Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-419
42 410. országos ülés 190 akkor a ház elnöki székében ült. A mint utólag, évekkel azután hallottam, a memorandum nem egészen Apponyi önkényes, egyéni ténye lett volna, hanem ő akkoriban, a midőn tudvalevőleg először kezdtek czélzásokat tenni azokra a 22.000 főnyi ujonczokra, a melyekkel most is kezdenek kísérletezni és a midőn Széll Kálmán ministerelnökkel szemben gr. Apponyi Albert bizonyos aggodalmainak adott kifejezést a hadsereg kérdésének megoldása tekintetében, akkor állítólag, mert én csak on dit-ket mondok el, maga Széll Kálmán szólította volna fel gr. Apponyi Albertet arra, hogy foglalja írásba az ő nézeteit a hadsereg kérdésében és hogy ezeket majd azután meg lehet beszélni. Gr. Apponyi Albert, a képviselőház elnöke ezt megtette, írásba foglalta híres memorandumában, azt egészen bizalmasan közölte a ministerelnökkel. Már most egy szép napon ez a memorandum, hogy milyen czélzattal, az talán ma, utólag világos, de akkor egész bizonytalan volt, megjelent a bécsi lapban és attól fogva az egész magyar parlamenti világ annyira fölborult, annyira zavarossá lett, hogy e memorandum következtében a mai napig sem tudott rendbe jönni. Ebben a memorandumban, a melylyel talán lesz szerencsém egy következő alkalommal részletesebben foglalkozni, az a konklúziója volt gr. Apponyi Albertnak, hogy a magyar nemzet járulhat hozzá az osztrákmagyar közös hadsereg fejlesztéséhez, a mig egyrészről a nemzeti eszme bele nem vitetik az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregbe, — és itt a 67-es törvény nomenklatúráját használom — és a mig nem tisztázódik az a kérdés, vájjon a magyar alkotmányos faktoroknak van-e és pedig döntő beleszólásuk a hadsereg felett gyakorolt haduri jogokba. Ez volt Apponyi memorandumának lényege és a függetlenségi párt, a mely akkor a képviselőház legtekintélyesebb kisebbsége volt, valósággal kínos helyzetbe jutott ezen memorandum folytán, mert bár igaz, hogy mindig voltak a függetlenségi párt részéről követelések, panaszok a hadsereg kérdésében, mert mindig kifogásolta az osztrákositó szellemet, az ott uralkodó hangot és mindig követelte a magyar hadsereg külön tartását, de soha senkinek sem jutott eszébe a függetlenségi párton azelőtt, hogy jogok alatt követeléseket hangoztasson, a melyekkel azok megvalósulásáig a hadsereg tekintetében leküzdhetetlen akadályokat gördit a parlament munkaképessége elé. Mikor a memorandum megjelent, a függetlenségi párt, hogy szabaduljon azon kínos helyzetből, a mely szerint egy 67-es alaj)on álló, kormánypárti férfiú, a ki a szabadelvű párt tagja, többet követeljen, mint a függetlenségi párt, a mely semmit se követel a hadsereggel szemben, a melyre nézve a kormánypárti, a 67-es szabadelvű párti gróf Apponyi Albert ilyen jelentékeny dolgokat kíván, mondom, hogy ebből a dilemmából, ebből a kellemetlen politikai helyzetből a függetlenségi párt kijusson, azt mondotta, hogy jól van, mi ezt minimumnak elfogadjuk, abban a tekintetben, a melyet február 15-én, hétfőn. a kormánypárti 67-es gróf Apponyi Albert posztulátumként felállított és a magyar nemzet, a magyar parlament addig egyetlen ujonczot sem fog megszavazni a hadsereg részére, a mig ezek a követelések, a melyek nem a 48-as elvből folynak, a melyek nem egyeznek meg a függetlenségi törekvésekkel és a függetlenségi programmal, de a melyek a 67-es törvényből folynak, a melyeket a kormánypárti vezérek állítottak fel, tehát a mig mindezek a posztulátumok meg nem valósulnak. És ezzel indult meg az a nagy obstrukczió, a mely évekig tartott, a mely Magyarország pénzügyi és gazdasági viszonyait egy időre megrázkódtatta. Ezen harcznak, ennek az obstrukcziónak részleteivel ma nem kívánok foglalkozni. Csak rámutatok, t. ház, — és itt újból hangsúlyozom, hogy abszolúte semmi czélzás nincs az akkori és a mostani helyzet szembeállításában — arra, hogy deputácziók indultak meg akkor az ország minden részéből, és azok nem a kormányelnököt keresték fel, a ki iránt a bizalom már megingott, hanem felkeresték a képviselőház elnökét, a kinek az ellenzékkel szemben tanúsított igazságos, lojális eljárása közreműködött abban a tekintetben, hogy az egész magyar nemzetet áthatotta, a függetlenségi, illetve nemzeti követelések ezen minimumának elengedhetetlen szükségessége, ugy hogy végül is a nemzeti követelés ereje az egész szabadelvű pártot, a mely erre az álláspontra helyezkedni nem akart, elsöpörte. Azonban, mielőtt ezt a visszapillantást befejezném, feltétlenül szükséges, hogy következendő fejtegetéseim szempontjából reá mutassak arra a mozzanatra, (HaWjulc! Halljuk!) hogy a mikor az akkori kormány, illetőleg szabadelvű párt, a függetlenségi párt obstrukcziójának erős nyomása, a közvélemény felzúdulása által rendkívül szorongatott helyzetbe került, akkor összegyűlt kilencz tekintélyes kormánypárti férfi és egy u. n. 9-es bizottsági ülésen hosszú vajúdások után egy programmot, egy memorandumot készítettek. Ez az u. n. 9-es bizottsági programm képezte volna alapját egy kibontakozásnak, a melybe azután Apponyi Albert grófnak és híveinek is, de a függet- j legségi pártnak és az országnak is bele kellett volna nyugodnia. Kmety Károly: Szép kevés van abban a 9-es bizottsági programmban ! Farkasházy Zsigmond: Én nagyon fontosnak tartom, hogy leszegezzem t. képviselőtársamnak ezt a nyilatkozatát, hogy szép kevés van abban a 9-es bizottsági programmban, mert ezt az egész inozidenst az elmúlt harczokból csak azért hoztam fel, hogy beszédem konkluziój aképen kimutassam, hogy bizonyos inkonzekvencziával indultak meg a tárgyalások a napokban a hadvezetőséggel, a melyek folyamán sokkal kevesebbet hajlandók akczeptálni azoknál, a melyek nem a függetlenségi követelésekben, nem az Apponyi-féle memorandumban foglaltatnak, hanem a melyek a 9-es bizottsági programmban vannak, melyet pedig a függetlenségi párt sem fogadott el soha, és a
