Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

í3í. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton. 473 mindenesetre eléggé jellemző a mi közigazgatási viszonyainkra; annyival is inkább, mert legfelsőbb bíróságunk, a királyi kúria, már két izben is hozott ebben a tárgyban döntvényt, illetve elvi jelentőségű határozatot, a melyben minden kétséget kizárólag kimondja, hogy ezek a regálekártalanitási kötvények a volt úrbéres birtokosság tulajdonát képezik és ezek jövedelme a volt úrbéres birtokosság közös czéljaira forditandók. Hogy milyen előzmények után létesülhettek ezek az állapotok, legyen szabad erre vonatkozólag némi magyarázattal szolgálnom. T. ház ! 1848-ban, mikor a közös teherviselés kimondatott, ez a törvény a községi háztartásban végre nem hajtatott. A község kiadásai továbbra is a volt úrbéres birtokosság közös tulajdonát képező erdő-, legelő- és korcsmáztatási jog jövedelméből fedeztettek. Ez a szokás fennállott még a birtokelkülönités után is, mindaddig, a mig a községek kiadásai olyan magasra nem emelkedtek, hogy ezek a közös jövedelmek azokat fedezni képesek nem voltak. Ekkor állott be a zavar, a mikor is az állami adó arányában kellett a községi terhet kivetni. A községi képviselőtestületek, a melyeknek legtöbbjében az uradalmaknak gazdatisztjei és lekötelezett emberei voltak az irányadók, iparkodtak a régóta használt jövedelmekből minél többet visszatartani, és ez a korcsmáztatási jövedelemnél leginkább sikerült nekik, mert arra rádisputálták, hogy a községi korcsmáztatási jog volt, tehát ezután is a politikai község tulajdonát képezi, és miután ezen állitásukban a hatóság is támogatta őket, tényleg keresztülvitték, hogy a jognak az állam által történt megváltásakor a regálékötvényeket a politikai községekre irták át, és a kamatokat mai napig is ugyancsak a politikai községek szedik. Az a magyarázat azonban, hogy a korcsmajog a politikai községé azért, mert előbb is községi korcsmának nevezték és annak jövedelmeit előbb is községi czélokra forditották, nem állhat meg, mert ha ezen a czimen el lehet venni a korcsmát, el lehetett volna venni a községi úrbéri birtokosságnak erdejét, legelőjét, sőt még bikáját is, mert ezeket is községi erdő, községi legelő, községi bika megjelöléssel illették, csakúgy, a mint a korcsmát községi korcsmának nevezték. A mikor a politikai és a gazdaközönség szétválasztásával a község szétválasztása kezdetét vette, a lakosság a kettő közötti különbséget nem birta felfogni és még ma is vannak emberek, a kik a kettő közötti különbséggel nincsenek tisztában. Abban az időben — ezelőtt 20 esztendővel — ha akármelyik községi embertől, akár magától a községi birótól megkérdezték, hogy kié ez a korcsma, azt felelte, hogy a községé. De ugyanezt felelte volna, ha az erdőről, a legelőről kérdik, mert az is és minden vagyona az úrbéres birtokosságnak »községi« néven használtatott. Ez megszokott dolog volt azután is, használták később is, és fogalmuk sem volt róla, hogy a czim miatt milyen félreértések származhatnak. Hivatkozhatom községi képviselőtestületi jegyzőkönyvekre a 70-es évekből, a melyek félremagyarázhatatlanul igazolják, hogy a volt úrbéres birtokosságnak közös tulajdonát képező erdő, legelő, korcsmajog mind községi elnevezés alatt állott és a községi képviselőtestületek rendelkezése alá volt bocsátva. Ma is feltalálható e jegyzőkönyvekben, hogy a tárgysorozatba fel voltak véve: a község legelőjének mikénti használata, a község erdejében lévő fák milyen mennyiségben való eladása, a község korcsmájának bérbeadása, a községi bikák eladása és vétele és mindezen jövedelmeknek hovafordítása. Ez már elég bizonyíték arra, hogy nemcsak a korcsmát nevezték községi korcsmának és nemcsak a felett intézkedett a községi képviselőtestület, hanem az úrbéres birtokosságnak minden néven nevezendő vagyona felett. Hogy nemcsak a korcsmajövedelmeket forditották a politikai község kiadásainak fedezésére, még a birtokelkülönités után is, e tekintetben több községi képviselőtestületi jegyzőkönyvre hivatkozhatom, így 1874-ből Csokonya község képviselőtestületének jegyzőkönyvében ezek állanak : jelen vannak N. N., uradalmi tiszttartó, N. N., plébános, N. N., nagybirtokos stb. A tárgysorozatban benne van : a községi erdőből befolyt 1004 forint gubacspénz hovaforditása; a határozatoldalon pedig azt találom : hogy miután az 1004 forint gubacspénz már a község czéljaira lett felhasználva, tehát ebben a tekintetben ujabb határozathozatalnak helye nincs. T. ház ! Ezek' megvannak a községi jegyzőkönyvben, ezek elég bizonyítékok arra nézve, hogy igenis a község közös kiadásaira felhasználták a korcsma jövedelmét, de felhasználták az erdő, a legelő jövedelmét egyformán mindaddig, a mig a megváltás meg nem történt. Ez elég bizonyíték arra nézve, hogy ezen a czimen azt a korcsmát a kisbirtokosságtól elvenni, s a politikai községre ruházni óriási tévedés volt, a mely tévedést helyre kell hozni, mert ez igy tovább fenn nem állhat. Az sem áll, igen tisztelt ház, a mit némelyek erre az ügyre vonatkozólag mondanak, hogy a kisbirtokosság beleegyezett volna ezekbe az állapotokba. Ez épen nem áll. A kisbirtokosság mindig követelte ezt a jogát, panaszkodott érte, de sehol sem hallgatták meg. Somogy megyének Csokonya községében a községi képviselőtestület, a politikai községi képviselőtestület már 1903-ban kimondta, hogy ez a vagyon nem a politikai községé és határozatba vette, hogy az átadandó az úrbéres gazdaközönségnek kamataival együtt. Ez a határozat azonban megfelebbeztetvén az uradalom részéről, a vármegye elé került. Somogy vármegye törvényhatósága hozott erre határozatot, a melynek egy kis részét leszek bátor felolvasni (olvassa) : »Csokonya község megfelebbezett határozata felülbirálat alá vétetvén, annak magára a kötvény átruházására vonatkozó része tekintettel az 1891-ik KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET, 60