Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

468 43b. országos ülés 1909 márczius 6-án, • szombaton. Azt a tételt is elismerem és fentartom, hogy prohibitiv intézkedésekkel közgazdasági viszonyokat nem lehet szanálni. Közgazdasági viszonyokat intézményesen lehet irányitanunk, lehet berendeznünk egészséges alapon, és min­denekelőtt magukban a pénzintézetekben kell felkeltenünk azt az erkölcsi és szoliditási érze­tet, a melyet a gazdasági életben alkalmazni kívánunk. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a bal­oldalon.) Hiszen a t. képviselő ur talán emlékezni fog, hogy a vidéki takarékpénztáraknak azt a szövetkezését, a mely ma már több pénzintézet­ben is megnyilvánul, a mennyiben több köz­pontot teremtett, korábbi pénzügyministerségem alatt én kezdeményeztem, (Igaz! Ugy van!) én hoztam össze épen azzal az intenczióval, hogy a pénzügyi szoliditást és lelkiismeretessé­get ezen a társulati utón mozdítsak elő. Én tehát alapelveimmel ellentétbe nem jöttem. De, hogy azért egy olyan eszközt, a mely az én nézetem szerint alkalmas arra, hogy mérséklőleg hasson ez irányban, hogy intimálja a pénzintézeteket, intimálja főleg a nagy pénzintézeteket, hogy kis kamatra dolgozzanak : bocsánatot kérek, az ilyen eszközt az elvekkel ellentétben álló eszköznek nem tekintek. Nem várom tőle, hogy orvosszere legyen a bajoknak, hanem mindenesetre egyik segédeszköz, a melyet a többi eszköz alkalma­zása mellett bátran igénybe vehetünk ! Éber Antal: Mennyi zaklatás lesz belőle! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : Polónyi Géza t. képviselő ur azt mondja, hogy ez nem fog eredményre vezetni. Őszintén szólva, ha ilyen nagy felszólalások történnek, a melyek ugy tüntetik fel a dolgot, mintha mi, a kik a bajokat ki akarjuk küszöbölni, állanánk az immoralitás terén, a morál és etika alapján pedig amazok; (Zajos tetszés és taps jobbról.) mintha mi attentátumot követnénk el az erkölcs és etika ellen, akkor, ha ezt az erkölcsi igazoltságot akarjuk megadni azoknak a visszaéléseknek: akkor persze én sem várok valami nagy eredményt, legalább a közel jövőben semmi esetre. Elismerem annak a jogosultságát, hogy valaki azt mondja : kár ezt az eszközt alkalmazni, ne alkalmazzuk, mert felesleges, ugy se fog valami nagy gyakorlati eredményt felmutatni; mellőz­zük ezt a szakaszt. Ezt az álláspontot, megengedem, el lehet foglalni. Lázár Pái: Ez a mi álláspontunk! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : De hogy valaki a morál és etika nevé­ben támadjon engem, mert a morál és az etika­törvényeinek érvényesülését ezen eszközzel is elő akarom segíteni a gazdaságban, bocsánatot kérek, ezt már igazán nem birom megérteni. Még kevésbbé engedem ugy feltüntetni a dolgot. . . Rátkay László: A pénzügyminister urnak nem szabad igy kiforgatni az én becsületes, tiszta álláspontomat! (Hosszantartó nagy zaj. Felkiál­tások ; Micsoda hang ez ! Eláll! Ne lármázzon !) Elnök (csenget) : Tessék csendben maradni és nyugodtan meghallgatni a ministerelnök urat. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : Csodálkozom Kátkay László képviselő ur felháborodásán ; (Halljuk ! Halljuk !) én az ő argumentáeziójával egyáltalában nem foglalkoz­tam. Sőt elismerem azt is, hogy ő áll morális alapon, csak azt kívánom, ne mondja, hogy én nem állok azon. Annyira pedig, bocsánatot kérek, nem enged­hetem a vitát vinni, hogy Polónyi Géza t. képviselő ur ugy tüntesse fel a dolgot, mintha ez való­ságos bűnpártolás lenne. Polónyi Géza : Azt nem mondtam ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy­minister : Dehogy nem! A büntető törvény­könyvből ig}-ekezett ezt bebizonyitani, hogy ez valóságos bűnpártolás. Hiszen ha ez az elv érvé­nyesülne, akkor nekem minden jövedelem meg­adóztatásánál egyúttal a jövedelmi alapot képező forrás tisztasága iránt is meg kellene győződnöm. Ez hova vezetne ? A t. képviselő ur nagyon szépen előadta törvénymagyarázatát és büntetőjogi fejtegetéseit, de, engedelmet kérek a kifejezésért, nagyon örülök annak, hogy ezeket nem igazságügyminister korá­ban mondotta el. (Elénk éljenzés és taps jobbról.) Befejezésül még csak annyit, hogy én javas­latba hoztam ezt, mert szerény segédeszközét látom ebben annak, hogy ezzel is tisztázzuk, javít­suk a mi pénzintézeteink hiteligényei kielégitésé­nek rendszerét. Ismétlem azt az álláspontomat, hogy én csalhatatlanság igényével nem lépek fel itt sem, nem is tekintem olyan kardinális kérdés­nek e szakaszt és ezért a t. ház bölcseségére bizom annak el- vagy el nem fogadását. (Zajos felkiáltá­sok a ház minden oldalán : Szavazzunk ! Zaj.) Polónyi Géza: T. ház ! Elnök : Milyen czimen kivan szólni a kép­viselő ur ? Polónyi Géza: Személyes kérdésben és félre­értett szavaim, értelmének helyreigazítása czimén kérek szót ! Elnök : Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben és félreértett szavai értelmének rövid helyreigazítása czimén kivan szólni. Polónyi Géza : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Nem vagyok azon helyzetben, hogy bármiféle tü­relmetlenség előtt meghajoljak, de oly súlyos mér­tékben magyaráztattak félre szavaim, hogy azo­kat magammal szemben, de a t. házzal szemben is kötelességem lektifikálni. (Halljuk! Halljuk!) A kik beszédemet meghallgatták, azok mind­nyájan tanúskodhatnak arról, hogy a czél tekinte­tében teljesen egyetértek azokkal, a kik az uzso­rát üldözni akarják és sohasem állitottam azt, a mit a t. ministerelnök ur mond, hogy én azt te­kintem immoralitásnak, hogy ha valaki az uzsora vagy a visszaélések ellen küzd. Ellenkezőleg azt mondtam, hogy a legnagyobb szívességgel aján-

Next

/
Oldalképek
Tartalom