Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

434. országos ütés 1909 márczius 6-án, szombaton. 465 társam nekünk bemutatott ? Az még amúgy abban fog tenni. Az t. i., mivel önök elmulasztották a keresetadónál a magánuzsorával szemben a megfelelő intézkedéseket felvenni és a magánuzsorás a keresetadónál semmiféle adóbüntetési tételnek alávetve nincs, és ennek folytán a felfedeztetés veszélye is reá nézve kisebb, az az uzsorás intézet egyszerűen közvetítőket fog tartani, magánközvetitőket, a kik a saját firmájuk alatt a rizikóért kapott nagy provízió fejében fogják az ily uzsorás üzletet lebonyolítani. Bernát István: Most is megteszik. Polónyi Géza: Most is megteszik. Hogy mit ér gyakorlatilag ez a szakasz, azt íme bemutattam. Három eset van: vagy nem kap a illető pénzt, vagy ő, az adós fogja viselni a rizikót kizárólag a pénzintézettel szemben, vagy fokozzák azzal, hogy a rizikóért felelős barmadik személy még közvetítésért vagy provízióért fizettetik, azért is, bogy a rizikót is vállalja, a büntetési rizikót értem. Már most minden gazdálkodási törvény józan felfogása ellenére alkot a törvényhozás paragrafust, a mely abszolúte semmiféle orvosságot nem igér az uzsorával szemben, abszolúte semmiféle orvosszert nem nyújt, de a helyett megdrágítja a hitelt ok nélkül. Méltóztassék e dolognak büntetőjogi részét röviden nézni, és a gyakorlati eredményeket megfigyelni. Nem első eset az, hogy az állam oly dolgokból, a melyeket erkölcsteleneknek bélyegezünk meg, vagy legalább is nem helyeselünk, magának hasznot követel. Különösen a néppárton ülő képviselőtársaimat figyelmeztetem a következőkre. Méltóztassék megnézni: Van nekünk egy törvényünk, a mely a részegséget mint kihágást külön bünteti és azon kívül a a korcsmáros, a ki a részeg embernek italt ad, ismétlés esetén még esetleg jogának elvonásával is bünteti. Ezt mondja a kibágási törvény. Szóval, tiltja azt, hogy részegséggel az alkoholizmus áldozatait szaporítsák. Másik oldalon pedig a fogyasztási adók bérbeadásával, a boritaladónak bizonyos magasságra való felemelésével fiskális érdeket szolgálunk és arra invitáljxik az alkoholistákat: fiaim, csak igyatok, mentől többet igyatok, mert annál több hasznom van nekem. így vagyunk még a kártyával is. A hazárdjátékot tiltjuk, de a kártyánál a bélyegilletéket behajtjuk. Fiaim, csak kártyázzatok, mentől többet kártyáztok, annál több jövedelmem van nekem. Most ez a dolog igy van az osztálysorsjátéknál és a mindenféle totalizatőr stb. játéknál, a melyek szedik az ő áldozataikat. És mi az eredménye a részegségi paragrafusnak? Az, hogy az adóközegek maguk gátolják e dolognak sűrűbb büntetését, mert nekik a pénzügyi érdek az első, hogy mentől több haszon legyen a boritaladóból és' az alkohol pusztító KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. hatásából. De hát oda még elmehettek, hol csak tiltott dolgoknak vagy ily veszélyes, de nem büntetendő cselekményt képező dolgok eredményéből kér magának az állam hasznot. Ha azonban már egy törvényhozás odáig megy, hogy büntetendő cselekményből akar osztozkodni, ott a római birodalom erkölcsi sülyedésének első stácziőja kezdődik. Hogy egy állam azt mondja: te uzsorás, te vagy a világ legmegvetettebb alakja, üldözlek téged, de azért csak tessék, uzsoráskodjál, én osztozkodni akarok veled és mentül többet uzsoráskodol, annál többet fizetsz nekem, itt megszűnik minden, a mi a jogetika szempontjából megengedhető. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Kegyeskedjenek csak megengedni, ez nem olyan egyszerű dolog. A mi büntetési rendszerünk ismer szabadságvesztéseket, ismer pénzbüntetéseket ; de a szabadságvesztésbüntetés nem osztozkodás a büntetendő cselekmény eredményéből és nem azért alkalmaztatik, hogy tovább is kövesse el az illető és mentül többször kövesse el, hanem azért alkalmaztatik, hogy visszarettentse őt, hogy el ne kövesse a jövőben. A pénzbüntetések pedig az államkincstár kasszáját nem növelik, mert azok javítóintézetek czéljaira és jótékony, humanitárius czélokoa felhasználandó összegek. Hogy azonban legyen egy állam, mely a saját kincstárát uzsorafillérekből akarja gyarapítani és azt mondja, hogy nemcsak az uzsoraügyletből magából követelem a magam számára magasabb adó czimén az osztozkodást, de követelem még a többi ügyleteidből is, melyeket azon esztendő alatt kötöttél, ez a jogetikának minden fogalmával homlokegyenest ellenkezik. (Igaz! Ugy van! balfelöl) T. képviselőház! Méltóztassék csak ezt a mi büntetőtörvényünket a kezükbe venni. Van itt egy érdekes szakasz, a bűnpártolásról szóló szakasz, mely a bűnpártolásnak azt a nemét ismeri, mikor a bűnpártoló nem előzetesen ért egyet a tettessel, hanem utólagosan, a haszom ban való osztozkodás reményében követ el bűnpártolást. Ezt a büntető törvénykönyv 376. §-a külön vétségnek minősiti. Mindjárt felolvasom. Azt mondja, hogy a ki a bűnpártolást azon czélból követte el, hogy magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen, két évig terjedhető fogházzal büntetendő. (Derültség.) Nem állítom, hogy ez a definiczió fedi a bűnpártolásnak elméletét, de mikor specziális vétségnek ismeri az állam ós büntetni rendeli azt a bűnpártolót, ki a haszonban való részesedés okából követ el ilyen bűnpártolást, mi az akkor, ha az államkincstár, mely természetesen a fiskus személyében büntetendő cselekménynek jogalanyát nem képezheti, magát kényelmesen ezen szankczió alól felmenti és azt mondja, tessék csak uzsoráskodni, tessék csak mentől több kamatot szedni, annál többet fizettek nekem. Én ilyen hasznot az államkincstárba bejuttatni nem engednék, mert az minden 59