Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-434
454 i3i. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton. hogy a mennyire helyes és jó, hogy a kártékony szövetkezetek lassacskán kipusztulnak és eltűnnek a földszínéről, ép ugy kötelessége a törvényhozásnak és a társadalomnak gondoskodni arról, hogy ezek helyébe egészséges hiteliigyi alkotások lépjenek és e szövetkezetek klientélája kiemelkedjék bajaiból és nyomorúságából, a melybe bármily kétes értékű hitelforrásaink megszűnésével beleroskadt. A magasabb kamat tulajdonképen részben rizikó-prémium, mely az ilyen hitelezéseknél nem is fedezi a rizikót. Ha már most hozzáveszszük azt a sok kis váltót, azokat a különböző tételeket, bélyegilletéket és adót, akkor ugy vélem, tisztán és világosan áll előttünk az a tétel, hogy vagy egészen más mélyreható intézkedéseket kell tenni a hitelorganizáczió terén, vagy pedig nem szabad nagyon csodálkoznunk, ha ezek a kis intézetek ilyen óriási kamattételekkel dolgoznak. Végül, t. ház, nem is mindig a kamat a veszedelmes, hanem ott vannak a közbenjárási dijak és, last but not least, ott vannak az ügyvédi költségjegyzékek. Már magában az adó is elég nagy tétel; hiszen pl. egy kisebb vidéki intézet, olyan, melynek körülbelül 20.000 K. nyeresége van, 30% adót fizet. Ez a 30%-nyi adó, ugy vélem, szintén oly tétel, a mely nem túlságosan alkalmas arra, hogy az intézet megfelelően teljesítse gazdasági hivatását. A mi a rizikót illeti, erre nézve már az igazságügyminister ur uzsoratervezete is foglal magában bizonyos meghatározásokat. Azt mondja nevezetesen : »Magától értetődő egyébként, hogy a 8%-ot meghaladó kamat kikötése magában véve nem feltétlenül uzsora, mert benne van a rizikó és benne van a költség«. Kénytelen vagyok, t. ház, egy kissé foglalkozni ezzel a kamat- és uzsorakérdéssel, mert ezen sarkallik a 21. §. Nézzük már most, mit mond az igazságügyminister ur tervezete a hitelszövetkezetekről; vájjon a mi törvényhozásunkban meg van-e állapítva, hogy, mondjuk az a 3%-os bankkamatláb felett, vagy akár az a 8%-ot meghaladó kamat tulaj donképen uzsora-e ? Mit mond a hitelszövetkezeti törvénytervezet ? 8% maximum, plusz okmánybélyeg, plusz 2% kezelési költség ; vagyis ez a törvényjavaslat tulaj donképen már jogilag 10 százalékot, sőt azon felüli összeget állapit meg. Én megengedem, t. ház, hogy ez ezen szövetkezeteknek specziális természetére van applikálva. De itt van az 1898. évi XXIII. t.-cz. alapján létesült, úgynevezett altruisztikus hitelszövetkezeteknek kamat-feltételére vonatkozó törvényhozási intézkedés. Ez a következőképen szól: »Ezek a hitelszövetkezetek számíthatnak — tehát jól jegyezzük meg, nem mondom, hogy mindig számítanak, de számithatnak — 8%-on felül is. Miért ? Mert a bankráta, a mely, tegyük fel, 6%, plus 1% a központi hitelszövetkezetnek, plus 2% az adós szövetkezetnek, ez összesen több, mint 8%, vagyis el lehet képzelni oly pénzviszonyokat, a mikor ez a kedvezményezett hitelszövetkezet több mint 8% kamatot szed. Már most az eredeti tervezetben a 21. §-ra 8% kamat volt fbdrozva. Tehát előállna azon anomália, hagy az a kedvezményezett szövetkezet, a melynek se adója, se illetéke, se portója nincs, a mely, nézetem szerint is, igen helyesen és jogosan és magasabb tekintetekre való figyelemmel kedvezményben részesül, ez a szövetkezet többet számithat, mint a mennyi az eredeti tervezet szerint semmiféle kedvezményben nem részesülő adózásra kötelezett részvénytársaságokkal szemben van megállapítva. Mondhatjuk-e tehát, hogy itt bizonyos égale chance-ról van szó, a mint azt Baross képviselő ur tegnapi szép beszédében alaposan kifejtette. De vegyünk normális időket, mit számithat akkor a hitelszövetkezet ? 4%-os a bankráta, plusz 1% a központnak, plusz 2% a vidéki szövetkezetnek, ez összesen 7% és ebben sem adó, sem illeték nincs, hanem van államkölcsön, vagy olcsó állami betét. Még rizikó sincsen, mert a szövetkezet kötelékébe tartozó adósok tulaj donképen egymással szemben bizonyos határig felelősséget vállalnak. Méltóztatik látni, t. ház, hogy hogyan áll a helyzet. Ha már most ezzel szemben az a kis intézet, vagy részvénytársaság 20 koronás váltóinál — és most a mai törvénytervezet mellett maradok — 714 va gy mondjuk, 81/,%-ot szed összesen, akkor egyszerre 50%-kal magasabb adó fizetésére van kötelezve. Ebből azt látjuk, és azt láthatja mindenki, a ki a kérdést objektíve ítéli meg, hogy itt a kötelességek igenis egalizálva vannak, de nincsenek egalizálva az előnyök, mert hiszen akkor, ha az a hitelszövetkezet megmarad ezen törvény által megszabott határokon belül, ugy egy bizonyos kedvezményben részesül, a mit — ismétlem — csak nagyon helyeselhet a hitelszövetkezeteknek minden őszinte és nemcsak platónikus híve, mint én is vagyok. Azonban ezzel szemben, ha az a vidéki részvénytársaság, az a kis pénzintézet, egy és ugyanazon nívóra emeli a kamatlábat, mint a mennyi a hitelszövetkezetek részére meg van engedve, már ezen 50%-os, birság természetével biró adótételnek a kötelezettsége alá esik. Minden őszinte tiszteletem és igaz becsülésem mellett, a melylyel a hitelszövetkezetek iránt viseltetem, hivatkozom a Baross-féle égale chance-ra, és azt vagyok kénytelen megállapitani, hogy ennek az égale chance-nak nem találom meg a garancziáját. Már pedig ha bárminő közgazdasági instituczió megítéléséről van szó, azt hiszem, az igazság az, a melyet mindig szem előtt kell tartanunk. De vegyük csak pl. az államot. Az állam 15%-ot szed pl. az értéktárgyakra adott kölcsönök után, és pedig a legszegényebb néposztályokkal szemben, és azzal indokolja e tényét, hogy neki nagy adminisztraczionális költségei vannak. Hát annak a vidéki pénzintézetnek, a mely 5000 darab 20—50 koronás váltót kezel, nincsenek adminisztráczionális költségei ? Méltóztassék az államnak jó példát mutatni, és elöljárni az altruizmus terén, akkor majd a közfelfogás is javulni fog. (Elénk helyeslés.)
