Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

419, országos ülés 1909 melyről még gr. Apponyi Albert sem nyilatkoztatta ki soha, hogy ahhoz hozzájárul. '"c Csépány Géza: Előre haladunk a nemzeti követelésekben! Farkasházy Zsigmond: De hát mielőtt erre részletesebben rátérnék, kötelességem levonni a konzekvencziát az elmúlt obstrukcziós idők tapasztalataiból. pf'A magyar vezényszó miatt, a mely nem volt programmpontja a függetlenségi pártnak és a melynek megvalósulását, sajnos, annyi küzdelem árán sem sikerült elérni, a függetlenségi párti kisebbség nem tartotta szükségesnek és elengedhetetlennek az ujonczok megszavazásának megengedését, s mindenkor hajlandó volt meggátolni az ujonczoknak márcziusra való megszavazását. Kérdem, t. ház, micsoda indoka van ma a függetlenségi pártnak, hogy mint többség más álláspontot foglaljon el, mint a melyet elfoglalt éveken keresztül, mint kisebbség ? Erre a kérdésre adta meg a feleletet gróf Apponyi Albert (Halljuk ! Halljuk !) — majdnem azt mondtam, a szabadelvű pártnak tegnapelőtt tartott gyűlésén (Derültség.) — a függetlenségi párt legutolsó ülésén, azzal az igen elmés és lapidáris kijelentéssel, hogy helytelen volna a magyar alkotmányosság bármely tényezőjével szemben bizalmatlankodni. Hát, bocsánatot kérek, mivel szerény felszólalásom során alkalmam volt és még alkalmam lesz gróf Apponyi Albertnak a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontjával részletesebben foglalkozni, most csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy kevés ember van a magyar parlamentben, a ki gróí Apponyi Albert iránt olyan tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetnék, mint én, de semmi esetre sincs egy sem, a ki nálam nagyobb tisztelettel viseltetnék ő iránta. Mindamellett, sőt épen ennek igazolására, vagyok bátor gróf Apponyi Albertra nézve egy hosszú időn keresztül sokszor előfordult téves felfogást rekriminálni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Apponyi Albertról ellenségei — és ilyenek a mai kormánypártban is nagy számban vannak — azt szokták mondani, hogy ő nagy ábrándozó, egy Staatsträumer, a ki theoretikus politikát tud csak csinálni, de a reális élettel nem tud megalkudni. Méltóztassék elhinni, hogy ennek épen a homlokegyenest ellenkezője áll. Apponyi Albertnél praktikusabb politikus nincs a magyar parlamentben. És ez nem nézet dolga, mert ezt a tények bizonyítják. Az egész magyar történelem utolsó hat, sőt mondhatom, tizenöt esztendeje azt bizonyítja, hogy gr. Apponyi Albertnél praktikusabb politikus a magyar parlamentben nincs, (ügy van !) Emlékeztetem t. képviselőtársaimat arra, mikor gr. Apponyi Albert a nagy szabadelvű tábornak gunykaczaját volt éveken keresztül eltűrni kénytelen csak azért, mert ő a maga politikai ideáljának a nemzetiszinű kardbojtot tekintette. És ha végignézünk az utolsó esztendők politikai eseményein, azt látjuk, hogy gr. Apponyi Albert SZÍVÓS, következetes, ernyedetlen, tudatos február 15-én, hétfőn. 43 munkával addig vitte, hogy volt egy pillanat Magyarország történelmében, mikor ez a nemzetiszinű kardbojt uralkodott, s az egész magyar közéletet, az egész magyar parlamentet, a nagy monarchiának összes viszonyait válságba juttatta. Én azt hiszem, hogy annál nagyobb politikai eredményt nem lehet elérni, mint hogy gr. Andrássy Gyula, a ki a politika és különösen a közjogi politika terén mindig ellentétben volt gr. Apponyi Alberttel, maga állott annak a politikának élére, a melyet egykor gr. Apponyi Albert a szabadelvűpárti tábor gunykaczaja között hirdetett. Molnár Jenő: S most Apponyi visszatért Andrássy politikájához ! Farkasházy Zsigmond: T. ház! Gr. Apponyi Albert politikája, a mely jelszavak tekintetében némileg átalakult vezényszó-politikává és a mely átalakult a magyar nemzeti eszme politikájává, mindig ugyanaz maradt; hiszen a nemzetiszinű kardbojt is csak egy szimbóluma volt gr. Apponyi Albert törekvéseinek. Ez belevitetett a szabadelvű pártba; szétrobbantotta, megsemmisítette azt a szabadelvű pártot; a függetlenségi kisebbségből többséget csinált és éveken keresztül annyira uralkodott az egész magyar közéleten, hogy mindaz, a mi az utolsó esztendőkben történt és mindaz, a mi a következő években még jó hosszú ideig történni fog, gr. Apponyi Albert praktikus politikájának következménye. Érthető tehát, hogy az az igazságtalanság, a melynek folytán egy ilyen nagy magyar államférfiú az aktuális kormányzati politikából kirekesztetett, megszűnt, és hogy ő ma az aktuális politikában nemcsak hogy részt vesz, de abban döntő szerepet visz. Távol áll tőlem az, hogy

T gr. Apponyi Albert nemes személyét meggyanúsítsam azzal, hogy ő talán a katonai kérdéseket emeltyűnek használta a maga politikai érvényesülése érdekében. A ki gr. Apponyi Albertet ismeri, az igen jól tudja, hogy az ilyesminek ideája is távol áll tőle és ez a feltevés bárkire inkább illenék. De a tények mutatják, hogy midőn a katonai kérdések felvetésével, kitűnő politikai irányításával és előtérbeállitásával végre a függetlenségi párt gr. Apponyi Albert fővezérlete alatt uralomra jutott, akkor, a mint azt csodálkozással láthatjuk, egyszerre gr. Apponyi Albert maga oly jelszót ad a többség szájába és oly jelszót próbál érvényesíteni, a mely előzőJpolitikájávai homlokegyenest ellentétben áll. Hiszen mit kívánt a szabadelvű párt mint többség a függetlenségi párttal szemben, a mely az obstrukczióval felforgatta az egész politikai életet ? (Mozgás balfelől.) Kivánt-e egyebet, mint azt, hogy az alkotmányosság egyetlen tényezőjében se keltsenek bizalmatlanságot a magyar nemzettel szemben ? De a magyar vezényszó miatti harcz és a katonai obstrukezió egész során mi történt egyéb, mint az, hogy bizalmatlanság keltetett az alkotmányosság egyik tényezőjében a nemzet iránt és midőn odáig vittük a dolgot, — én helyeslem, hogy odáig vittük és ma is ezen az állásponton vagyok — hogy katonák lepték el a padokat és minket a