeslés a baloldalon.) A t. háznak és a t. kormánynak pedig figyelmébe ajánlom azt, hogy ha ezeket az ügyeket közigazgatási utón simán el nem intézteti — a mit ugyan hinni nem akarok, — ezzel óriási költségbe kerülő birói pereket fog felidézni, a melyeknek vége a curiai döntvények alapján már előre látható ugyan, de a melyek azután hatalmas eszközül fognak szolgálni a két osztálynak egymástól való még nagyobbfoku elidegenítésére. Mondom, én ezt hinni nem akarom, de hogy ez az ügy minél előbb rendeztessék; ez az igazságtalanság megszüntettessék és ez által a társadalmi béke és egyetértés felé egy nagy lépéssel haladjunk előre, ezen czél mielőbbi eléréséért bátor vagyok a t. belügyés pénzügyminister úrhoz, s némileg az igazságügyminister úrhoz is a következő interpellácziót intézni. (Halljuk 1 Halljuk ! Olvassa :) »Van-e tudomása a minister uraknak arról, hogy a volt úrbéres birtokosok közös tulajdonát úrbéri jogon képező korcsmáztatási jognak az állam által történt megváltásokar a kártalanitási kötvények Magyarország legtöbb községében tévesen a politikai községek tulajdonául Írattak át; ezen tőkék kamatait a politikai községek jogtalanul még ma is használják és ez által a volt úrbéres birtokosok érzékenyen megkárosittatnak % »Van-e tudomása továbbá a minister uraknak arról is, hogyakir. Curia 1906. évi május hó 17-én 2114/906. szám alatt hozott elvi jelentőségű határozata, a mely szerint a községi úrbéri italmérésért megállapított kártalanitási összeg tulajdonjoga a volt úrbéreseket illeti és az az összes kötményezett kötvényekben a politikai községeknek adandó ki, akként értendő, hogy a regálekártalanitási öszszegnek és annak összes kamatainak tulajdonjoga a volt úrbéreseket nem egyénileg, hanem a volt úrbéresek egyetemét (a volt úrbéresek közönségét) illeti meg ! A miből következik, hogy a kártalanítási összeg az úrbéres közönség nevére kötményezett kötvényekben adandó ki a politikai községnek, ezáltal lévén annak jövedelme a volt úrbéres közönség czéljaira fordítandó.« »És ha a minister uraknak van tudomásuk erről a fennálló jogtalanságról és az azt megszüntető, de végre nem hajtott curiai döntvényről, kérdem a minister urakat, tesznek-e intézkedéseket, hogy az ország volt úrbéres közönségével ez közölve legyen, mert a legtöbb községben erről a curiai döntvényről nem is tudnak.« »Hajlandók-e a minister urak saját hatáskörükben intézkedni, hogy szerte az országban megszüntettessenek azon jogsérelmek, a melyek az 1888. évi XXXI. t.-cz. téves magyarázásából, téves végrehajtásából eredtek és a mely sérelmek kizárólag Magyarország volt úrbéres közönségeit sújtják ?«
