Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-434
466 434. országos ülés 1909 m< morállal ellenkezik, hogy az államkincstár az ő magasztos erkölcsi és etikai czéljainak fedezésére oly módokhoz is hozzányúlhasson, melyeket 6 maga büntetendő cselekménynek nyilvánít, megbélyegez és megvet. Az államkincstárban nem lehetnek olyan garasok, melyekhez a tisztességtelenségnek csak legtávolabbi gyanúja is férhet. Már most ezeket a szempontokat figyelembe véve, méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy az megint csak lehetetlenség, hogy létezzék egy és ugyanazon államban az uzsora fogalmával szemben kétféle meghatározás. T. i. az a felfogás, hogy csupán a kamat nagysága maga képezzen uzsorakvalifikativ momentumot, (Ugy van! balfelöl.) ez nagy elméknek itt megvitatott állitásai szerint közveszélyes lenne. Az uzsorának nem az a konstitutív eleme, mennyi a a perczent, (Ugy van! balfelöl) mert adhatok én valakinek húsz százalékos pénzt, — soha nem adtam, nem is fogok adni, megjegyzem, hogy félreértés ne legyen, •— a ki azonban azzal a pénzzel nyomban, mondjuk, 100 vagy 50%-os baszonra tesz szert, arra nézve ez nem uzsora, sőt jótétemény. Az uzsorának a mi törvényünkben meg is határozott konstitutiv eleme abban áll, hogy az illetőnek szorult helyzetét felhasználva, vagyoni megrontását előidézze, vagy előmozdítsa. Ha büntetni akarunk, akkor ne alkalmazzunk adótörvényekben ilyen definicziókat, a melyek felforgatják a büntetőtörvénykönyv idevonatkozó definiczióit. De meg aztán micsoda értelme van annak, hogy az uzsora vétsége felett egyszer a büntető biró, másszor megint a fináncz határozzon? Még érteném, ha ezen kérdések tekintetében egy adókivető kommisszió határozna, azonban itt nem kommissziók ítélkeznek, itt kizárólag a pénzügyigazgatóság az, a mely ezt a büntetési tételt alkalmazni fogja. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: A közigazgatási bíróság ott van! Polónyi Géza : Igen, de ez a vizsgálat hogyan megy, hol itt a kontradiktórius. eljárás stb. ? T. képviselőház! Csak jelezni akartam azt, hogy egy és ugyanazon cselekmény tekintetében kétféle fórum föltétlenül azt a veszélyt rejti magában, hogy az egyik pl. uzsorát fog látni benne, a másik pedig felmentő határozatot hoz és a hatáskörök összeütközése is felmerülhet. Igaz, hogy más az adózási ós más a büntetési tétel. De ha gyakorlati eredményt látnék ezzel a szakaszszal elérve és ha csak egy pillanatra is hihetném, hogy egyetlen egy esetben is az uzsora csökkenni fog vagy meg fog szűnni, hozzájárulnék ehhez a szakaszhoz. Azonban meggyőződésem az, hogy ez egyáltalában egyetlen egy esetben sem fog orvoslásra módot nyújtani, hanem ellenkezőleg, igenis közre fog hatni arra, árczius 6-án, szombaton. hogy tisztességes pénzintézetek ki legyenek téve üldöztetéseknek álfeljelentéseknek, bosszuállásból származott üldöztetéseknek esetleg épen olyanok részéről, a kik hitelt nem kaptak. Ennek okából, mivel az én moralitásommal és jogetikai felfogásommal ellenkezik az, hogy az állam büntetendő cselekménynek minősitvén valamit, — az uzsorát pedig kétségtelenül annak minősiti — abból a maga számára bárminő czimen hasznot elfogadjon; ezen álláspontomnak megfelelőleg ezt a szakaszt a magam részéről el nem fogadom és hozzájárulok Holló Lajos t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Elénk helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet titán.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. A ministerelnök ur kíván szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister : T. képviselőház ! Röviden kívánom álláspontomat a most tárgyalás alatt lévő javaslattal szemben jelezni, daczára annak, hogy ezzel a szakaszszal szemben elfoglalt álláspontomat már az adóreform általános vitája alkalmával január 23-án tartott beszédemben is egész határozottsággal nyilvánítottam. Én sajnálom, hogy Polónyi képviselő ur, ki előttem szólott, megint a pártkérdés szempontjából igyekezett ezt a kérdést tárgyalni és különbséget akart itt tenni a különböző pártok között. Én azt hiszem, ez semmiféle pártkérdés, (Ugy van! Ugy van!) hanem legjobb meggyőződés szerint fog mindenki e kérdésben szavazni. Én már január 29-iki beszédemben odanyilatkoztam, hogy én ezt azon kérdések közé sorozom, amelyeknek eldöntését a ház bölcseségóre bizom; ez nem olyan kardinális része az adójavaslatnak, hogy ebből tárczakérdést kellene csinálnom. (Elénk helyeslés.) Hanem igenis, én szükségesnek tartottam ezt az intézkedést, mint egyik eszközét annak, hogy helyes viszonyokat hozzunk be pénzintézeteink kezelésébe. Ezért tettem ezt a javaslatot. De előrebocsátom, hogy ugyanakkor, a mikor ezt a nyilatkozatot tettem a t. házban, oda nyilatkoztam, hogy a pénzügyi bizottság által megállapított 3°/o különbséget a bankkamatláb és a szedhető kamat között részemről elégségesnek nem találom. Ha a bevett szokásnak megfelelőleg mérsékelt jutalék mellett dolgoznak is az intézetek, mégis a hol több kézen megy a pénz keresztül, 4°/o különbözetet mindenesetre megengedhetőnek tartok mint közvetítői nyereséget. Ezért hozzájárulok azon indítványhoz, a melyet Hajdú Frigyes és Semadam Sándor képviselő urak beadtak, és a melyek azt czélozzák, hogy a bankleszámitolási kamatlábon felül 4°/ 0-ig ne alkalmazzunk magasabb adó-
