Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-433
440 433. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. ként kezelte (Zaj. Felkiáltások: Most is!) és igy Magyarország széles nép rétegeiben az üzleti élet szükséges szelleme nem fejlődhetett ki. Mindig azt mondjuk, hogy a magyar rossz üzletember. Tényleg e miatt a legfontosabb társadalmi rétegeink szinte teljesen tönkre mentek. A középosztály, de parasztságunknak is legnagyobb része a 70-es, 80-as évek folyamán gazdaságilag lesülyedt, csak azért, mert gazdasági életünkben nem találtuk meg azokat az eszközöket, a melyek segélyével a nép széles rétegeibe gazdasági tudást, szakértelmet vihettünk volna. A naturálgazdaságról egyszerre mentünk be a pénzgazdaságba és ez a nagy átalakulás előkészités és a kellő ismeretek hiján találta a magyar nép széles rétegeit. Ismételve figyelmeztetem tehát a t. házat arra, hogy a szövetkezetnek nemcsak gazdasági czéljai vannak. Frivol megjegyzés az, hogy a szövetkezet csak arra jó, hogy a kisgazda a kocsikenőcsöt öt krajczárral olcsóbban kapja a szövetkezeti boltban. Ugyanez a kis megtakarítás is fontos érdeke a szegény embernek, de a szövetkezetnek fontosabb szocziális és népnevelő hatása is van. Az a parasztember, a ki élénk részt vesz a szövetkezet életében, tájékozást nyer fontos közgazdasági viszonyokról, az árak megállapitásának technikájáról, a kereskedelmi élet nagyon sok fontos tételéről, fogásáról, praktikus dolgokról; azonkívül megismeri azt, a mi a magyar népben legjobban hiányzik, a kereskedelmi szellemet és az összetartás érzetét, szóval, a szövetkezet átalakítja egész lelki és szellemi világát. A falusi élet az utolsó 20 évben elvesztette régi kedvességét. A kabátos emberek és a nép legalsó rétegei közé bizalmatlanság, visszavonás, keserűség szállott. A nép régi történeti vezetői elpusztultak, az utolsó 30 év egyenlőtlen gazdasági harczaiban a nép legújabb vezetői, a kik a fővárosi szoczialista központokból járják be a vidéket, nem fejlődést, nem építést, hanem csak rombolást akarnak! Ezek nem a népnek a lelkét nevelni, fejleszteni akarják progresszív irányban, hanem gyűlöletet akarnak a nép lelkébe hinteni, megmérgezik a nép lelkét. A patriarkális szálakat, a melyek régente a falusi életben megvoltak és a melyek kivesztek a néjmek lelkéből, a jövendőben való hitet, az összetartozandóság érzetét, a magyar haza szeretetét és a társadalmi békét a szövetkezeti eszme van hivatva növelni és gyarapítani. A magam és társaim nevében benyújtott határozati javaslatot tehát melegen ajánlom elfogadásra. (Általános élénk helyeslés és taps.) Hammersberg László jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház! (Ralijuk!) Szives elnézését kérem a háznak, hogy felszólalok, bár hangszálaim nincsenek teljesen rendben. Nem is szólaltam volna fel e törvényjavaslatnál, azonban Baross János t. képviselő ur mostani indítványa mégis arra késztet, hogy a ház kegyét kérjem arra nézve, hogy ilyen hangon is előadhassam észrevételeimet. Ennél a kérdésnél ki fog tűnni, t. h való; ki fog tűnni, hogy ki akarja valóban a szövetkezeti eszmét támogatni ebben az országban és ki akarja ezt a szövetkezeti eszmét tönkretenni. Itt ki fog tűnni az, hogy a szövetkezeti eszmét a maga nemességében, egészében, ugy, a mint azt megvalósították a külföldön, abban a mezben akarják-e meghonosítani Magyarországon, vagy pedig tisztán agitatórius czélokra való alapítással van-e dolgunk. Ha Baross képviselő ur beszédében nem emiitette volna azt, hogy a fogyasztó szövetkezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy csak tagjaiknak árusítsanak, hanem idegeneknek is kell árusitaniok, akkor indítványát egészében elfogadtam volna. Elfogadom most is, hogy ha t. képviselőtársam ebben a tekintetben fentartja azt a törvényes rendelkezést, hogy ilyen szövetkezeteket idegeneknek való eladásra Magyarországon nem lehet alapítani. (Zaj.) Én a többi szövetkezetekről most nem szólok, csupán a fogyasztó szövetkezetekről. A többiek tekintetében elfogadom azt, a mit Baross képviselő ur mondott . . . Zakariás János: Timeo Danaos! Sándor Pál csak a Lipótvárosban árul gabonát! Sándor Pál: A szellemességeit méltóztassék otthon elmondani; talán ott jobb fogadtatásban részesülhet! Egyébként, ha nincs más mondani valója, hallgasson! Zakariás János : Azt mondom, hogy csak a Lipótvárosban árul gabonát! (Zaj.) Elnök : (csenget): Csendet kérek! Sándor Pál: A szövetkezeti eszme körül támadtak azok a bizonyos gyülölködési proczeszszusok az egyes társadalmi osztályok között Magyarországon. Azok, a kik védték a szövetkezeteket, mindig azt mondották, hogy a kereskedők a népességet kiszijsolyozzák, és ezért van szükség szövetkezetekre. Azt mondták, hogy a szövetkezetek sokkal olcsóbban fogják a tagoknak az árukat szállíthatni az által, hogy szövetkeznek, és sokkal jobb minőségben is szállíthatják. Azóta e kérdésről egész literatura keletkezett. Bebizonyítottuk, hogy a szövetkezetek egy krajczárral sem adják olcsóbban az árukat az egyeseknek, mint a kereskedők, sőt kimutattuk azt, és erre ellenvetéssel nem találkoztunk . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: ... kimutattuk azt, hogy vannak olyan szövetkezetek is, a melyek sokkal drágábban szállítanak, mint a kereskedők. Kimutattuk azt, hogy a szövetkezetekben 90%-nyi költséggel dolgoznak ; kimutattuk azt, hogy Magyarországon a szövetkezetek nem járultak ahhoz, hogy etikai alapot szolgáljanak . . . (Felkiáltások : Holló !)
