Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

k'íB. országos tilés 1909 márczius 5-én, pénteken: 425 Dániel Pál: T. képviselőház ! Csak rövid időre vagyok bátor a t. ház szives türelmét igénybe venni, midőn az előttünk fekvő javaslathoz néhány megjegyzést kívánok fűzni. (Halljuk !) A törvényjavaslat 20. §-a a kőszénbányászattal foglalkozó vállalatok adóját hét százalékban, a bányavállalatokét öt-, a többiekét tiz százalékban kontemplálja. Mit jelent ez ? Ez annyit jelent, hogy összes szállitási vállalataink ezen maximális tiz százalékos megadóztatás alá esnek. Szerény nézetem szerint, midőn a magyar ipart és kereskedelmet óhajtjuk felvirágoztatni, mi dőnföldmivelésünket óhaj tjük belterjesebbé tenni azt hiszem, elsőrangú feladatunk, hogy szállitási eszközeink, de főleg viczinális vasutaink fejlődéséről is gondoskodjunk. Az 1875: XX. t.-cz., valamint az 1887 : XIV. t.-czikkben megállapított szállitási adó, nézetem szerint, ugy volt kontemplálva, hogy esetről-esetre a vállalatok a szállíttató közönségre hárítják át. A valóságban ez be nem következett; ellenben esetről-esetre e vállalatok fizették az adót. Törvényileg minden eszközzel előmozdítjuk helyi érdekű vasutaink keletkezését; ezzel azonban, azt hiszem, nem tettünk még eleget feladatunknak ; mert ugyanakkor gondoskodnunk kell vasutaink kellő fejlődéséről is. Hogy minő magas e szállitási adó, legyen szabad néhány konkrét adattal illusztrálnom. A szállitási adó a személy-, valamint a podgyászszállitásnál nálunk 18 százalék, a gyorsáruszállitásnál 7 százalék, mig a teheráruszállitásnál 5 százalék. Ezen adó nem e vállalatok tiszta jövedelméből fizettetik be, hanem a bruttojövédelméből, tekintet nélkül arra, vájjon ezen vállalatok haszonnal járnak-e vagy defiezittel végződnek. Ezen tételek közül kétségtelenül ez a maximális 18%-os megterheltetés a legsúlyosabb, mert hiszen köztudomású, hogy épen viczinális vasutaink csekély kivétellel a személyszállításra állandóan ráfizetnek. Sokkal kedvezőbb helyzetben vannak az osztrák vállalatok ezen szállitási adóval. Hiszen eltekintve attól, hogy háromféle vasutat különböztetnek meg, mig mi csak egyféle szállitási vállalatot — t. i. a fővasutakat, a viczinális vasutakat és a kis vasutakat — lényegesen alacsonyabb az adójuk is, mert ezen skála szerint az adó, a mely nálunk maximális 18%, ott maximális 12, 6, illetőleg 3%. Németország ugyanezen adónál bizonyos progresszivitást léptetett életbe, még pedig két irányban : egyrészről a szállítás utjának hosszúsága szerint, másrészről pedig a szállító jegyet megváltó személy vagyoni viszonyaihoz alkalmazkodva, és mig a IH-ad osztályú jegy után 2—4% szállitási adót szed, addig az I. osztályú jegy után 8—16%-os adót szed. Nézetem szerint súlyos tekintet alá esik ezen vállalatoknál az a körülmény is, hogy bizonyos idő múlva minden ellenszolgáltatás nélkül az állam kizárólagos tulajdonába mennek át. De minden KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. XXIV. KÖTET. esetre tekintetbe kell vennünk azt, hogy igen gyakran nagy tőkéket abszorbeálnak, igen gyakran nagy befektetéseket kénytelenek tenni oly közczélokra, állami czélokra, a melyeknek gyümölcseit már a befektetés alkalmával sincs kilátásuk valamikor is élvezhetni. De nem is valami busás válalatok ezek, mert hisz Magyarországon 1905ben az összes viczinális vasutainkba befektetett tőke csak 2'6%-ot jövedelmezett és azt hiszem, ez az eredmény is csak ugy volt elérhető, hogy ezen vasutaknak igen tekintélyes részét az u. n. 50%-os normál szerződés mellett a Máv. kezelte. Ha meg épen a törzsrészvényeket is figyelembe veszszük, a melyeknek pedig nagy része épen törvényhatóságaink és községeink birtokában van, akkor egy igazán minimális jövedelmezőséget tajjasztalunk, a mennyiben ezek csak 066%-ot kamatoztak 1905-ben. Én, t. képviselőház, nem kívánok konkrét javaslatot tenni. A minister ur bölcs belátására bizom, vájjon mérsékelheti-e ezen adótételt, avagy a szállitási adók revíziójával, vagy más módon képes-e gondoskodni viczinális vasutaink fejlődheteséről. A javaslatot egyébiránt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénziigyminister : T. képviselőház ! Az eddigi felszólalók részéről felhozottakra nézve csak két szempontból kívánok észrevételt tenni. Az első az. a mit most Dániel t. képviselő ur emiitett, hogy t. i. a viczinális vasutak adózás szempontjából kedvezményben részesittessenek, illetőleg különleges szabályok alá vonassanak. A viczinális vasúti törvénynyel általában foglalkoznunk kell; foglalkozni kell a viczinális vasutak anyagi helyzetével, azzal a leszámolással, a mely ma van divatban, s azon közszolgáltatásokkal, melyeket teljesíteni kötelesek. Mert azt látjuk, hogy eltekintve attól, hogy a viczinális vasutak jórészének törzsrészvényei abszolúte semmi féle jövedelmet nem szolgáltatnak, hanem a jobb jövő reményében való hozzájárulásnak tekinthetők, még az elsőbbségi részvényeknek legmérsékeltebb kamatoztatása is veszélyeztetve van a jelenlegi állapot mellett, hogyha a viczinális vasutak adókötelezettsége és szállitási kötelezettsége beáll. A viczinális vasutak kérdésével tehát közforgalmi, közgazdasági és hitel szempontjából is behatóan kell foglalkozni. Akkor lesz helyén a viczinális vasutak helyzetét külön honorálni és oly intézkedéseket törvénybe hozni, a melyek a közszolgáltatások általános elveinek alkalmazása molett részükre a megélhetést és a fejlődést is biztosítják. (Helyeslés.) Foglalkoznom kell még azzal a két dologgal, a melyet Polónyi Géza t. képviselő ur felhozott. Először is panaszkodik a tekintetben, hogy az üzleti 54