Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

4Í9. országos ütés 1909 február 15-én, hétfüri. 41 Elnök : Csendet kérek ! Farkasházy Zsigmond: Pl. a »Magyarország«, pl. Holló Lajos, gróf Batthyány Tivadar és más tekintélyes tagjai is a többségnek, igen nagy számmal voltak azon az állásponton, hogy a nemzeti bank kérdésének eldöntéséig az ujonczokat megszavazni nem lehet. Hoffmann Ottó : Sümegi fel is szólalt. Farkasházy Zsigmond : Már most egész objektíve és elfogulatlanul akarom vizsgálni, mely indokok azok, melyek őket rábirták arra, hogy ezen álláspontjukat megváltoztassák. Három indokot láttam felsorolva, mint olyanokat, a melyek a többséget álláspontjának megváltoztatására rábírták. Az egyik, a melyet az igen t. honvédelmi minister ur az imént volt szives itt döntő jelentőségű közbeszólás alakjában megemlíteni, az volt, hogy márczius 1-én sorozni kell, tehát imminens sürgősség a katonai javaslatok megszavazása. A második érvet gr. Apponyi Albert, a függetlenségi párt egyik igen t. vezére a függetlenségi párt értekezletén szolgáltatta a t. többségnek, a mely még a pártértekezleten is aggodalmát fejezte ki a felett, vájjon politikailag helyes-e részéről megszavazni az ujonczokat addig, míg a bank kérdése el nem dőlt. Gr. Apponyi Albert, a kinek a magyar politika terén igen sok olyan jelszót köszönhetünk, a mely történelmi nevezetességűvé vált, egy ilyen érdekes és nevezetes jelszóval nyugtatta meg t. függetlenségi párti társaim háborgó lelkét. Azt mondotta gr. Apponyi Albert, hogy helytelen és káros volna, hog}? az alkotmányos tényezők bármelyikében bizalmatlanságot keltsünk. Ezzel az érdekes jelmondattal lesz szerencsém felszólalásom folyamán részletesen foglalkozni. Végül hivatkozom a harmadik érvre, a melyet a többség részéről hallottunk, a melylyel mentegetni akarják, hogy ilyen nem helyesen megválasztott időben akarják megszavazni • az ujonczokat, hogy egyáltalában megszavazni akarják. Ez a paktumra való hivatkozás volt, t. i. hogy a paktum szerint a mai többség és koaliczió kötelezettséget vállalt az ujonczok megszavazására. > t Részletesen akarok foglalkozni mind a három motívummal, hogy kimutassam azt, hogy a t. többség csak ürügyet talált, de igazi érvet és ürügyet nem talált arra, hogy a katonai javaslatokat ilyen helytelen és rosszul megválasztott időpontban megszavazza. A mi a honvédelmi minister ur által hangoztatott érvet illeti, t. i. hogy márczius 1-ére a sorozást be kell végezni, akkorra tehát a katonai javaslatok megszavazásának okvetlenül meg kell történnie, ezt az érvet mindenkivel szemben, a világ minden többségével szemben fel szabad és fel lehet hozni, csak a mai többséggel, és a függetlenségi párttal szemben nem. Hiszen, t. képviselőház, felszólalásom elején voltam bátor utalni arra, hogy voltak idők, a mikor a függetlenségi párt mai többsége, kisebbség korában, tehát a mikor a parlament elé kerülő kérdésekben nem. is őt KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. illette a döntés, nem tartotta olyan szigorúan sürgősnek a márczius elsei terminust. A t. honvédelmi minister ur emlékezni fog, hogy 1903, márczius 1-én nem lehetett sorozni, de 1904., 1905., sőt 1906. márczius 1-én sem lehetett sorozni és a függetlenségi párt, a mai többség volt az, a mely ezt a márczius elsei_terminust oly imminens sürgősnek nem tartotta. És hogy helyesen fogjuk fel azokat az indokokat és érveket. a melyek akkor a függetlenségi pártot arra bírták, hogy noha nem volt többség, hanem kisebbség. a melynek nincs is joga ahhoz, hogy a parlament működésére döntő befolyást gyakoroljon, hogy, mondom, ezt a kisebbségi függetlenségi pártot mi okok birták arra, hogy megkadályozza a sorozásnak márczius 1-én való megejtését, erre nézve szükséges egy kicsit visszapillantanom azokra a történelmi nevezetességű időkre, a melyeknek a mai kialakulás is köszönhető, és a melyekben sok motívumot látunk arra nézve, hogy a mai függetlenségi pártnak az állásfoglalását a katonai kérdésben, az ujonczok megszavazása tekintetében és a mostani hirtelen állásfoglalás tekintetében megértsük. Emlékeztetni kívánom t. képviselőtársaimat, hogy a mai egész helyzet és mindaz, a mi az utolsó öt esztendőben történt, egy memorandumból indul ki, a mely 1903 január 21-én a Neue Freie Pressében jelent meg. Ez a memorandum tudjuk, hogy óriási vihart, izgalmat és villámlást keltett az egész magyar politikai életben. Tudni kell, hogy akkor Széll Kálmán volt a ministerelnök, b. Fejérváry Géza volt a honvédelmi minister, még pedig a mai többség és különösen a függetlenségi párt előtt igen rokonszenves minister, a kivel a ház szine előtt nagyon sokat czivakodtak ugyan, de künn a folyosón épen olyan szeretetreméltó és charmant úriembernek tartották, mint a- mai t. honvédelmi ministert. . . Nagy György: Még ezukrot is adtak neki! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: ... daczára annak, hogy az osztrák ármádia érdekeit akarja itt képviselni. Ismétlem, Széll Kálmán volt a ministerelnök, b. Fejérváry volt a honvédelmi minister és gr. Apponyi Albert ült a házelnöki székben. T. ház, előre kell bocsátanom azt, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy a mikor e reminiszczencziákat itt megújítom, távol áll tőlem minden czélzás a mai helyzetre. Mert tagadhatatlan, hogy rosszindulatú emberek, bizonyos czélzást láthatnak abban a mai helyzetre nézve, a mikor ezt a reminiszczencziát felfrissitem, a mikor szintén a ház elnökének személye felé irányul a politikai élet érdeklődése. (Halljuk! Halljuk.') T. ház, annak a memorandumnak, a melyet itten emliteni bátor voltam, és a mely egy állítólagos indiszkréczió folytán, — a dolog ma sincs egészen tisztázva — s a mely 1903. január 21-én jelent meg a Neue Freie Presseben, ennek a memorendumnak a szerzője gr. Apponyi Albert volt, a ki ti