Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

464 fök. országos älés 1909 márczius 6-án, szombaton. üldözendősége szempontjából, s a pénz kozmopolitikus jellege szempontjából. Sőt, ha a t. képviselőtársaim megvárják idejét annak, mikor a megfelelő törvények alkotásáról lesz szó, talán én még messzebb fogok elmenni ezen a területen, mint a meddig t. képviselőtársaim elmentek, (Helyeslés jobbfelől.) De, t. képviselőház, felmerül itt a most létező uzsoratörvénynek a hatása szempontjából egy kérdés. Azt mondják és azt hiszik némelyek, hogy a mostanáig létezett uzsoratörvény teljesen megfelel hivatásának és elég jó orvosszer volt. Bátor vagyok e tekintetben tapasztalati adatokon alapuló ellenkező meggyőződésemet a következőkben röviden indokolni. T. képviselőház! Az előbb már hivatkoztam arra, — hiszen ebben mindnyájan egyetértettünk — hogy az uzsora pusztítása nemcsak hogy meg nem sziint, hanem még inkább fokozódik. Mi lehet ennek az oka? Mi lehet az oka annak, hogy az uzsoratörvény a maga hatásait nem érte el ? Annak röviden a következőkben látom indokait. Először abban, t. képviselőház, mert az uzsora csak magán panaszokra üldözendő cselekménynek van minősítve, kivéve azt, a mikor a közigazgatási bizottság határozata alapján az u. n. üzletszerű uzsora üldözendő esete áll fenn. Már most, t. képviselőház, a meguzsorázott ember, a kinek természetszerűleg a társadalommal szemben is vannak kötelezettségei, nem szívesen megy oda elmondani, hogy ő milyen állapotban van. Röviden mondva: az uzsorával szemben a titoktartás és a titkolás elsősorban annak az érdeke, a ki annak áldozatul esett. Ennek folytán a legritkább esetekben került üldözés alá az uzsora. De, t. képviselőház, már Simonyi-Semadam Sándor t. képviselőtársam utalt rá, hogy maguknál a bíróságoknál is van hiba. Az uzsoratörvényünkben van egy igen érdekes klauzula, a mely más büntetendő cselekményektől eltekintve, a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvét mondja ki. A törvényhozás szinte ráutalta a birót, hogy nem vette figyelembe az egy vagy két vagy öt tanú kényszerű bizonyíték-erejét, hanem a maga lelkiismerete szerint itélt minden esetben. T. képviselőház! Mit tapasztalunk a gyakorlati életben ? Hogy a törvényhozásnak ez az útmutatása írott malaszt maradt a gyakorlati életben. Az a bíró ugyanis, a ki az egész életét a legális, a kötött bizonyítási eljárás elmélete alapján tölti be, s a ki folyton mérlegeli a ketted tanú és az egynegyed bizonyíték teoretikus elméletét, nem tud kivetkőzni akkor sem ebből a természetéből, a mikor az uzsora felett kell hogy ítélkezzék. Mondom, t. képviselőház, írott malaszt marad mindez. A bizonyítékok szabad mérlegelése alapján lehet csak Ítélkezni. Már most, t. képviselőház, ennek természetszerű folyománya az, hogy ha én a bizonyítékok szabad mérlegelése alapján, mondjuk így, a lelkiismeret.ódiumáraakarom bizni a kérdés érdemleges eldöntését, más fórumról kell gondoskodni, sem mint azt a kötött bizonyítás szabályai szerint eljáró biróra bizni. Hogy melyik legyen ez a fórum, arról most nem akarok vitatkozni. (Zaj.) T. képviselőház! Röviden elő fogom terjeszteni azon indokaimat, a melyek engem arra vezetnek, hogy ezt a szakaszt ne csak el ne fogadjam, hanem a képviselőházat is kérjem, hogy azt mellőzni méltóztassék. Az egyik indok, a mely gazdasági természetű, a következő: Ha ez a szakasz úgy, a mint tervezve van, vagy a mint SimonyiSemadam Sándor t. barátom is kívánja, 1%-os alku mellett lép életbe, a gyakorlati életben vagy hatást vesztett lesz, vagy ha eléri a hatást, az olyan hatás lesz, a melyet épen az urak elérni nem akarnak. Én azok után, a miket Lányi Mór és Éber Antal t. képviselőtársaim itt szakszerűleg elmondottak, a következőkép vetem fel magamnak a kérdést. Mondjuk, hogy bekövetkezik az az eset, hogy súlyos pénzügyi helyzetben a bank-ráta felemelkedett 3, vagy 4%-kal; az esetre, ha ez a módosítás fogadtatik el, 4°/

0-on felül kellene hitelezni. Ez az eset akkor következik be, a mikor a legsúlyosabb pénzügyi viszonyok vannak, a mikor tehát a legnagyobb mértékben merül fel a hitelszükséglet kérdése. Mert mikor a pénzszűke nagy, akkor emelkedik fel, úgy-e bár, a bank-ráta magasabbra. Mi következik be az önök álláspontja szerint? Két eset állhat be. Ha tisztességes pénzintézethez fordul az az adós, az a tisztességes pénzintézet azt fogja neki mondani: bocsánatot kérek, mivel most már a bank-ráta olyan magas, hogy én az uzsora szakasz alá esném, önnek egyszerűen nem adok pénzt. Ezt fogja tenni, úgy-e bár, a tisztességes pénzintézet, már t. i. az, a melyet önök annak tartanak. Bekövetkezik tehát az az eset, hogy az az adós, a ki tisztességes pénzintézethez fordul, nem kap pénzt. Ennek folytán az a hitelre szorult ember az önök paragrafusa által kényszerítve lesz olyan intézethez fordulni, a mely ennek a szakasznak a rizikóját is vállalja, sőt ha kell a büntetést is viseli. Ebből most már mi következik? Az, hogy annak a szegény embernek, a ki már ugy is bajban van, akkor, mikor magas kamatláb mellett kaphat csak hitelt, önök az áthárítás elmélete folytán drágábbá tes2Ík azt a kölcsönt azzal, hogy az kénytelen lesz még a büntetésnek ráeső parcziális rizikóját is viselni, s ennek folytán önök őt arra kényszeritik, hogy a különben is drága hitelt még drágábban, a rizikó súlyával is megfizesse. így fog tenni tehát az a pénzintézet, a mely mondjuk, az önök felfogása szerint tisztességtelen, s maga csinálja meg az üzletet. De hogy fog tenni az az intézet, a melyet Bernát István t. képviselő-