Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

ki9. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. 39 De, t. ház, ha az eddig előadottakban arra voltam bátor rámutatni, hogy egy külső, egy politikai, egy taktikai, egy parlamentáris szempont az, a melyből helytelennek minősítendő az, hogy a katonai javaslatok most tárgyaltatnak, mielőtt a nemzeti bank kérdése dűlőre vitetett volna, most már leszek bátor annak igazolására rátérni, hogy a nemzeti bank ügyének a katonai kérdésekkel egy érdemben való, szorosabb összefüggése, egy tárgyi összefüggése is van. a mely épen a védelem kérdésére, a hadsereg harczkészségének kérdésére vonatkozik, a mely tehát a honvédelmi minister urat, mint a ki ezen törvényjavaslatot előterjesztette és megszavaztatni kivánja, közvetlenül érdekli. Eégen ismert dolog, hogy a katonák, az uj ónozok magukban véve nem érnek semmit, ha nincs meg az az anyagi, az a pénzbeli érő, a mely ezeket a katonákat és ujonczokat felszereli és mozgásba hozza. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Megvan ! Farkasházy Zsigmond: Bocsánatot kérek a t. honvédelmi minister úrtól, ez nem vág a szakmájába, és ezért értem, hogy azt a téves nézetét fejezi Id, hogy ez megvan. Én ellenkezőleg azt leszek bátor kimutatni, hogy az az anyagi erő, a mely a hadsereg mozgatására szükséges, nincs meg, és hogy ma, ebben a pillanatban a mi hadseregünk harczképtelen, nem azokért a belső hibákért, a melyeket fel szoktak hozni, és a melyekre én is leszek szerencsés rámutatni rövid felszólalásom során, hanem annál fogva, mert nincs meg ma a monarchiának az az anyagi ereje, hitele, hogy egy komoly esetben, igazi nagy háború esetén ezt a hadsereget mozgósitani és harczélbe állitani tudja. Ezt akarom kimutatni, és ezen a ponton függ össze a katonai kérdés azzal a bankkérdéssel, a melyre az imént voltam szerencsés rámutatni. A honvédelmi minister ur talán nem fogja méltatni annak jelentőségét, de a ki gazdasági, pénzügyi kérdésekkel foglalkozni szokott, az mindenesetre nagy aggodalommal és szomorúsággal látta, hogy a magyar állam hitele az utolsó évek során nagy mértékben csökkent és veszedelembe jutott. K! A magyar hitelpapírok ma 91 és 92%-os árfolyam közt vaczillálnak, ugyanakkor, a midőn néhány esztendővel ezelőtt, az átkos szabadelvű kormány idejében ezek a magyar hitelpapírok 97 és 98%-os árfolyamon voltak. És még a darabontidőben, a nemzeti ellentállás idejében is, mikor az ország állapota valóban fel volt dúlva és nem lehetett tudni, hova fognak vezetni azok a súlyos állapotok, a melyek akkor uralkodtak, még abban az időben is a magyar hitel értékét és expanzivitását kifejező értékpapírok árfolyama 96 és 97 között mozgott, s ma, a nemzeti uralom idejében, mikor minden rendben van, mikor minden olyan gyönyörűen folyik, a mikor a kormánynak kellő időben van költségvetése, mikor az egész ország csak ugy csepeg a bizalomtól a t. kormány iránt, akkor a magyar hitelpapírok árfolyama 91 és 92% között váltakozik. Azt hiszi talán a t. honvédelmi minister ur, hogy a hadsereget, a katonákat, a kik rendelkezésére vannak bizva, el kell küldeni egyszerűen az állam-kasszába, és a hadsereg mozgósítására, hadba állítására szükséges pénzt kivenni ? De mit csinál a honvédelmi minister ur, ha az állam-kassza üres és az államnak nincs hitele arra, hogy a kasszákat megtömje ? Igaz, hogy a munkamegosztás nemes elvénél fogva ezzel a honvédelmi minister urnak nem kötelessége törődnie, de kérdezze meg kollégájától, Wekerle Sándor ministerelnök úrtól, vájjon ő egészen meg van-e nyugodva a tekintetben, hogy ha ma komolyra fordul a dolog és háborúba keveredik Magyarország, a mi a mai viszonyok közt nincs kizárva, hogy akkor azok az anyagi eszközök, a melyekre ilyen háború esetén szükség van, azonnal és akadály nélkül megszerezhetők ? Talán a honvédelmi minister ur tudni fogja, hogy egy háborúban, az utolsó tapasztalatokat véve alapul, a bur-háborut, meg a japán-orosz háborút, naponta körülbelül 125—150 miihóra van szükség csak a folyó kiadások fedezésére, a mint azt a statisztika mutatja. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Nincs annyira szükség! Farkasházy Zsigmond: Velem lehet alkudni, mondjuk, hogy csak 100 miihóra van szükség; még akkor is számba kell venni, hogy egy olyan háború, a mely természetesen nem apró-cseprő kis hadtestekkel, hanem egész emberáradatokkal folyik, hol száz-, meg százezer embert kell egyszerre hadba állitani, felfegyverezni, lőszerrel ellátni és azon rengeteg kiadásokat fedezni, a melyek ilyen óriási embertömeg mozgatásával járnak, mondom, egy ilyen háború nem tarthat napokig, annak legalább is hetekig kell tartania. Ha csak 10 napra veszszük is egy ilyen esetleges háború tartamát, már mindjárt a folyó kiadásokra ezer millióra van szükség, azonkívül a mozgósítás pillanatában legalább öt-hatszáz millióra van az államnak szüksége. Kérdem, vájjon olyan hitelviszonyok mellett, mint a milyenekben ma a magyar állam sínylődik, lehetséges-e komoly esetben ezeket az óriási pénzösszegeket egyszerre és gyorsan előteremteni ? Méltóztassék a honvédelmi minister urnak ezt megkérdezni a pénzügyminister úrtól, a ki különben már megadta a feleletet akkor, a mikor Magyarország hitelviszonyainak szégyenére egy függő kölcsönnel 1910 deczember 31-éig volt kénytelen kölcsön venni azon összegeket, a melyek nem ilyen rendkívüli esetben szükségesek, hanem a melyek a folyó állami szükségletekre, a kamatszelvények beváltására szükségesek. Igaz, hogy ezen függő kölcsönben, mely még jobban deprimálta a magyar állam hitelviszonyait, benne vannak azok a kiadások is, melyeket a szerencsétlen boszniai okkupácziós kaland maga után von, t. i. az a 200 millió, melyet a hadügyi kormányzat beismerése szerint Magyarországnak