Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-433
426 i33. országos ülés 1909 márczius 5-én pénteken. vállalatok, jobban mondva részvénytársulatok, az általános jövedelmi adóval kedvezőtlenebb helyzetbe jutnak, mint ma vannak. Ez tökéletesen igaz, t. báz ! De méltóztatnak tudni azt, hogy ma az adómentes értékpapírokat honoráljuk, és hogy ha valamely intézetnek ilyen adómentes értékpapirosok vannak a tulajdonában, ezen adómentes értékpapirok kamatozását az összjövedelemből levonjuk. Ebből aztán az a tarthatatlan állapot állott elő, hogy azon intézetek, melyek üzleti menetüknél fogva tán okszerűen sok adómentes papirt tartanak, általában semmi, vagy legalább igen igen csekély adót fizetnek. Ez tarthatatlan állapot, t. képviselőház. Erre nézve két ut állott előttem. Vagy ezt megszüntetem, és azt mondom, hogy tulaj donképen csak azon adómentes papírokat lehet honorálni az üzleti adó megállapitásánál, a melyekbe az intézetek üzleti vagyonukat fektetik és nem azon adómentes értékpapírokat is, a melyeket betétjeik ellenértékeképen, tehát az általuk kezelt idegen pénz gyümölcsöztetési forrásaiként használnak fel. Ez, megengedem, tökéletesebb megoldás lett volna. De ha ezt megteszem, akkor kényszeritőleg kellene intézkedni egyúttal az iránt is, hogy mennyi az a hányad, a melyet be tudunk az ő saját tőkéjükbe, és mennyi az a hányad, a melyet nem tudunk be. Ez olyan messzemenő törvényes intézkedéseket tett volna szükségessé, hogy ennek megoldását egy adótörvény keretében helyesnek sem tartottam volna, mert hiszen ez a kereskedelmi törvénynek intézkedései körébe tartozik. S Ennélfogva, t. ház, azt az elvi álláspontot foglaltam el, hogy tartsuk meg a mai állapotot, tartsuk meg a mai státust. Az üzleti adó megállapitásánál, a jövedelem kiszámitásánál épen ez okból én nagyban és egészben arra az álláspontra helyezkedtem, hogy a mai állapotot tartsuk fenn. Miután azonban adózatlanul ez intézeteket nem hagyhatom, nagyon természetesen, hogy ha nagyobb a jövedelmük, a magasabb jövedelmi adó alá is vonom őket, — mint minden más nagyobb jövedelmet. í( En tehát inkább azt az elvi széj)séget áldoztam fel, hogy a jövedelmi adó ne csak fizikai személyekre alkalmaztassék, hanem jogi személyekre is, a melyek nagyobb jövedelmet reprezentálnak, a mint ez megvan más államokban is, semhogy a státuszkvó fentartásával előzetesen meg nem bírálható és következményében előre nem látható adóztatással változásokat idézzek elő. 1 ! Másik megjegyzése Polónyi Géza t. képviselő urnak arra vonatkozik, hogy helyesli, hogy a kőszén bányák 7%-os adó alá vonatnak, sőt tovább megy és esetleg még egy mérsékeltebb adózásra is hajlandó lenne, de elvi aggályai vannak az ellen, hogy a külföldre való kőszéntermelés is ilyen adókedvezményben részesittessék. Engedelmet kérek, én egészen megfordított álláspontban vagyok. Közgazdasági nézeteim azok, é s — itt engedelmet kérek, azt merem mondani, hogy szinte öngyükos politikát követnénk az ellenkező utón — hogy gazdaságunkat nem lehet berendezni egyoldalulag, hanem be kell rendezni ipari alapra. Ez kétségtelen, mert a nép nagy tömegeit máskép megfelelően foglalkoztatni nem lehet. Először azokra az ijjarokra kell tehát gondolnunk, a melyek nagy tömegeket j övedelmezőleg foglalkoztatni képesek. Ilyen elsősorban a mi legrégibb, ősi iparunk, a bányászat, a hol ezreket és ezreket tudunk egyszerre j övedelmezőleg foglalkoztatni, nekik korszerű bevételeket biztosítani. Ezt a bányászatot arra berendezni, hogy csakis a helyi, belső fogyasztásra legyen utalva, lehetetlen. (Ugy van!) Minden iparfejlesztésnél törekedni kell arra, hogy egyúttal kivitelt is biztosítsunk, mert egyedül a kivitel képes paralizálni azokat a hullámzásokat, a melyek a jó, vagy kevésbbé jó viszonyok következtében a belföldön előállanak. (Ugy van !) Méltóztassanak meggyőződve lenni, t. képviselőház, hogy nekünk igenis érdekünk az, ha még olyan korlátolt is a mi ipari termelésünk, hogy azt már a kezdetnél is biztos alapokra fektessük és lehetőleg a kivitelt is biztosítsuk neki, ugy, hogy ne magára a belföldi fogyasztársa legyen csak utalva. (Helyeslés.) íme — legyen szabad ezt itt megjegyeznem — Ausztria politikájának is az a legnagyobb baja e tekintetben, hogy a kivitelt nem propagálja kellőleg, hanem egyedül a magyarországi fogyasztásra számit. (Igaz! Ugy van !) Ha tehát mi azt akarjuk, hogy a világgazdaságnak tényezői legyünk, akkor ne zárkózzunk el vámhatárokkal és hasonló intézkedésekkel ennek a lehetősége elől, mert akkor azon szomorú tapasztalatra jutunk, melynek a hatását máris érezzük, hogy a világgazdaság hátrányai jelentkeznek nálunk, annak előnyeit azonban szűkkeblű intézkedésekkel önmagunk dobjuk el. Ezek a magasabb szempontok azok, a melyek következtében én egyáltalában nem ajánlom, hogy a külföldi, vagy belföldi termelés és ipari tevékenység között különbséget tegyünk az adóztatás tekintetében. Egyébként ajánlom a czimet elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a törvényjavaslat czimét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az változatlanul elfogadtatik. Következik az 1. §. Vertán Endre jegyző (olvassa az 1. §-t). Elnök : Ki van felírva ! Vertán Eendre: Lányi Mór! Lányi Mór: T. képviselőház,! A törvényjavaslat 1. §-ába felvette a részvényekre alakult betéti társaságokat és a korlátolt felelősséggel alakult társaságokat is. Nálunk ezen társaságokra vonatkozólag még törvényes intézkedés nincs; ezeknek jogi alapja nálunk hiányzik. A törvény azonban már előre is diszponál olyan szervezetek felett, a melyek most még nem léteznek. En ezt ugy fogadom, mint előhírnökét annak, hogy
