Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

í33. országos ütés Í9Ú9 márczius 5-én, pénteken. 439 sági egyenlő elbánást óhajtunk. (JJgy van! JJgy van!) Nem türelmetlen ez a szövetkezeti mozgalom, ez csak egale chance-okkal akar küzdeni a gazdasági életben. Épen azért kívánjuk, hogy akkor, mikor az adókulcsot általában a kereskedőkre nézve 10%-ról 5%-ra szállították le, ezen egyforma adókulcsosai rovassanak meg a fogyasztási szövetkezetek is, nem pedig még egyszer akkora adóteherrel. (Élénk helyeslés.) Különösen hivatkozom a törvényjavaslat indokolására, a mely »a versenyben való aránytalanság« megszüntetése végett tartja igazságosnak a magas 10°/o-os adókulcsot a nagy kapitalisztikus vállalatok részére. Engedelmet kérek, hogy lehet ezeket a nagy kapitalisztikus vállalatokat egy kategóriába sorozni azokkal a falusi szövetkezetekkel, a melyeknek összes üzletrészvagyonúk öt, egész hatezer koronát tesz ki, a mikor a legszegényebb népnek a filléreiből vannak összeadva azok a szövetkezeti üzletrészek! Ezeket oly nagy adókulcscsal megróni, mint egy nagy kapitalisztikus bankvállalatot, ez tényleg az igazságnak és a szocziális közgazdasági előrelátásnak a rovására menne. (Elénk helyeslés.) Nem szándékozom t. ház a szövetkezeti mozgalomnak, a szövetkezeti eszme fontosságának, bővebb fejtegetésébe bocsátkozni. (Halljuk !) Meg vagyok róla győződve, hogy • a t. ház ezen óriási jelentőségű mozgalomnak fontosságáról meg van győződve. Ez egy világtörténelmi mozgalom. Egy világeszme a szövetkezeti eszme, a melynek megvannak a maga történelmi anteaktái. Ezek a történelmi anteaktái a szövetkezeti eszmének visszanyúlnak a franczia forradalomba és az angol szabad kereskedelmi irányzat történetébe. A XVIII. századnak végén Angliának szabad kereskedelmi iskolája minden közgazdasági és szocziális elv csúcsaként emelte ki a teljesen szabad forgalom elvét. Meg voltak róla győződve az akkori kor tudósai, hogy a teljesen szabaddá tett életküzdelemben mindig a legjobbak, a legkiválóbbak fognak érvényesülni, és hogy ez egy általános boldogsággal fogja az emberiséget elárasztani. És mi történt, t. képviselőház? Hogy eme féktelenné tett gazdasági küzdelembe az erősebbek és kevésbé tisztességesebbek, mindig legyurták a gyengébbeket és tisztességesebbeket, a nagyobbak legázolták a kicsinyeket. Azok a nagy differencziák, a melyek a gazdasági életben azelőtt is megvoltak, de kevésbbé súlyosan, most hatványozódtak. Az óriási, hirtelen összehalmozódó ipari és kapitalisztikus vagyonok mellett a tömegek szélesebb rétegeinek nagy nyomorúsága fejlődött ki, (Elénk helyeslés) és a mig azelőtt összeegyeztethető volt a munkások és iparosok között lévő patriarkális együttélés gazdasági érdekekből, a mikor azelőtt, a régi iparszervezet mellett, a mester mellett ott volt a segéd, ott volt az inas, az asztalnál étkezett vele, meg volt mindegyiknek a maga előrejutása és önállósitásához való kilátása, addig azon óriási különbség a tőkések, az iparosok és a munkások között nem volt meg. Azonban a mai ipari fejlődés, a nagy technikai átalakulások ezen patriarkális szálakat, a mely a felsőbb és alsóbb néprétegeket azelőtt összekötötték, megbontotta és szétszakította. Most, t. képviselőház, a mikor ma az iparvállalatok nagyobb része részvényesek kezében van, a kik távol állanak az iparvállalatoktól és szinte lélek nélkül dolgoznak az alsóbb társadalmi rétegek, a mikor az alsó és felső rétegek között nincsen más kapcsolat, mint az izgatók által végsőig fokozott gyűlölet, (Igaz! JJgy van!) akkor, t. ház, szocziális tekintetben a szövetkezeti eszmének nagy fontosságát lekicsinyelni nem lehet és nem szabad. (Igaz! JJgy van!) Egy nagy csalódáson mentek át a tömegek az utolsó generáczióban és egy nagy elhidegülést látunk a tömegek lelkében. A mikor a szabadság, testvériség és egyenlőség érdekében annyi nemes vér folyt ki, meg voltak róla győződve, hogy ez a három eszme meghozza a világ és az emberiség részére a megváltást. De a tömegek kezdenek kiábrándulni a szabadság eszméjéből, kezdenek az egyenlőség eszméjében kételkedni, épen a legnyersebb szocziális és gazdasági differencziák miatt, a mely a modern ipari és kapitalisztikus közgazdasági rendszereket jellemzi. És, t. ház, a tömeg áldozatává lett a legféktelenebb izgatóknak, vagy apatikussá vál minden szocziális és egyéni haladás iránt. Tehát elő kell venni a három nagy eszme közül a harmadikat, a testvériséget, a mely a szövetkezeti eszmében a XVIII. és XIX. század legfenköltebb gondolkodói angol és német filozófusok lelkében fogamzott meg. Carlyle vagy ítuskin, szóval az angol szövetkezeti apostolok egyike mondotta, hogy a kereszténység gyakorlati törekvései azonosak a szövetkezeti eszmével. Ugyanez mondotta, hogy nem a dogmatikus, a vasárnapi, hanem a hétköznapi, a munkás kereszténység alaptanai egyeznek meg a szövetkezeti eszmével, a mely az egoizmusnak, az individualizmusnak túltengését perhorreszkálja és ezzel szemben azt kívánja, hogy a társadalmi érdek, az általános érdek vétessék nagyobb figyelembe. Az egoizmus túltengése antiszocziális, társadalomellenes törekvés, a melylyel szembe a társadalom kis erőinek egyesítését, tömörítését kell helyeznünk. (Helyeslés.) Különösen fontos Magyarországon is a szövetkezeti mozgalom, a hol vannak specziális nemzeti vonások is. Magyarország részben szomorú történelmi viszonyainál fogva évszázadokon keresztül kénytelen volt nemzeti önállóságáért küzdeni, a mig ezalatt más országok gazdaságilag fejlődhettek. Továbbá Ausztria a XVIII. század végén és a XIX. század elején Magyarországot egyszerűen mezőgazdasági gyarmatja-