Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-419

38 h-19. országos ülés 1909 február 15-én, hétfőn. méltó-e erre és helyes utón jár-e a végből, hogy e bizalomra érdemes legyen, (ügy van! bálfelől.) Nagyon kérem kormánypárti képviselőtársaimat, különösen a függetlenségi képviselőket, méltóztassanak megállapítani, vájjon bizalmuk a kormány iránt e pillanatban feltétlen-e, vagy feltételes. Én azt állítom, hogy túlnyomó részüknek, köztük a függetlenségi párti képviselőknek bizalma a kormány iránt ma feltételes, a mint ez kifejezésre jutott számos ujságczikkben, a parlamentben is, sőt a kormánypadókból is, a mikor gr. Apponyi Albert t. kultuszminister ur egy igen érdekes felszólalásában utalt a kormányt habozva támogató csoportra, a mely feltételesnek kívánja feltüntetni a támogatását. E habozásban a feltételes bizalom kifejezését látom; a kormánypárt túlnyomó része bizalommal viseltetik a kormány iránt, ha ez vállalkozik a nemzeti bank felállitására, és bizalmatlansággal, ha nem vállalkozik. T. ház ! En egyenesen imparlamentárisnak tartom, hogy mikor a bizalom kérdésében kétségek vannak, akkor akarják a többséget eminenter bizalmi kérdést képező javaslat megszavazására birni. Ez a vita nem akar egyebet, csak arra ösztönözi a kormányt, hogy nyilatkozzék e parlamentben világosan, félreértést nem tűrve, hogy vállalkozik-e a többség hirdette elvek megvalósítására, a nemzeti bank megcsinálására, igen vagy nem. Abban a pillanatban, a mint a kormány e tekintetben a házban nyilatkozik, feleslegessé válik, hogy a vitát tovább húzzuk ; ellenkezőleg, alkalmat adunk a többségnek arra, hogy e bizalmi kérdésben szavazzon. Még ha a kormány kijelentené is, hogy a nemzeti bankot megvalósítani nem tudja vagy nem akarja, még az esetben sem gátoljuk a többséget a szavazásban, mert igaz, hogy mi a kormánynak abban a nyilatkozatában sem bizhatnánk ma, ha kijelentené, hogy a nemzeti bankot meg akarja valósítani, mert e bizalomra a t. kormány rá nem szolgált; mert egész eljárása a bankbizottság tárgyalásainak vezetése körül, a bankszakértők megválogatása stb. odavezette az ország ügyét a bankkérdésben, hogy a kormány ma akkor sem tudná megcsinálni ezt a fontos nemzeti érdeket képező gazdasági intézményt, ha erre erősen el volna szánva. Mi szivesebben rábízzuk a többségre, hogy ezt a bizalmi kérdést eldöntse, és a kormánynak az ujonczokat megajánlja, vagy ne ajánlja meg, abban az esetben, ha a t. kormány a bank kérdésében nyilatkozik. Ha a nemzeti bank mellett nyilatkozik, ám, ha bizalommal vannak iránta, ha felteszik róla, hogy komolyan meg is akarja, meg is tudja csinálni, ám akkor adják meg a kormánynak az ujonczokat; a kormánynak, a mely iránt bizalommal nem viseltetnek, sőt az esetben, hogyha a kormány itt ki fogja jelenteni, hogy a nemzeti banknak nem hive, s azt nem akarja létesíteni, akkor sem fogjuk a szavazást az ujonczokra vonatkozó törvényjavaslat tekintetében egy pillanatig sem késleltetni, hanem igenis rá fogjuk bizni a többségre, különösen a függetlenségi párti képviselőkre, hogy ám szavazzák meg az ujonczokat egy kormánynak, a mely a magyar nemzeti bank ellen foglal állást, a mely azt létrehozni nem tudja vagy nem akarja. Szükségesnek és fontosnak tartottam, hogy ezen álláspontokat preczizirozzam, mert egyenesen károsnak tartanám az országra, s a nemzeti bank ügyére nézve is, ha Ausztriában vagy bárhol az a felfogás kapna lábra, hogy mi itt egy a katonai javaslatokkal szemben kifejtendő obstrukczióval akarnók a nemzeti bank ügyét elősegíteni, akarnánk az osztrák körökre pressziót gyakorolni és azokat ezen kérdésben engedékenységre birni. Nekünk ilyen engedékenységre szükségünk nincs és nagyon alkalmatlan eszköznek tartanok azt, hogy akár a koronára, akár az osztrák körökre a katonai kérdéssel gyakoroljunk pressziót. Ellenben igenis pressziót akarunk gyakorolni erre a kormányra, a mely azt a valóban imparlamentáris eljárást követi, hogy egy külföldi hatalommal tárgyal a nélkül, hogy a többség elhatározásával kongruens szándékairól vagy a többségi állásponttal ellenkező álláspontjáról és czéljairól szükségesnek tartotta volna a közvéleményt tájékoztatni. Az a kívánságunk és törekvésünk, hogy a kormány addig az ujonczok birtokába ne jusson, s azokat Bécsnek be ne liferálhassa, mig arra nem kényszeríttetik, hogy a nemzeti bank kérdésében állást foglaljon. Bármilyen legyen ez az álláspont és a kormány erre vonatkozó kijelentése, ez alkalmas lesz a politikai helyzet tisztázására. Minthogy az igen t. honvédelmi minister ur kétségét fejezte ki az iránt, hogy vájjon lehet-e imparlamentáris eljárásról beszélni, ha ezen javaslatok most tárgyaltatnak : ezzel szemben igenis hivatkozhatom arra, hogy bizalmi kérdést képező javaslatokat tárgyalni, s általában a bizalmi kérdést felvetni csak olyan kormány jogosult, a mely feltétlenül és nem feltételesen számitha/t a parlament többségének támogatására. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Szükség van az ujonczokra ! Farkasházy Zsigmond : Szükség van az ujonczokra ? Leszek bátor erre a szükségre részletesen kitérni, különösen meg fogom világítani ezen szükségességet a többség szempontjából, mert hiszen minden sürgősség, minden kényszerű szükség csak relatív, és leszek szerencsés rámutathatni arra, hogy a t. többség ezt a sürgős szükségességét hosszú éveken keresztül el nem ismerte, és néha évekig tartott, mig ez a kérdés dűlőre jutott. Jekelfalussy Lajos honvédelmi minister: Ma mások a viszonyok ! Farkasházy Zsigmond: Igenis elismerem, igen t. honvédelmi minister ur, hogy a viszonyok, különösen a magyar parlamenti viszonyok nagyon megváltoztak; nagyon megváltozott a többség álláspontja ; megváltozott a többség elvszilárdsága és megváltozott az a határozottság, a melyet régi időkben különösen a katonai kérdésekben tanúsítottak.